Whodunit

Ennek a posztmodern dolognak soha nincsen vége. Több mint egy hónapja került elő egy Iterating Grace című 140 példányban, részben kézzel készült könyv. Nem hosszú, de sokmindenről szól: a szilícium-völgyi kultúráról, bizniszsztárok gondolatairól, vikunya által elkövetett öngyilkosságról. Ilyesmi. A poénja viszont az, hogy teljesen megőrjítették vele a San Francisco-környéki tech újságírókat, akiknek az otthoni, nem nyilvános, lehetőleg titkolt címeire kiszállították a könyvet.

iterating_kep

*Szün.* A vikunyás öngyilkosságnál is érdekesebb, ahogy az Iterating Grace megszállta az internetet egy hétre. Nagyon működik az, hogy a jólértesültségükre büszke emberek elé leraknak egy pofátlan feladványt. Ráadásul olyat, ami az ő világuk szövegeivel, szimbólumaival játszik.

Legalább két dolog kezdőtött el azonnal. Az egyik a szerző leleplezése. Nagyjából egy hét alatt egy könyvtárnyi embert hoztak hírbe a könyvvel. A lista így hirtelen:

Meg persze a könyvről elsőként író Fusion szerkesztő, Alexis C. Madrigal, esetleg egy zseniális ismeretlen PR-es, aki a jóisten tudja mit akar ezzel eladni. Szóval röviden, senki sem tudja, és rohadtul idegesíti őket. Mondtam, hogy vicces lesz.

művésznapló

Közben Madrigal előállt egy olyan ötlettel is, hogy a számozott könyvek tulajdonosainak neveiből össze lehet majd rakni valamit. Ha 140 darab készült, akkor az pont ugyanolyan hosszú, mint egy twit ugye. El is kezdte összerakni egy dokumentumba azokat a Grace-tulajokat, akikről ő tudott. Ebbe írta bele egy nap valaki, hogy a Potero Hill-i Farley’s naplói között lehetne szétnézni újabb nyomokért. Ami egy kicsit problémás, mert 2000 óta gyűjtenek naplókat az 1000 journals projekt keretében. Az épp ott hegyelő Dan Raile, a Pando újságírója és Madrigal talált néhány gyanús skiccet, legyártottak egy új összeesküvés-elméletet, majd megbeszélték, hogy milyen rohadtul elfoglaltak ahhoz, hogy ezzel foglalkozzanak. (A 1000 journals szálat vicces módon a Melville House blogján fejtették fel a legjobban.)

Ask and ye shall receive

ryanlawler (@ryanlawler) által közzétett fénykép,

Az új gyanúsított az Ant Farm művészkollektíva egyik tagja, Curtis Schreier, akit az Architect of Desire művésznéven is ismernek. Semmi jel nem mutat arra ugyan, hogy a mostani San Francisco-i lufifújásban részt venne, viszont egészen pynchoni lenne, ha rá tudnák bizonyítani. Mert persze a másik szöveg, ami előkerült az Iterating Grace kapcsán az A 49-es tétel kiáltása. Gondolom, nem járt a kezükben A Foucault-inga.

Valahol itt állunk. Nem bukott le a szerző, lassan leállt a nyomozás. Van viszont egy egészen vicces szöveg (PDF), ami persze halál komolytalan, de jobb kordokumentum, mint Eggers The Circle-je vagy Shafer Whiskey Tango Foxtrotja. Aki ráér, olvassa, közelről, guglizva, ahogy kell.

One thought on “Whodunit

  1. Pingback: 184. papirusz nagyapja adás | Hármas könyvelés

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.