Tizenharmadik “fekete macska, kiborult só, keresztút” adás

A tizenhármat szegényt annyira szerencsétlen számnak tartják, hogy a tőle
való félelemnek még szép görög neve is van. Aki tart a – nem írjuk le
mégegyszerr – 12 és 14 közé eső páratlan primszámtól, annak
triszkaidekafóbiája
van. (Aki pedig el tudja olvasni ezt a szót, annak nincs diszkexiája.) Az
általános parázásban nem vettünk részt, a tizenharmadik adásunkat minden
gond nélkül vettük fel.

Híreink voltak

Ezeket olvastuk

  • Mi lenne, ha egy sztoriba írnánk össze a beat írók utazásait és a Chtulhu
    mítoszt? Valami ilyesmi foroghatott Nick Mamatas fejében, amikor elkövette –
    a szó szándékos – a Move Under Ground-ot.
    A regény részben aljas, gyors váltásokból és hosszú tudatfolyam szövegekből
    áll, részben pedig szeretnivaló, őrült dolog.
  • Balázs agyát Moldova György Keserű pohár – Bortenger
    című könyve ette meg a héten. A jó mester olyan negatív képet fest a
    borászatról és a magyar bortermelő vidékekről, hogy még berúgni sincs kedve
    utána az embernek. Jön a következő kötete is, amiben a felkapottabb
    régiókról lesz szó, de nem félünk attól, hogy velük kesztyűs kézzel bánna.
  • Alan E. Nourse Pengefutár
    című sci-fijéből és az ebből készült William S. Burroughs forgatókönyvről
    kiderült a héten, hogy nem túl jók. Tökéletes ajándék azoknak a
    szeretteknek, akiket nem is szeretünk. Sőt.
  • Gabi Herta Müller Lélegzethinta
    című lágerregényét – nem ismertetjük, olvassátok el – és a Maigret
    sztorikhoz fűződő, mélyen megélt szerelmét osztotta meg velünk. Az utóbbira
    az volt az apropó, hogy új, magyarra soha le nem fordított Simenon regény
    jelent meg a héten.

Szó volt még…

…a limerikekről és a kecskerímekről, mert az adás felvételének napján vagy
százötven limeriket olvastam el a netről megvehető remek Magyar Badar című kötetből. És ha
már ott voltunk, ajánlani kellett a magyar internet legjobb oldalát, a
mélyen fájdalmas Kecskerím.hu-t, ami napi egy vacak
verssel ajándékozza meg a látogatókat.

Bájos linkek

3 hozzászólás a(z) “Tizenharmadik “fekete macska, kiborult só, keresztút” adás” bejegyzéshez

  1. Infó: A Sandman a nyugati mitológia álomhozója. Kb annyira foglalt név, mint nálunk a krampusz vagy tündérszép Ilona. Magyarán közhasználatú név. Megjegyzés Metallica-nak is van egy ilyen című száma. “Enter Sandman” vagy valami hasonló

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.