Ötvenötödik “corintusi” adás

Ismét ötven fok van árnyékban (plusz öt az adás kedvéért), ismét szorgos hétköznapjaink közepette tudósítunk olvasmányainkról, az adást, sőt a posztolást is szoknya viselésével tiszteltem meg, és habár ez tagadhatatlanul ritkán fordul elő velem, de mégsem vagyok sem Ádám, sem Balázs.

Híreink voltak

  • Remékelték a Tüskevárat, trailer már megtekinthető, felmerült a kérdés, kell-e új verzió, szerintem még bármi lehet.
  • Barabási Albert-László crowd sourcingban fordíttatja angolról magyarra legújabb, még folyamatban lévő művét, a dicsőségért be lehet csatlakozni.
  • Ha már fordítás, Rowling felnőttkönyvénél megpróbálják kordában tartani a fordítást, sok sikert nekik természetesen, nincs más hozzáfűznivaló.
  • Ha már Rowling, fent van a második Harry Potter kötet a Pottermore-on, lassan mi is mind kipróbáljuk.
  • Ha már kipróbáljuk. Ja nem, ez most más. Az idei JAK-tábor tematikája az irodalom és a digitális kultúra, ebből is lehet bármi, szigligeti nagyvilági élet biztos.
  • Balázs a maga romantikára fogékony lelkével ismét remek botrányt hozott: Jonah Lehrer, a korábban már adásban is szóba hozott Imagine: How Creativity Works könyv szerzője valóban érdekesen dolgozik, saját maga fabrikálta esettanulmányokkal könnyedén alátámaszthatta mondanivalóját. A könyvet visszahívták, ő meg lemondódott a The New Yorkertől.
  • A Facebookon mindig van valami szép, most például hc grunge zenészféle írók tetoválásait lehet megtekinteni. Bőrkötésben. (Elnézést. Mondhattam volna, hogy tinta, tinta, de végül mindkettőt elsütöttem.)

Mit olvastunk

  • Ádám szigorú, de igazi kritikus volt Lauren Beukes Zoo City-jével. Azért azt is mondta, hogy jó könyv, és hármunktól szép átlagot kapott. Ezen felül egy kellemes képregényt is bedobott a köztudatba, Kieron Gillen Phonogramja esszével és zenével az igazi. Tovább majszolta a OMW univerzumot is, de a The Last Colony (hogy kell ezt írni, ha már van egy angol névelő az elején, segítsetek) két fél könyvből áll össze, sajnos nem ugyanazon könyv két feléből.
  • Balázs teljes életet élt (plusz x gyerek, y kutya, feleség), mert nekivágott a Red Lantern olvasásának holmi űroperett iránti vágyból, és a filmnél többre értékelte. Emellett pedig egy könyv kíséretében nézte végig a Stalkert Tarkovszkijtól, úgy tűnik, immár pénzért meg lehet vásárolni a mozipénztárnál mögötted álló okoskodót is. No persze ennél Geoff Dyer sokkal jobb.
  • Én Ádám után szabadon olvasgattam, és higgyetek neki, mert jó könyveket ajánl. A kétbalkezes varázsló Békés Páltól igazán remek, és van rá esély, hogy ma is friss, de majd teszteltetem gyerekkel. (Itt meg a MEK linkje.) Stephensontól pedig a Snow Crash ütött agyon, van benne minden, mint a bucsuban, jó kis csattogós lepkék sumér mintával meg mézeskalács nyaklánc nyomtatott áramkörökkel, de tényleg elképesztő egy darab, kötelező. Volt még HP 6 meg 7, de az majd legközelebbi sörözéskor bukkan fel.

Bájos linkek

41. “Mozart” adás

Annyira nem jutott eszembe semmi, hogy adás előtt kellett wikipédiázni valami nevet. Így készül a csokapik az adásnév. Hírünk maradt rogyásig múlt hétről, amikor a teljes adás a Könyvfesztiválról szólt.

Mit olvastunk

  • Balázs Lauren Beukes Zoo Cityjét és Peter Adophsen The Brummstein-jét dicsérte halálra. Közben pedig Gabi felfedezte, hogy Adophsentől jelent már meg magyarul is novella.
  • Gabi befejezte a korábban is emlegetett Valente könyvet, Janne Teller Semmijét ismertette, amiről megtudtuk, hogy durva (úgy el fogom olvasni, mint a sicc) és Abraham Verghese Könnyek kapuját ajánlotta, ami a cím ellenére nem egy felvizezett Wilbur Smith klón.
  • Én pedig az új Akunyin regényt, A cár könyvtárát olvastam, amiben az író remekül eljátszik az általa használt toposzokkal.

Bájos linkek