198. teljes marginália adás

Közeledve a kétszázhoz (gombócból is sok ez már) kicsit elgondolkodtunk, elszámolgattunk, magunk is meglepődtünk, hogy idestova négy és fél éve toljuk mások arcába (fülébe), mit olvastunk, mindezt szemrebbenés nélkül, halálos nyugalomban, esetleg némi éjjeli forgolódás a recsegő mikrofon miatt, egyébként a kockák szinte maguktól vetődnek el, akár a jóravaló focikapusok. Hát így vagyunk ma, és ez még nem is a bicentenárium vagy mi a szösz.

A híreink is csupa eseményről szóltak. Útjára indult a FSZEK kortárs irodalmi programsorozata, a Kortárs és kedvelt, egészen jó dolgok vannak egészen jó kis (nagy) könyvtárakban.

Maholnap (ez így vasárnap éjféltájt egészen pontos kifejezés) folytatódik a POPJAK sorozata, a téma A varázslók és A varázslókirály.

Szintén heti esemény, majd havi lehetőség Kimagu digitális festményei kiállítása, előbb persze megnyitója.

És félig esemény, legalábbis időhöz kötött a Humble Bundle új könyvcsomagja, ami egy nagy kupac képregény, némelyikről volt itt már szó. Némelyikről pedig lesz.

Mit olvastunk

Ádám kettőt rögtön ajánlott is, mindkettő stáblistáján ott Warren Ellis, aki lassan felzárkózik Neil Gaiman és Dragomán György mellé az előfordulási indexszével. A Trees is igen kellemesnek ígérkezik, de sokfelé bomolhat ki a történet, ahol a teljesen idegen fák árnyékában nem maradhat ugyanolyan az élet, mint azelőtt. Az Injection pedig olyan jó alkotóelemeket tartalmaz, hogy Balázs is lecsap rá.

Aki elég különös könyveket hozott, hogy jókat-e, azt mindenki döntse el maga, de talán nem általános, hogy egy igazi pszichopata, nem-jó-fej gyilkos főszereplő egész sorozatot érjen meg. Vagy mégis? A könyvekhez jár film, és készül a sorozat is, ha előbbit ismeritek, várjuk a véleményeteket.

Én sem merültem el igazán mélyen az irodalomban, de ezt egyáltalán nem bántam meg. Ádám ajánlása így négy és fél év (valamint a magyar megjelenés két éve) után szárba szökkent, és előkerült az első Dresden-akta. Mágia módjával és noir szintén módjával, mivel ott a humor is, de ahogy Ádám mondja, lesz ez még savanyúbb.

Bájos linkek

194. rapidrandi adás

Gyorsak voltunk, akár a Technocol (fájón hiányzó jelenet Amelie csodálatos életéből, ahogy a kishölgy kinyom kevés ragasztót csak azért, hogy majdnem megszáradjon, és nyömörgetni lehessen), ezen a héten ez a második adás. Azért valamit valamiért. Híreink például nem voltak, de úgyis gőzerővel megy a karácsonyi üzem, incselkedő árleszállítások a könyvpiacon, nehéz időszak ez mindenképpen.

Mit olvastunk

Balázs megtörte a negatív sorozatát, és nem csak az ételnek örült olvasás közben, hanem a könyvnek is. Azaz egyik olvasmánya képregény, de miféle. Warren Ellis neve elég jó pecsét bármire (még a sütőport is simán megvenném vele, mondjuk hókifli recepttel versenyezve nem kunszt), James Bond sem cseng idegenül, pláne ha Balázs olvasmányairól van szó. A képregénysorozat első darabja igen jó, csak rövid, de biztos előkerül még. Anthony Horowitz is ki tudott hozni egy kellemes, hiteles regényt Fleming éttermi szalvétájából.

Én rámentem a télre, Arnaldur krimijeit bármikor elő merem venni, kivételt képez az, amikor már hármat olvastam egymás után, akkor a negyedik már nehezen csúszik, de csak mert jó hazajönni a mérsékelt éghajlati bűnökhöz, és kiolvadni. A Hipotermia megfelelően jegecesít. Nesser már lazább, vicces jelenetek a rákosztályon, de az élet még nála is elég északi, a svéd kriminovelláskötet pedig vaníliafagylalt a jeges kávéba.

Ádám még rá tudott pakolni a sűrű alapozásra egy lapáttal, és Zweig Sakknovelláját dobta be, amely ma is remekmű, rövidségében súlyos, alapkérdéseket feszeget, amelyek nem csak 1941-ben késztetnek elcsendesedésre. Jó kontraszt és kellemes élmény a No Mercy, másfajta egzisztenciák (igazi kamaszok, ugye), másfajta eszköztár (drogok, fegyverek, fogyatkozó szereplők), ráadásul ott a befejezetlenség ígérete, lehet várni, merre tovább.

Ezzel zárnám:

Bájos linkek