150. madzag adás

Valahogy megelőzte az Amazont a HMV áruházlánc, most ők a legnagyobb zenei kiskereskedő Angliában. Tanulság nincs, csak rácsodálkozunk.

Matyi Dezsőt beperelte egy könyvkiadó. Nem azok közül, akiknek sokkal lóg, de hát istenem, első lépésnek ez is izgalmas. Ugye mindenkinél van otthon elég olvasnivaló, konzerv, ásványvíz, shotguntöltény felhalmozva?

A bookbook a hét viccesvideója az Ikeától. Továbbá van még egy olyan könyv is, ami valójában kísértetházas horror, de olyan, mintha az áruházlánc katalógusa lenne. (Összeszerelve jön, megnéztük.)

Azt akartam írni, hogy gaimangaimangaimangaiman, de Gabi szólt, hogy valójában Prattchettprattchettprattchett. BBC rádióműsor lesz az Elveszett próféciákból. Várjuk.

A legjobb indulattal sem lehet kevesebbet mondani, mint hogy az új Spiderwoman borítófestmény nem sikerült. Annyira nem, hogy azóta is ezen röhög az internet. 3D-ben ilyen lenne.

Álommelók: kapitány, könyvtáros. Esetleg a kettő együtt.

És végül volt verscsellendzs. Mármint én mondtam verset. Később majd egy összegben elnézést kérek. És ha már a Holmiból idéztünk, ezt az interjút meg kell szerezni.

Mit olvastunk

Balázs elásta magát kényelmesen a gyilkosos lepofozós világba, mert jött ki új Lee Child regény. Azt mondta, hogy ez már szinte forgatókönyvnek íródott, de nagyon azért nem tűnt bánatosnak. Az a címe, hogy Personal.

Gabi csupa olyat olvasott, amiről korábban már szó volt. Egyrészt Fred Vargas – aki a Wiki szerint egy artisztikusan dohányzó francia professzornő – Messzire fuss, soká maradj című krimijét olvasta, másrészt a VS-en a Vándorszakács sztorikat.

Ádám pedig félkönyves hetet tartottam. Befejeztem David Shafer Whiskey Tango Foxtrotját, amit csak remélni tudok, hogy folytatni fog. Olvasom Richard Kadrey-től a The Getaway God-ot. És újraolvasom Gibson Neurománcát, ami most amúgy akciós e-ben. Én bezzeg még drágán vettem. Na mindegy.

Bájos linkek

149. szent adás

Lassan tényleg kitehetjük a gasztro táblát a podcastra, Balázs nagyszerű helyeken eszik nagyszerű dolgokat, Ádám két főzdefeszt között befőz, én pedig könyveken helyezek el ételfoltokat, valamint űrhajósmenüt készítek répából, sütőtökből, pépesített csirkemellből. Ezen felül szívesen olvasunk is ételekről, szívesen beszélünk arról, hogy ételekről olvastunk, és szívesen leírom, ha arról beszélünk, mit is olvastunk azokról az ételekről. Nyakatekert, de ti meg éppenséggel ezt olvassátok, hallgatjátok a lánc végén, szóval csak semmi homlokráncolás!

Híreink, témáink voltak

  • A Viharszigetből nem csak film készült, most már sorozat is. Előzmény, ha igaz a füles.
  • Holnaptól suli, egy ideje újra népszerűek a neten a kötelező olvasmányokat piszkálgató cikkek, működnek-e, ha rövidített verzióban fogyasztja a diák? Működik-e bármilyen szöveg rövidített verzióban?
  • Csatolt hír, hogy értelmesnek tűnő, kötelező olvasmányokból álló pakkot állított össze a Fapadoskönyv.hu Kiadó és az epubs.com, ezerért megéri annak, akinek erre van szüksége, és a hír is eléri, nem?
  • Na, és itt a kajás téma, eddig húztuk önuralommal. A 10 leghíresebb irodalmi étterem listáját gyűjtötte össze a cikk, mi meg hozzáelmélkedtünk magyar valóságot is.


Mit olvastunk

  • Ádám viszi tovább a leheletfinom ibériai serrano sonkából készült zászlót, és a Vándorszakács művésznevű, kemény, tényleg hánytatott sorsú figura Vándorszakács rovatát olvasta, szókimondó szövegek utazásról, gödrökről, drogokról, nőkről, addiktív cucc.
  • Balázs viszont a drogról lejött ember tekintetével nézett vissza a nyolcvanas évekre, a New Wave dalai és szerzői közül ma már talán csak az utóbbiak és történeteik érdekesek, persze van, aki örökre szeretni fogja a Golden brownt vagy a Richard, touch me-t.

  • Én egy modern német “Kék fényt” olvastam, és igen kellemesnek találtam, a valós történeteket, bár az irodalmiság, mint cukormáz került rá, így az ember bele sem gondol, hogy a jóravalónak tűnő szomszéd 20 év csendes dühöngés után nem csak a filmekben képes baltával csapkodni. És ha már 80-as évek…

Bájos linkek