Kilencvenegyedik, “percember” adás

Ez most az az eset, amikor mi sem tudjuk, miért ez a cím, Ádám furmányos elmével adta, mi lyukas kézzel kaptuk el, így aztán várjuk az ötleteket, különben hátralapozunk a Megfejtések oldalra, ahol kiderül az is, a furcsa közeli fotókon valójában sarjadó füvet, párás üvegpoharat, illetve 23 fokot láthat a rejtvénykedvelő.

Híreink lettek

  • A Barnes&Noble is elindítja a self publishing rendszert, érdekes az árazás – vagy praktikus?
  • Díjak is hullottak, idén volt immár Pulitzer Fiction kategórianyertes, a téma Észak-Korea, ennyi elég is, illetve az Aegon-díjat Bartás Ferenc kapta, nagy meglepetésére.
  • Nem csak ázsiai oroszlánkölykök születtek az Állatkertben, de Amanda Palmer és Neil Gaiman rajzot rejtettek el egy kő alá, fotóval igazolva. A rajz meglett, a kölykök már látogathatóak, mindannyian bájosak.
  • A könyv(kiadás) jelenéről, jövőjéről még mindig szívesen cikkeznek evangelisták, pláne ha ekönyv az a könyv. Ti mit gondoltok, 10 év múlva tényleg Sandersonon a világ szeme?

Események

  • Pénteken Kis könyves éj, nézzetek körül a városokban, már a plakát beszerzéséért érdemes, és még ott vannak a könyvek.
  • Csütörtöktől pedig megnyitotta kapuit a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, díszvendég Houellebecq, de számos csemege várja a tágra zárt szájakat, szemeket. Segítségül már appot is használhattok, a weboldal mellé elkél, de nem rágjuk a gumicsontot.

Mit olvastunk

  • Én csupa olyasmit, amit alá lehet íratni a szerzővel a Könyvfesztiválon, hátha jó megtakarítás nyugdíj mellé/helyett. Szindbád Szibériában hozza az alap szomorkodást, de nem bánja az ember, mert szép, mint egy eltört pohár. A Kvantumtolvaj pedig rögtön vénásan hat, Lupin és Flambeau megejtő eleganciával biccent: van jövője a mestertolvajoknak.
  • Balázs bizonyítékot hozott, miért is jó a self publishing és a podcast sörözés: a Terms of Enlistment nagyszerű military sf, karcos kütyükkel, korrekt karakterekkel, egyszóval elképzelhető (persze nem kívánt) valósággal.
  • Ádám Libri akcióra hívta fel figyelmünket – persze, éppen gondolkodtunk, milyen könyvet vegyünk így Könyvfesztivál idején, köszönjük -, közülük a Bunkerzsúr került terítékre: mexikói drogbáró fia szemével az egész rettentő világ nagy cirkusz. A Pixel ennek a Freaks ágát képviseli, minden összefonódik, ahogy egy test része az orr, a fül, a száj, és semmi sem szobortökéletes.

Bájos linkek

Huszonharmadik “újra otthon” adás

A kötelességtudat a második nevünk. Igen, mindegyikünknek. Bejglitől
elnehezülve, szaloncukorpapírokkal körbevéve csak összehoztuk a
huszonharmadik “újra itthon” adást. Nem volt se stúdió, se DJ, olyan kis
otthonos lett. (Nekem amúgy hiányzott a stúdió, a stúdiók iszonyatosan
menők.)

Témából csak kettő volt az adás elején. Először megemlékeztünk arról, hogy
az Amazon mesterkedései nyomán egyszer csak levitték Luxemburgban az
ekönyvek áfáját

az eddigi 17 százalékról három százalékra. Hogy hogy nem, pont ebben az
országban van a cég európai központja, és egyelőre az EU-ban a kereskedő
országa szerint fizetünk áfát. Folyománya: vagy olcsóbbak lesznek az
ekönyvek, vagy jobban jár az Amazon. Mindkettő változásokat indíthat be,
amelyeket mi szívből szeretünk.

A második téma nosztalgiázáskompatibilisebb: a New York Times tárgyalta
hosszú cikkben, hogy mely írók kezdtek el először szövegszerkesztővel
kísérletezni.

Frank Herbert Dűnéje a hetvenes évek végén például nem kéziratban, hanem
nyolchüvelykes floppykon érkezett a kiadóba. A Vadászat a Vörös Októberre
című Clancy klasszikus – amiből amúgy pazar film is van – pedig egy Apple
II-n készült WordStar szerkesztővel.

Akinek bejön a retró az ne csak a NYT cikket olvassa el, hanem a Science
Fiction Studies-ban megjelent Charisma Leak című 1992-es Gibson-Sterling
interjút is
,
amiben azt tárgyalják ki, hogy milyen volt először számítógéppel
kollaboratívan dolgozni egy szövegen. Rém izgalmas.

Olvasni

…nem annyira olvastam. Cserébe órákat tudok mesélni elvesztett
társasjáték partikról. Valaki?
Így én csak Bíró Szabolcs Sub Rosájának elejéről tudtam beszámolni. A
magyar áltörténelmi kalandregény annyira rossz nem lehet, mint amennyire
lassan indul be, tavasszal jelenik meg a harmadik kiadása. Erre a következő
adásban még visszatérünk.

Balázs egy Kindle szinglivel – na jó, tényleg kell ennek egy rendes név –
készült, a Mishka Shubaly nevű lazán alkohol és drogfüggő szerző futós
sztorijával, amine a címe The Long Run. Nem ez
volt számára az év választása. Emellett szó esett az új Eco könyvről is.

Ezzel szemben Gabi szerint el kell mindenkinek olvasnia Tóth Krisztától a
Pixelt, Kálmán Gábortól a Novát, és ha már így belejött, akkor
elkezdeni a magyarul is lassan megjelenő Sandman képregényt. A könyvek
laudációja az adásban hallható.

Bájos linkek

Ezzel pedig véget ért a Hármas Könyvelés első éve. Köszönjük, hogy velünk
voltatok. A virágot az öltözőbe kérjük.