113. Lö baszket é lö kaszket adás

Mérő László megmondta, hogy azért kell veszteséges könyveket kiadni, mert Pareto-elv. Illetve hát mert senki sem tudja, hogy mi lesz a befutó. Ezt amúgy a hallgatóink húsz százaléka valószínűleg előre tudta a nyolcvan százalék helyett is. Vagy ez nem így működik?

Mivel Gabi már majdnem szétültetett minket Balázzsal, az meg végképp hülyén veszi ki, ha anyámat is behívatja, ezért inkább elmondtam, hogy a Bookline augusztusi könyves toplistája ugyan csinos, de még jobb lenne, ha lenne egy összmagyar toplista. Kicsit jobban eleresztett kollégáink a New York Timesnál ilyesmiből dolgoznak. De az persze a nyugat, oda születni kell.

Megvan az új Moly.hu szabályzata, rögzíti a kialakult szokásokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tetszik.

Gabi feldobta, hogy a 168 óra cikke kapcsán – majd ezt a kapcsánt amúgy hagytuk a fenébe – beszéljünk a magánkiadásokról. Meg arról, hogy mégis mit lehet csinálni pályakezdő íróként. Van-e értelme a közösségi finanszírozásnak? (Van, Görgey Eta a megmondhatója.) És úgy általában mit érdemes olvasni. Ha tudtok jót, ne tartsátok magatokban.

Olyan olvasnivaló, amit mi nem feltétlenül olvastunk

A kedvenc Tim Maughanem – róla a X és Y adásban volt szó – nemcsak hogy berágta magát egy, a jövő Londonjáról szóló fikciós projektbe, de még novellát is írt hozzá. Arra a figurára figyelni kell.

Futaki Attila pedig, aki eddig sem volt kis férfi, a New York Times egyik cikkét illusztrálta amúgy képregényesen.

Olyan olvasnivaló, amit olvastunk is

Gabi úgy ajánlotta Lauren Beukes Moxyland című regényét, hogy Balázst sikerült elijesztenie közben. Pedig keménynek és kegyeltlennek tűnik, ami egy cyberpunk jellegű regénynek nem árt. Nem volt viszont ennyire kegyes a Hamlet halott kötettel, amit mindannyiunk helyett olvasott el.

Én egyrészt meghallgattam Cippó előadásában Baráth Katalin Függőleges egy novelláját. Van amúgy PDF-es verzió is, meg tán Kati e-novelláskötetében is benne van, de a Cippó-féle verzió annyira, de annyira jó, hogy. Aztán volt Joey Comeau Bible Camp Bloodbath című kisregényét, ami azoknak való, akik szeretettel emlékeznek vissza a Sikoly filmekre, mert milyen viccesek voltak már azok. Végül viszont elolvastam Mur Lafferty Marco and the Red Granny novelláját, ami igazi kellemes, furcsa idegenes klasszikus scifi. Kicsit fáj is a végén.

Balázsnak sem sikerült egyértelműen jól választania – ez egy ilyen hét – David Kushner Jacked: The unauthorised behind-the-scenes story of Grand Theft Auto című könyvét olvasta, ami nem eléggé viszi be az olvasót a kulisszák mögé. Ráadásul még a GTAV-öt sem élvezi, pedig a játék annyit kaszált pár nap alatt, amit mi soha nem fogunk megkeresni.

Bájos linkek

Nyolcvanharmadik “texasi műszer” adás

Busongós adást vettünk fel, mert a hírek valahogy úgy adták magukat. Az egészet csak az húzta ki a nagy sírás-rívásból, hogy sikerült jó könyveket választani, így a végére mindenki belelkesedett.

Szó volt arról, hogy…

  • Egyes megfogalmazások szerint a fiatalok kétharmada nem olvas könyveket más, kattintásvadászabb értelmezések szerint pedig egyenesen elbutul a Facebook-nemzedék. Ezek a mai…
  • Tegnap volt az Anyanyelv Nemzetközi Napja, amit egy bangladesi tüntetés emlékére tartanak meg. A kihalás előtt álló kis nyelvekről szól. Aki elkezdene aggódni, annak azért elmondjuk, hogy a magyar nem ilyen, aki mást mond, hazudik.
  • Amivel viszont tényleg vacakul állunk, az az idegennyelv tudás. Jelentkezzen, aki nem olvas idegenül könyvet és indokoljon is.
  • A hét cukisága a norvég tűzrakós bestseller. Nem is ember az, aki nem tud nyolc órán át táplálni egy tüzet. Továbbá elkormányozni egy hajót, disznót vágni, parancsokat adni, daliásan meghalni, mert a specializáció a rovaroknak való ugye.
  • Kihirdették a Nebula jelölteket, és hát lassan Hugo latolgatás is lesz már.
  • Végül pedig volt egy Örkény egypercesek közé illő sztori a Facebookról, ami arról szólt, hogy egy könyvesboltban a könyvekhez értő ember délelőttös volt. Délután csak az adatbázist kezelő emberrel lehet beszélni, aki keresni tud a gépben.
  • Mit olvastunk

    Balázs könnyű esti olvasmányban utazott a héten, úgyhogy a nem csak emberi nézőpontokat bemutató Suspectet olvasta el Robert Craistól, valamint a Foreign Influence című Brad Thor thrillert is befogadta, amiben Scott Harvath ismét szétüti nem eléggé amerikai emberek arcát. Vagy valami ilyesmi.

    Gabi egy Bradbury emlékére íródott, bradburys témákat feszegető antológiával kezdett, az Árnyak és rémekkel. És oda lyukadt ki, hogy Bradbury azért csak piszok jó író volt. A heti szépirodalom pedig Miklya Anna Eső című regénye volt, ami nem rossz, de aminél van egy sokkal jobb még az írónőben.

    Én pedig – ja, ezt az elején nem mondtam, sziasztok Ádám vagyok, megint én írok posztot kivételesen – Tim Maughan nagyon remek Limited Edition című novelláját olvastam, amiben van AR, sneakerkultúra, smart mobok, csodaszemüveg, fosztogatás és bristoli kallódó ifjúság. És mindez a közeljövőben. Valamint belekezdtem a címe ellenére nagyon érdekes The Box – How the Shipping Container Made the World Smaller and the World Economy Bigger című munkába, ami azt bizonyítja be, hogy az egész világot alig hatvan év alatt átalakította a konténer.

    Bájos linkek

  • Az adás egy egyszerű mp3 fájlban
  • A Hármas könyvelés hírcsatornája
  • ITunes feed, csillagozz!
  •