200. térdelőrajt adás

Kétszázadik adás. Gondoltátok volna, hogy ha adásonként átlagosan 3 könyvet olvastunk el, akkor az az elolvasott 600 könyv, amelyet átlagosan 3 centis vastagságúnak tekintünk, majd képzeletben egymásra rakunk, 18 méter magas oszlop lenne, ez kb. egy panel hatodik emeletének felel meg, ahova pokoli lenne felhordani ennyi könyvet. És még bűvészkedhetünk adatokkal, de mi egészen másképp ünnepeltünk: remek könyvekkel, amiket most meg is osztunk veletek.

Előtte jön a fekete leves, sajnos ismét van kiért szomorkodni, Kőrösi Zoltánról olvassatok Nyerw blogján, tőle pedig például a Gittegylet oldalán.

Ádám hozott írásokat (Demeter Szilárd, OJD) a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. vita kapcsán, amelyeket el is olvasott, azt hiszem, ennyi információ elegendő is.

Hozott írást a Dunajcsik-interjú kapcsán is, ezt még én is olvastam, és ez is bőséges információ.

Beszélgettünk egy nagyon szimpatikus Indiegogo kampányról, kezdjük a címmel (Kevert), de van hova folytatni a listát.

Balázs csak 2 percet adott, de ennyi éppen elég volt arra, hogy elmondjuk, a Shopline-nak vége, ellenben a papírkönyv illata még a tankönyveknél is érv.

Mit olvastunk

Balázs azzal az őszinte örömmel mesélt olvasmányairól, aminek örül a másik fél is, és rögtön vásárol, sőt eszik (valahogy ez Balázs könyve után gyakrabban előfordul, ugyanitt lásd még zenehallgatás olvasás közben). Yan Martel kötete persze amúgy sem indul rossz pozícióból, a történetek izgalmasnak ígérkeznek, és ott van a Pi – olvasta valaki? A Curry téma pedig kérdés nélkül befogadásra érdemes.

Én Simmons nagyregényének felét olvastam, az Illionról oldalakon lehet mesélni, és még csak éppen körvonalaztam a cselekményt, nem csak scifi rajongók, de filoszok, irodalmárok, bárki megnyalja tíz ujját, aki szeret játszani olvasás közben, akit kevéssé érdekelnek az ETO jelzetek a könyv oldalán (merthogy ennél a könyvnél csak becsapnak).

Ádám viszont mindenféle jó helyről merített, Hutnik Károly nem először szerepel adásban, de így jár, aki igazi regényhős kalandor. A válogatott novellisták (Warren Ellis, James Bridle és Tim Maughan) nem csak 15 perc olvasással szolgálnak, rágódnivaló jut tőlük későbbre is. Még két játékra is futotta, a FireWatch és a Sunless Sea sztori is, tehát itt a helyük.

Bájos linkek

185. véres homok adás

Ádám szerint valami római história a névadó, szerintem meg nem kell messzire nézni, mindenki lépett már kagylóba, ennyit az emberi léptékről meg a nyárról.

  • Bár emberi lépték azért marad, pl. egy érdekes blogposztot Umberto Eco érdekes beszédéről.

  • Beszélgettünk arról, hol a határ a betű megsemmisítésében, hol kezdődik a barbárbárság, meddig tart a szabadság.
  • Ha már filozofálgatás, Balázs Matthew McConaughy hangoskönyves felolvasását ajánlotta.
  • Ádám pedig Warren Ellis blogját és hírlevelét, ahol olyan híreket találni, miszerint készül egy új Bond képregény, illetve kis írást a Soylentről és egyebekről.
  • Kondor Vilmos megint jófej, mi meg csak annyi morzsát teszünk hozzá, hogy ajánljuk, vegyétek ti is a most kiadott, Artemisszió Alapítványt támogató e-könyvét.
  • Ádám meglepve olvasott a Napi Gazdaságban kínai scifi íróról, osztjuk, meglepetését is.
  • Végül két felhívás, csapjatok bele. Röviden a 100 szóban Budapest pályázata vár, hosszabb lére eresztve az V. Fantasztikus kéziratok éjszakája.

Mit olvastunk

  • Ádám nem aprózta el, oh wait. Szóval egy szekérderéknyi novellát hozott, jobbnál jobbakat. Pl. ez a hét sem telt el Dragomán nélkül, Eggers sem először szerepel az adásban, nem véletlenül (Itt a novella hangos verziója.). Feltűnt még Lousie Erdrich, Tim Maughan és Bruce Sterling is, szintén nem ismeretlen nevek az adásnaplóban (sem). És ahogy állnak a dolgok, jönnek még novellaajánlók, de erről majd legközelebb, mindenesetre Bacigalupi neve be van dobva, ez egy ígéret, ugye.
  • És hát – Ádám vagyok és belebeszélek – volt egy Chew is, amit elfelejtettem felvinni az adásnaplóba, de szó volt róla!

    chew

  • Én egy igen kellemes krimikötettel indítottam, igaz, Balázs anno már ajánlotta, de neki könnyű, ő ott él, azokat eszi, látja, ismeri immár, amelyek feltűnnek A feng shui detektív lapjain. Ám távolról nézve-szagolva is kellemes kis kötet ez, hogy is szokták, ja igen, szóval strandtáskába ajánlott, filcborításban. Per Petterson regénye sokkal nagyobbat markol, de magához mérten kevesebb sikerül, igaz, a szépségből, erős pillanatokból így is jut az olvasónak, de a darabolt, átrendezett történet túl sokszor vált át megfoghatatlanból érdektelenné.
  • Balázs két fél könyve sem ad ki egy egész, épkézláb darabot, a China Rich Girlfriend egy darabig élvezetes tud lenni, aztán elfogy az ember levegője, és csak feljön a felszínre, hogy vissza már ne merüljön – bár könnyen lehet, a mű kategóriájában remek. Bezzeg Grant Blackwood kötete, amelyben Jqack Ryan, Jr. a hős, nos, elég legyen annyi, hogy a 4 csillag mellé sem tudtak igazi dicséretet írni az olvasók, hát még ha kevesebbet adtak.

Bájos linkek