Huszonharmadik “újra otthon” adás

A kötelességtudat a második nevünk. Igen, mindegyikünknek. Bejglitől
elnehezülve, szaloncukorpapírokkal körbevéve csak összehoztuk a
huszonharmadik “újra itthon” adást. Nem volt se stúdió, se DJ, olyan kis
otthonos lett. (Nekem amúgy hiányzott a stúdió, a stúdiók iszonyatosan
menők.)

Témából csak kettő volt az adás elején. Először megemlékeztünk arról, hogy
az Amazon mesterkedései nyomán egyszer csak levitték Luxemburgban az
ekönyvek áfáját

az eddigi 17 százalékról három százalékra. Hogy hogy nem, pont ebben az
országban van a cég európai központja, és egyelőre az EU-ban a kereskedő
országa szerint fizetünk áfát. Folyománya: vagy olcsóbbak lesznek az
ekönyvek, vagy jobban jár az Amazon. Mindkettő változásokat indíthat be,
amelyeket mi szívből szeretünk.

A második téma nosztalgiázáskompatibilisebb: a New York Times tárgyalta
hosszú cikkben, hogy mely írók kezdtek el először szövegszerkesztővel
kísérletezni.

Frank Herbert Dűnéje a hetvenes évek végén például nem kéziratban, hanem
nyolchüvelykes floppykon érkezett a kiadóba. A Vadászat a Vörös Októberre
című Clancy klasszikus – amiből amúgy pazar film is van – pedig egy Apple
II-n készült WordStar szerkesztővel.

Akinek bejön a retró az ne csak a NYT cikket olvassa el, hanem a Science
Fiction Studies-ban megjelent Charisma Leak című 1992-es Gibson-Sterling
interjút is
,
amiben azt tárgyalják ki, hogy milyen volt először számítógéppel
kollaboratívan dolgozni egy szövegen. Rém izgalmas.

Olvasni

…nem annyira olvastam. Cserébe órákat tudok mesélni elvesztett
társasjáték partikról. Valaki?
Így én csak Bíró Szabolcs Sub Rosájának elejéről tudtam beszámolni. A
magyar áltörténelmi kalandregény annyira rossz nem lehet, mint amennyire
lassan indul be, tavasszal jelenik meg a harmadik kiadása. Erre a következő
adásban még visszatérünk.

Balázs egy Kindle szinglivel – na jó, tényleg kell ennek egy rendes név –
készült, a Mishka Shubaly nevű lazán alkohol és drogfüggő szerző futós
sztorijával, amine a címe The Long Run. Nem ez
volt számára az év választása. Emellett szó esett az új Eco könyvről is.

Ezzel szemben Gabi szerint el kell mindenkinek olvasnia Tóth Krisztától a
Pixelt, Kálmán Gábortól a Novát, és ha már így belejött, akkor
elkezdeni a magyarul is lassan megjelenő Sandman képregényt. A könyvek
laudációja az adásban hallható.

Bájos linkek

Ezzel pedig véget ért a Hármas Könyvelés első éve. Köszönjük, hogy velünk
voltatok. A virágot az öltözőbe kérjük.

Huszonegyedik “dub” adás

A huszonegyedik adást már jóelőre, az előző felvétele közben
elneveztem Dubnak, de be is jött. Olyan visszhangokat kellett
leküzdeni, hogy arról háromrészes fantasy trilógiát lehetne írni.
Enivéj, a műsor elkészült.

Arról beszéltünk

  • Tünde várólistacsökkentő akciót
    hirdetett

    a blogján, amibe jó ötletnek tűnt beszállni. Listám még nincs, viszont
    nem hagytam magam lebeszélni róla. Már látszik, hogy a teljes stáb nem
    fog rész venni, mert van akinek még várólistája sincs.
  • Gabiról kiderült, hogy írókörben is vett részt. Azzal leplezte le
    magát, hogy javasolta, beszéljünk K. Varga Bea, az Aranymosás pályázat
    szerkesztőjének kritikáról szóló
    írásáról.

Mit olvastunk?

  • Balázs – Michael Crichton második posztumusz thrillerjéről
    beszélt, amely könyvet már kétharmad részben Richard Preston írt a
    tűnt mester helyett, és ami totál olyan, mint a Drágám, a kölykök
    összementek
    . Ja, a címe Micro.
  • Gabi – Suzanne Collins Éhezők viadala trilógiájának második és
    harmaik kötetével végzett. Kezdem kínosnak érezni, hogy bele se néztem
    egyikbe se.
  • Magam pedig megkaptam az új, két idősíkban játszódó, múltba
    nyúlkálós Akunyin könyvet, A gyémántszekeret, és nem is volt kérdés,
    hogy mit olvasok. Nem ez a szerző legjobb krimije, de még így is
    erősen ajánlott.

Bájos linkek