192. mustár és tamarind adás

Szépen felhalmozta az uszadékfát az idő, nehéz is volt válogatni a sok link közül, másrészről viszont remek mintázatokat lehetett így észrevenni.

Például megint téma az oktatás/kötelezők/kortárs irodalomtanítás cudar helyzete. Van, aki egészen jó konstrukcióról mesél, van, ahol számos vélemény előkerül, ráadásul sok-sok komment is. A miénket már sokszor meghallgattátok, persze formálódik, ahogy egyre jobbakat olvasunk – lásd lentebb.

Másik kellemes topik a fordítás, kerül az adásba Nádasdy-interjú, benne félrefordítás és miegymás, illetve szó volt a Leckie széria fordítási nehézségeit taglaló cikkről. Van valaki a hallgatók között, aki nem angolul vagy magyarul olvasta?

Ádám a francia vasúttársaság könyvtáráról hozott írást, koncepció is van, sok-sok ingyen kötet, előfizetés. Hiszen a hely és a rászánt idő már adott, és amúgy is mindenki a kütyüjét olvasgatja.

Balázs is ekönyves területről merített, visszanyalt a fagyi. Az Amazon boltot nyit, egy független boltocska pedig díjat tűzött ki, hogy mire is, arról bővebben az adásban.

Az ultimate altatós könyv kapcsán beszélgettünk hatásos gyerekkönyvekről, éjjeli könyvtárazásról is. Ezt a videót pedig nem tudom kihagyni:

És még startupra is futotta, a közösségi kölcsönzés akár működhet is, ha a közösség működik már, namost ez még a jövő zenéje.

Mit olvastunk

  • Ádám jó kis karcolós képregényeket hozott, a Southern Bastard második adagja viszi tovább a kisvárosi nyomort, a(z ön)sorsrontást, az agressziót, míg a Wicked and Divine másképp kegyetlen. Istenek fiatal sztárként kelnek életre, ám ha lejár a két év, meghalnak, a bontakozás még folyamatban. Balázs még a The Fade Outot is ajánlotta, ha már Image.
  • Ő egyébként már kevésbé volt elégedett a saját olvasmányaival, David Mitchell ijesztgetős regénye laposra és rostmentesre klopfolt novella, persze lehet, hogy nem, de akkor tessék megvédeni. Robert Galbraith írónő harmadik Cormoran krimije már leplezetlenül csajos, nyomokban krimit tartalmaz, persze lehet, hogy nem, de tessék megvédeni őt is.
  • Én nem fogtam mellé, Scalzitól a Bezárt elmék pontosan olyan kellemes, akciós scifi, amilyenre számítottam a leírások alapján, Haddon regénye, A The Curious Incident of the Dog in the Night-Time pedig felejthetetlen és súlyos élmény, más bőrébe bújva rácsodálkozni a világra akkor is tanulságos, ha az a más nem ennyire más.

Bájos linkek

176. titkos fegyver adás

Meghalt Günter Grass a héten. A sokadik hetet kezdjük így, van valahol egy gondolat abban, hogy mi van, amikor már az ismerős nevekkel van tele a halálozási rovat.

Új kedvencem van, Kele Fodor Ákos, aki versrontással tanítja a gyerekeket arra, hogy milyen a vers és hogyan működik. A legfontosabb dolog, amit gyerekként megtanultam az a dolgok elrontása és megismerése volt. Csak nem feltétlenül verssel, mert apám nem költő, hanem villamosmérnök.

A Rozsban a Zabhegyező kapcsán újraindult az újrafordítás vita. Bán Zoltán András az újrafordítások természetéről írt, Bujdosó Bori pedig arról, hogy az új Zabhegyező nem annyira jó.

Sorozat lesz majd egyszercsak Truman Capote Hidegvérrel című regényéből. Nagyon lelkesek vagyunk, csak győzzük kivárni. Balázsnak rögtön volt hozzá könyvajánlata is, Peter Biskind Down and Dirty Pictures: Miramax, Sundance, and the Rise of Independent Film könyve részben arról a csapatról szól, akikhez a Capote szöveg is került.

Lesz Meetoff ekönyvekkel, közösséggel és olvasással.

Mit olvastunk

Ádám vagyok, és Kondor Vilmos A második szárnysegédjét olvastam, és az a helyzet, hogy Balázs sokkal jobban szerette anno. Az ő véleményét a 170. adásban találjátok. Nekem nem volt eléggé thriller, de nem volt eléggé kalandregény se. Na meg nem szerettem meg Wertheimert. De azért jövőhéten lesz szó a második kötetről.

Balázs képregényes hetet tartott. Először Ed Brubaker és Sean Phillips The Fade Outját olvasta, ami egy noir képregény egy noir filmről. Azokat pedig mindenki szereti, ugye? Cigi, pia, nők, öltönyben bulizó emberek, halál és filmipar. Na és ha ez nem lett volna elég, akkor a most induló Daredevil sorozat miatt még bedobda a The Omega Effectet is.

Gabira pedig egyesült erővel rádumáltuk Andy Weirtől A marsit, és neki is tetszett. Valahol vicces, hogy pont ez a nem tökéletes könyv, amiben egyetértünk, de hát nagyon lehet szeretni a Marson mcgyverkedést. A könyvhöz tartozó link – csak parancsot teljesítek 🙂 – pedig az én cikkem arról, hogy az Apollo-13 küldetés jókedvű dolog volt, amíg minden el nem csesződött.

Bájos linkek