Címke: Terry Pratchett

Hatvankilencedik, “ejzenhóver” adás

Közzétéve Szerző:
5

Egy bő napig pácolt adással jelentkezünk, ennyit állt levében, hogy ha mást nem is, a posztot puhára, omlósra lazítsa. Volt abban a lében ecet és vitriol, némi cukros meghintés, lassan a mélybe ázó őrölt fűszer, pár nagy szelet, megrágandó téma és aprólék (szín és kövérje) könyv. (Igen, evés előtt írom a posztot.)

Híreink, témáink voltak

  • YA könyvet ír Miklya Anna, az interjú nyomokban értelmes dolgokat tartalmaz, megoszlik véleményünk, jelent-e ez valamit a könyv tekintetében.
  • Feszegettük a kerettanterv témáját, kis léptékben kibicként (hol van már az érettségi), hosszútávon a jövőnk múlik rajta ugyebár, ha sápadozunk, és temetjük a könyvet. Ti felnőtt fejjel mit tanultatok volna gyerekfejjel?
  • Hobbiprojektbe vágtam, és elkövetkező x évem egy macska szolgálatában töltöm, ennek kapcsán jól jött volna tájékoztató könyv. Ám minél népszerűbb a téma, annál hosszabb a közösség fórumarchívuma, elkél az iránytű. Tényleg csak egy rutinos hobbista vezetheti be a kezdőt az ismeretelméletbe, vagy eljuthat az ember magától is a megfelelő irodalomig?
  • Apró híreink is voltak, Ádám az amerikai elnökválasztás kapcsán keresett irodalmi élményt, majd remek Twitter accot mutatott be, hasznos fék tanácsok minden önjelölt írónak. “How about a novel about a vampire who is ugly and kills people?”

Mit olvastunk

Ádám utazók ügynöke, a heti non-fictionnal kedveskedett mindenkinek (tessék, csak jelezni kell, miről szeretnétek hallani, és vagy szóba hozzuk, vagy nem). Molnár Gábor élete is kalandos, a Jaguárországban csak egy a sok útikönyve közül. Pelecanos korai regényei szintén ütnek, mondjuk az ő élete sem lányregény (bár ami a YA irodalmat illeti, talán mégis az), a Hell to pay szerteágazó, és még a The Wire is felcsippentet belőle. Bónusz interjú a szerzővel.

A magyar szépirodalmat (mint olyat) én szolgáltattam a héten, Rubin Szilárd egyszer elfeledett, most felfedezett magyar író, nagyszerű mondatai, megformált helyzetei, lázas jelenetei szintén felvillantanak egy elképzelt íróéletet, remélem, azért ennél jobban járt. Terry Pratchettet nem kell bemutatni, Az igazi macska hasznos segédlet, ha másért nem, mert tele van szeretettel, humorral.

Balázs kevésbé volt szerencsés, Steve Martin nagyjából okés kedves lélektani könyvet eszkábált össze, a kényszeres momentumok különösen elkapottak, hogy aztán az olvasó feszengjen egy kicsit, miért érzi ennyire ismerősnek. Sean Platt és David Wright Z 2134 című folytatásos regénye már kevésbé elégséges és szükséges, az Amazon Serials egyelőre killer. 

Bájos linkek

Ötvenharmadik “Holnap sörözünk” adás

Közzétéve Szerző:
8

Mondhatnám, hogy vége az ünnepeknek, megettük a kiszáradt marcipánrózsát is a kistányérról, pedig úgy volt, hogy eltesszük emlékbe, de igazából most üljük csak meg a születésnapot, pénteken hattól a Pótkulcsban nyilvános szerkesztőségi ülés, kéziratokat meg nem őrzünk és vissza nem küldünk.

Híreink voltak

  • Gabi (ó, hát az én vagyok) az Ad Astra író-olvasó találkozójáról érkeztem, ahol az élőben is lenyűgöző Catherynne M. Valente mesélt erről, arról, az orosz mesékről, történelemről, magáról, sőt beetetett egy várható scifi regénnyel is.
  • Italo Calvino klasszikus könyv definíciója (és remek fotója) hirtelen belepte a magyar netet, lehet javítgatni az öreget.
  • Ádám egy remek cikkre hívta fel a figyelmet a Prae hasábjain: Szabó Balázs, a Kreatív Magazin vezető szerkesztője mondta meg a tutit a könyves marketingről.
  • Szépmagam csorgatom a nyálam az SFMag e-novella válogatására, hamarosan a boltokban a nagyon ígéretes antológia, frappánsan 10. Azért jó az ilyen cím, mert nehéz rákeresni, lásd 1 (the movie).
  • Már megint temetik a könyvpiacot, ami immár bizonyosan zombi, tekintve, hogy ennyiszer túlélte, ráadásul agyra hajt. Ádám két cikket is előbányászott, egy amerikai szenátor és egy magyar kiadó bloggere is hányt azért rá egy kis földet. Legalább nem fittyet (szép estét).

Mit olvastunk

  • Balázs teljesen rácuppant Akunyin regényeire, ráadásul már látja a nagyobb összefüggést, úgy tűnik, tényleg kell az ilyesmihez gyilkosság, titkos társaság, nők dögivel és japán inasok, a Murder on the Leviathan Christie-féle, míg a The Death of Achilles szélhámosregény, ez már biztos.
  • Én tovább falom a Pottert, a negyedik rész elején rögtön egy idős bácsi vész oda, szóval kezdődik. Don DeLillo Cosmopolisa már kevésbé ragadott meg, de még hátravan a nap java.
  • Ádám újraolvassa az Elveszett próféciákat – akkor ez biza klasszikus lesz Calvino szerint -, és élvezi, illetve igazán gusztusosan mesélt William Goldman regényéről. The Princess Bride a címe, és ügyes felvezető körökkel indul, amik közepette már igazából versenyben is van az ember.

Bájos linkek