219. téglakocka adás

Nemcsak sorozatban a negyedik, de hurráoptimista adást vettünk fel, talán nem nagy spoiler ellőni az elején, hogy mindannyian ajánlottunk könyveket, nem csak beszéltünk azokról.

Mondjuk Ádámnak nem volt nehéz dolga, a Good Omens könyvben már bizonyított, és úgy tűnik, a frissen készült sorozattal is elégedettek a rajongók. Felmerült még, hogy a BBC rádiójáték mit tudott hozzáadni egyszerűen azért, mert élt a rádiózás eszközeivel, szóba került a Cabin Pressure is, benne a méltán híres Bumblesnuff Crimpysnitch, akit akkor még a saját nevén ismertek főleg. Umberto Eco már nem volt ennyire egyértelműen A+-os, okos, de talán egy másik kor okossága az. Szeretjük így is. A harmadik könyv, The Apartment in Bab El-Louk is szép, formabontó és sűrű, Ádám a héten nem tudott mellényúlni, a kiadó oldalát is nézzétek meg.

Én két jó sorozattal készültem, Martha Wells Kritikus rendszerhibája nagyot ment, idehaza is szerették, keveset markol, és éppen eleget fog, a jól kitalált főhős és a magával ragadó történetvezetés éppen elég egy kis regénybe. Talán van remény a kisprózának is. Elena Ferrante viszont nem aprózta el, négy kötetben írta meg két lány barátságának, kapcsolatátnak történetét (köréjük pedig az olasz valóságot), talán saját az élet, ha tudnánk, ki is maga Ferrante, de egyelőre nem fontos, elég a könyvtetralógia, nagyon lehet szeretni, az irodalmi értékén pedig a Grinzingi Borozóban vagy a Kétlyukúban rágódni, és ezzel most súlyosan sztereotipizáltam, holott csak a nosztalgia szól belőlem.

Balázs Karen Thompson Walker könyvét hozta, a The Dreamers nagyon érdekes alaphelyzetet bont ki, előbb egy kisközösségben, majd lassan szétterjedve a világban egyre többen esnek felébreszthetetlen álomba, egyfelől az ébren maradók küzdenek a káoszban, másfelől az álmodók is gyanúsak, szóval szépséges világvége, ahogy szépséges volt a The Age of the Miracles is (adás róla itt, bő hat éve, ótejóég). Szóba került ennek kapcsán, ki hiszi el a borítóra írt szép ajánlásokat – szerintünk van infóéréke, ha nem is úgy.

Egyébkén boldogok vagyunk, hogy nahát, tényleg már a negyedik, és várjuk kedves hallgatóink fotóit (akár selfijeit) a járdaszigeten síró alakról – minderről bővebben az adás végén hallhattok, végső esetben beérjük egy zaklatott járdaszigettel, sőt, istenigazából még pár évaddal is.

Bájos linkek

 

133. bonyolult kapcsolat adás

A magyar költészet napja után minden kicsit szürkébb, kicsit üresebb, kicsit ráncosabb, nincs mit tenni, podcastunkkal felcsapjuk a Szavannai Homok kőpudert, kicsavarjuk az Alkonyi Azúr körömlakkot, a Vulkán Szíve rúzst, vannak még színek osztogatni.

Kék Árnyék
Meghalt Sue Townsend, akinek többek között Adrian Mole-t is köszönhetjük.

Bíbor Pillanatok
Ádám felnyitotta szemünket (fülünket) a most befejeződő Időfutár rádiójátékra, melynek 3. kötete a fesztiválra jelenik meg. 400K hallgató, nocsak.

Arábia Aranyai

  • Az Amazon megvásárolta a szívünk szottya ComiXologyt, ebből jó is kisülhet.
  • WH Smith lánc próbál több lábon állni, Magyar Posta feeling, na.
  • Ádám felhozta a NYT Book Review – Julie Bosman búcsúszámot, amelyben sötét felleg B&N pletyka is elhangzik.

Színes Tinták

Neon Éjszakák

  • Már olvasható Hackett új regényének első fejezete – örülünk, hogy már idehaza is bőkezűbbek a kiadók a kóstolókkal.
  • Hamarosan magyarul is megjelenik a Kakukkszó, amit Balázs nem eredeti nyelven is tolerál.
  • Az Ad Astra két címe is kijött, Ádám szkeptikus a Stross könyvvel, tényleg rosszabb tíz éves scifit kiadni, mint negyven évest?

És végül az egész emeletes sminkdoboz szemhéjpúderestül, szájfényestül

  • Balázs szokatlan módon magyar nyelvű papírkönyvekkel készült – csak az alkalom kell hozzá, és elkapja a gépszíj így is. Moldova politikai szatírái ár-érték arányban ugyan nem állnak jól, de orrcsipesszel (akár a szinkronúszók) még szórakoztató lehet a kötet. A Rádiórománc ellenben több mint lehetőség, nagyszerű regény szakmabelitől, mindenkinek, aki szereti a rádiót.
  • Tovább haladtam a fantasy csapáson, a Gyacsenko házaspár trilógiáján. Arszen és a játék hatalma erős olvasmány, felszabadítóan nem angolszász, az összecsúszó világok sablon ügyes frissítése. A Metabárók kasztja szintén jól operál a sablonokkal, ráadásul még vicces is a Vallejo képek mellé, a Dűne filmből még ez is kihullott. (Dokumentumfilm a filmről itt és itt.)
  • Ádám egy röptiben-haiku után még olvasmányélményeiről is mesél, most a Vége a mesének került elő, ami megint egy olyan Korongvilág regény, amely elmesélhetetlen (vagy legalábbis egészen hülyén hangzik két mondatba összefoglalva), ellenben a poénjai idézhetők, akár a szombat esti vicces filmmé Leslie Nielsennel.

Bájos linkek