Annyira este tíz után vettük fel a heti adást, hogy az előző
rész pezsgéséből semmi sem maradt benne. Ha nem is olyan, mint az
állott tea, azzal a meghatározhatatlan irizáló réteggel a tetején, de
azért akad benne álmosság meg több másodperces szünetek, míg nem jut
eszembe egy-egy szó. Viszont tök jó dolgokról beszéltünk.
Item kis lángon, de tart még a József Attila-díj kapcsán elkezdődött
kurvaanyázás. Megnyilvánult Szőcs
Géza, ez további embereket
borított ki, lassan már mindenki arról beszél a pikoló söre mellett
reggel, hogy kinek a díja a József Attila.
Item csinos interjút közölt a HVG Walitschek
Csillával,
a Libri ügyvezető igazgatójával. Szó esik benne a kiadás után fél
évvel a raklapos könyvesboltokban feltűnő kötetekről, a könyvpalota
építési versenyről, és az e-könyvekről is. (Van róla beszélgetés az
Ekönyvolvasó blogon
is.)
Item ismét akadt egy értelmiségi – most épp brit – aki belemondta a
mikrofonba, hogy az
e-könyv csak múló hóbort. Nem süllyedünk, emelkedünk.
Item megint vita van arról, hogy jók-e a kötelező olvasmányok,
kellene-e modernizálni a listát, lúzer volt-e Nemecsek Ernő,
példakép-e Boka? Legalább négy linkem van a témához, mindegyik tök jó.
- Lepereg Nemecsek nyomora a Harry
Potter-nemzedékről - Magyar lúzerképző: kihez szólnak a kötelező
olvasmányok? - Kit érdekel a kötelező
olvasmány? - The Odds Ever in Your Favor: Ideas and Resources for Teaching ‘The
Hunger Games’
Ezzel jól el is beszéltük az időt, de nem jutottunk a végére.
Érdekelne a véleményetek: szerettétek Tímár Mihályt, esetleg
káromkodni van kedvetek a Baradlay név hallatán?
Mit olvastunk?
Gabi megnyugtatott, hogy annyira mégsem volt kidobott pénz
megvásárolni a A szivárvány tövébent Vernor Vinge-től. Illetve olyan
szépeket mondott a Héttemplom című Milos Urban regényről, hogy még
felvétel közben lecsaptam egy példányt a Vaterán. Súlyos
következményei vannak a podcastolásnak.
Balázs Nakamura Fuminori The Thief című regényéről mesélt, ami
profin elmondja, hogyan kell zsebtolvajkodni, illetve mi mozoghat egy
utolsó utáni akcióra induló tolvaj fejében.
Én pedig Baráth Katalin második Dávid Veron regényét, A türkizkék
hegedűt olvastam, ami annyira pikareszk, hogy a Monarchia több
divatos nyaralóhelyére is elviszi az olvasót. Illetve belekeveredtem
Chuck Wending Shotgun Gravy című amerika-alsói középiskolás
regényébe.
Bájos linkek