Olyan rövid volt ez a hét, hogy direkt meghosszabbítottuk, és a múlt hetet kihagytuk adásügyileg. (Tudom, kitalálhattam volna jobb kifogást, de holmi távol-keleti utazások, üvegrepesztő hangú ikerfiúk olyan mondvacsinált okoknak tűntek.) Meg aztán ott volt egy kis könyvfesztivál is a szomjúhozóknak.
Témáink voltak
- A siker (vagy valami egyéb) mércéje lehet a dedikálásra várók sora. Ti hogy álltok a dedikálással egyébként? És a fesztivállal?
- Ha már évente visszatérő téma: hogyan kellene megélnie az irodalomnak, az irodalmároknak? Nagy szavak, még nagyobb kérdések.
- Ennek kapcsán (hogyan kellene megélni) még egyet kurbliztunk az Alexandra ügyön.
- A szerintünk annyira nem is gáz Coldplay szerintünk nagyszerű promóval jött ki, Ghost Stories dalszövegek a világ könyvtáraiba, azok kísértethistóriáiba rejtve. Kurkásszatok a Szöcsiben, javaslatunk a Kísértet Lublón vagy A Pendragon legenda.
Mit olvastunk
- Ádám fanyalgott kicsit A boldog hentes felesége felett, de lehetséges, hogy csak helyén kellene kezelni a kötetet, melyhez a helyét kellene megtalálni. Mindenesetre nem az étvágyra hat. Westerfeld trilógiájának zárókötete, a Góliát pedig tisztességel megteszi, amit zárókötettől elvárnak, sem többet, sem kevesebbet.
- Én egy kellemes és régóta kinézett magyar antológiát pipáltam ki, a Hetvenhét kötet, mint minden pályázat alapján összerakott mű, vegyes, de éppen emiatt izgalmas, valami mindenkinek akad benne, valamibe mindenki bele tud kötni. A Mindenki tud rajzolni nem könyvkategória, de papírra nyomták, így arcpír nélkül téma lett, főleg mert roppant bájos, nem csak gyerekeknek. Azért van pdf is.
- Balázs a podcast 2. adásában (amikor még trapéznadrágban hallgattuk a Jefferson Airplane-t) számolt be Rob Lowe hangoskönyvéről, ami annyira kellemes élmény volt nem csak neki, de számtalan embernek, hogy újabb hangoskönyvvel rukkolt elő a szerző, amely hasonlóan remek lett. Literally.
Bájos linkek
