225. vagy cím van, vagy hang adás

Érdekes ez, mert hang lett végül, tehát nincs cím, de akkor a hölgy vagy a tigris lesz az ajtó mögött? Egyezzünk ki abban, hogy minden belefért az adásba, amit akartunk, sőt több is, nők és vadállatok, gyilkosok és szeretők, hang és cím is bőven.

Balázs David Szalay kötetével indított, úgy tűnik, terem babér a kisprózának is, főleg ha a szerző érti a dolgát, és néhány oldalon ki tud bontani sorsokat, Balázs szerint David ezt tudja, tessék kipróbálni. Vagy ha ezt nem is, legalább az Írjunk történetet hat szóval kihívást érdemes elkezdeni, mindjárt megbecsüli az ember a jól működő, rövidebb anyagokat is, komplex dimenziók tudnak kibomlani ekkora terjedelemben, mondjuk manapság, amikor a szempilla és a babamozi is legalább 5D, igyekeznie kell az íróknak, pláne ha spekulatív a fikció.

Brad Thor viszont nem lett felpontozva, Scot Harvath immár tizenkilencedik alkalommal indul el egy regényben extrémbrutál módon megmenteni a világot, mondjuk azzal a világgal, amit Thor kialakított, nem szeretnék összefutni egy sötét utcában, klisés és gyűlölködéssel teli, köszönjük Balázsnak, hogy nem hagyott minket be(le)lépni.

Ádám régi adósságunkat törlesztette, végre szóba került az adásban On Sai és a Calderon sorozat. Hogy milyen? Csak néhány kiragadott, nem pontosan idézett momentum Ádám bemutatásából: ‘Rejtő Jenő hangulata scifiben’ meg ‘én csak egy kicsit bele akartam olvasni lefekvés előtt, de végül befejeztem az első kötetet hajnalra’. Guilty vagy voltaképp miért is guilty, legyen csak egyszerűen pleasure, örüljünk neki, és ezek szerint ha nem is rövid a próza, de az ember kénytelen csak beszorítja pár órába az elolvasását. Sosem legyen nagyobb gondunk, mint a hajnalig olvasás másnapja.

Panaszra nekem sem volt okom, igaz, Galbraith-Rowling új krimije tekintélyes méretű, de ha a nem túl (vagy nem így) romantikus olvasó át is verekszi magát az első jeleneten (esküvő, hattyúk, epehányás), utána már nehéz abbahagyni az olvasását, alapos, gazdagon kidolgozott whodunit, nagyon szerethető.

Penelope Lively Moon Tigere már kevésbé volt szerethető, persze ha a sznob olvasó tudja, hogy Man Booker meg Golden Booker shortlist, akkor azért csak megkeresi az értéket, annyira nem volt nehéz, mert van benne sok, okos, jól felépített szöveg, de valahogy mégsem az igazi. IMHO.

És itt dicsekszem megint az adásban már elmesélt Insta illusztrációval, gyönyörködjetek ti is benne:

A végén még valahogy – tán a krimi kapcsán? – szóba került a Lapozz a 99-re podkaszt. Ha minket szerettek, ebbe is bele kell hallgatni.

Bájos linkek

#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek