Címke: Scot Harvath

255. délre néző szekér

Közzétéve Szerző:
Válasz
Innen: http://fortepan.hu/?image_id=96253

Ez most egy olyan adás, hogy nem fogjátok elhinni, mit meg nem teszünk nektek, helyettetek, miattatok. Veletek. Eleve ez a cím, már ez olyan szép, és Ádám még fotót is keresett hozzá, sőt Wikipedia cikket is, hogy első lépésünk a labirintusba gyors legyen és táncos. Tessék, innen lehet átbillegni a következő lépőkőre.

Szóval mit meg nem teszünk. Gondoltátok volna, hogy Balázs nem restell nekilátni a tizenkilencedik Scot Harvathnak is? Márpedig nem restellt, nem átallt, és ez is egy lépőkő, nem tudni, merre, de remek igék felé, mindenesetre a tizenkilencedik regény kevésbé remek. Írói munkát is tartalmaz, erre Balázs egyértelműen rá tudott mutatni nem egy oldalon. De azért csak az álljon neki, aki maga is kellően könyv OCD-s. (Minden bizonnyal van ilyen jelenség, ugye?)

Ádám is megtette a magáét, ő normális könyvet olvasott, amennyiben normális az, hogy a katonaságról szól, és besorolhatatlan, hogy ez most esszé vagy élménybeszámoló vagy napló, szépirodalom vagy tényirodalom, vagy mind egyszerre. Beszélhetnék a katonaságról is, de nekem szerencsére kimaradt, habár elég öreg vagyok, hogy még emlékezzem a szovjet laktanyára a gödöllői kastélyban, illetve arra, hogyan próbálkoztak felnőtt emberek mentális problémákat felmutatni, vagy eladni magukat dupla időbe polgári szolgálatosnak, csak a katonaság ne. Ádám bedobott ide még pár címet, nevet, mint a Kiskirályok mundérban, Josef Skvoreczky vagy a Svejk, amúgy hirtelen egy rakat jó kis spekulatív irodalom jutott eszembe. Nektek van kedvenc katonáskodós könyvetek?

Én is hoztam áldozatot, azaz ki tudja, áldozat-e. Sok veszett oda, míg olvastam, leginkább én magam egy kicsit, de még többel gyarapodtam, ugyanis egy különös író nagyon-nagyon fájdalmas regényét hoztam, és szólok, hogy habár szépséges, és mélyre visz, de nem tudom, kinek való vidék. Az biztos, hogy a narrátor inkább gyerek, mint Grecsó Verája, és ezzel még tényleg nem mondtam sokat. Felüdülésnek elolvastam Dragomán legújabb Qubit tárcáját is, szerettem ezt a szöveget, mert ott van benne a szerző tudása, finomsága, és az is, hogy azért neki sem megy minden csukóból, hanem összejön a klisé, a giccs (szerintem). Ugye, hogy néha könnyebb szeretni a hibákat?

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

118. “a nap, amelyiken Róma” adás

Közzétéve Szerző:
1

Az ősz egyelőre elmarad, helyette valami furcsa dolog van itt, ami mellé azért jár a korai sötétedés és a füstös avarillat, esőnap majd novemberben. Ha ügyes lennék, összekapcsolhatnám a humán (sőt olvasói) meteorológiát azzal a szomorú ténnyel, hogy mai adásunk hangminősége kívánnivalót hagy maga után, egyezzünk ki abban, hogy nem tetézem rossz viccekkel a helyzetünket, ti pedig toleráljátok a Sokol rádió hangulatot. Különösen mert vendégünk is volt, Lobo, az Olvasónapló blog írója, hamarosan kiderül, milyen apropóból.

Témáink voltak

  • Tolsztoj összes dokumentuma elérhető a neten, egyelőre oroszul, köszönhető a nagylelkű leszármazottnak és a számos segítőnek. Ti melyik magyar szerző örököseitől várnátok legszívesebben a nemeslelkű felvetést?
  • Kartelleznek a nagy könyvterjesztők? És most mi lesz, hogy érinti mindez a vásárlót, a kis kiadót, a kis könyvesboltot?
  • Megvolt az első POPJAK est, beszámoló a linken (sajnos nem voltunk szemtanúk), következő alkalommal a téma Miéville.
  • Optimista interjú A Hónap Könyve kiadó vezetőjével, az ilyesmi alapjáraton elkél.
  • Vendégünk az immár Amazon territórium Goodreads errodálódásáról hozott egy cikket, Vajon mennyire szükségszerű a szabályok merevedése, ha gyarapodik a közösség? És mindig van egy új Újvilág?

Mit olvastunk

  • Lobo a chick lit alapművének legutóbbi kötetét hozta, Bridget Jones immár elmúlt ötven, és elmúlt más is. Az, hogy mennyire működik még ez a karakter, ez a világ, ez a stílus, csak az adásból derül ki, tekergessétek a ferkvencia gombját, ha sisteregnénk.
  • Balázs ott ragadt a légypapíron, Scot Harvath 12. kalandregénye kifejezetten kiforrott, segít ebben az, hogy Amerika immár nem saját vállának vetve magát harcol az egész világ ellen, hanem van itt minden, még plasztikusabb karakterek is. Pynchon legfrissebb regénye pedig befejezve is jó marad.
  • Sőt elkezdve is, de olyan koncentrált figyelmet igényel, amelyet csak egy valós hosszúhétvége adhat sok esővel. Addig is Ádám más könyvekkel hozakodik elő, de mivel rögtön az első a World War Z – Zombiháború, kevesen fognak türelmetlenkedni. A könyv 118 adás után is jó, ez az időtállóság.
  • Én a rosszfiú Jonathan Franzen nagyregényét olvastam el, a Szabadság hagyományos, realista mű, nagy amerikai katalógus, érte elejthet még pár helyteleníthető kategorikus kijelentést a szerző, kapott kontót. A Szálka Isten szemében már kevésbé, hagyományos sf erős pozitívumokkal és ma már nehezen tolerálható negatívumokkal.

Bájos linkek