216. később elnevezendő adás

Úgy esett, hogy ez itt egy adás, kedves még esetleg itt lévő hallgatók. Mondom is, mit olvastunk. De azért kezdjük ott a sztorit, hogy mindannyiunk élete sokat változott, mióta belekezdtünk a Hármas Könyvelésbe. Ez részben megmutatkozik abban is, hogy milyen gyakran sikerül összejönnünk könyvekről beszélni. És persze arról is, hogy mit mondunk róluk.

Balázs hozta az optimista felütést azzal, hogy Mark Manson Everything is f*cked: A Book About Hope című könyvéről beszélt. Az, hogy minden el van alaposan kúrva benne van Yuvan Noel Harari sztártudós könyvében is, amit épp csak megemlített. Azért épp csak, mert helyette volt beszélnivalója Cal Newport Digital Minimalism: Choosing a Focused Life in a Noisy World című könyvéről, ami, ha jól értettem telefonnyomogatás közben, arról szól, hogy kevesebbet kellene nyomogatni a telefont. Meg, hogy unatkozni néha kell, akkor jönnek az ötletek. A végére jutott gyerekkönyv is, mondtam, hogy változott az élet, mégpedig Maureen Wright és Will Hillenbrand Sleep, Big Bear, Sleep! című meséje, ami egyrészt gyönyörűen van rajzolva, másrészt van benne egy siket mackó.

Gabi behozta az adás másik témáját, azaz hogy öregek vagyunk-e mi (nem!) Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem kötetét használva apropóként. Például balett-táncosok sem leszünk. Illetve én – Ádám – biztosan nem. A többiek nevében nem beszélhetek, annyi meglepő dolog történik mindig. Ilyen volt az is, hogy divatos késéssel – 32 év! – megjelent magyarul Octavia Butler Hajnal című regénye. Végül pedig nekiugrott Belinda Bauer Rubbernecker című könyvnek is, aminek a hőse nem csak az autizmus spektrumon van rajta, de még ráadásul egy bűnügyet is meg kell oldania. Bármit sugalljanak is a sorozatok, egyik sem egyszerű dolog, nem hogy még együtt.

Nagyon fontos dolog itt pedig Gabit magát lehet olvasni. Mindent eldobva seregeljetek errefelé!

Ádám vagyok és majdnem sikerült megint beszélnem kicsit a Sourdough-ról. Az a kedvenc könyvem az elmúlt pár évből. De helyette az a javaslatom, hogy lessétek, mikor jelenik meg új, postán érkező Robin Sloan novella. És ha már az alternatív terjesztési utaknál járunk, akkor a Serial Box is érdemes egy rápillantásra, ott epizodikusan megjelenő e- és hangoskönyvek vannak. Például a démonvadászos Bookburners és a Summer Glau által felolvasott Alternis, ami olyan, mint egy Ready Player One-ba oltott valami komolyabb.

Emellett volt még egy könyv arról, hogy milyen íze van azoknak a bélyegeknek, amiknek már a kibocsátó országára sem emlékszik a kutya se. Bjorn Berge írta meg a könyvet, aminek a címe Eltűnt országok nyomában és egy sereg ilyen országról ír. Az Átlátszó adatvizualizációs csapata pedig meg is adatvizualizálta ezeket az országokat. Volt még szó Tim Maughan könyvéről is, amiben az országok ugyan megmaradnak, de minek? Maughan azt feszegeti, hogy az internet eltűnésével szétesik az infrastruktúra, a gazdaság, a világrend, és akkor mi marad utána. Infinite Detail a címe, a linken van kapcsolódó novella és háttérzene is. Háttérzenében pedig Trenka Csaba Gábor is erős, akinek most nem egy alternatív történelmi regényéről volt szó. Az Érinthetetlenek a hetvenes években fiatalokról szól. Nagyon szeretnivaló tini- és szegedregény. Kicsit sem negédes, de nem is kemény.

Bájos linkek

#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek