#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek

129. Hindenburg adás

Sorban a harmadik vagy a negyedik adásba sír bele gyerek, ez alapján tudjuk számontartani, hogy mióta indult újra a Hármas könyvelés. Szegény meg csak néz 13 év múlva tiniként, hogy hogy került a sírása az internetre… na de nekem adásnaplót kéne írnom, nem hülyeségeket.

Tegnap az Erkel színházban lement a Red Bull Pilvaker nevű rendezvénye. Eredetileg ez valami rap és slam poetry jellegű dolog lett volna, de aztán átalakult színpadra vitt iskolás műsorrá, amiből a slammerek kiváltak. Mindenki talál radikalizmusának megfelelő értékelést a produkcióról, egészen a király volttól a világ szégyenéig.

Aztán Gabi találta egy remek blogot, ami a 19. századról szól. És hát hogyan: Halcsontos fűző.

Események:

Végül pedig nem tudtuk, hogy mi a jobb, ha recseg az Alexandra vagy ha ropog.

Mit olvastunk

  • Ádám húza a száját, szájamat, számat, szimat, na itt van egy kapcsolat. Szóval Babiczky Tibor majdnemkrimijét szerettem is meg nem is, tudjátok így van ez. A Magas Tengert egyrészt jó olvasni, másrészt nehéz nem blöffnek érezni. Ezzel szemben Lőrincz Attila meg blöffnek próbál tűnni a jambusaival, de a Balta a fejbe húsbavágóan igaz.

  • Balázs betrúdetektívült, annyira, hogy Ambrose Bierce An Inhabitant of Carcosa-ja után még Robert W. Chambers The King In Yellow-ját is elolvasta. És hogy ne csak a mocsárvilággal legyen tisztában, olvasott azért Kissingert is, az On China-t.

  • Gabi játszotta a sepregetőt meg a hamiskilencest – ezeket úgy lestem el sportriporterektől – és a Szentek hárfáját Szilasi Lászlótól illetve a Penumbra úr nonstop könyvesboltját kanalazta be a hálóba.

Bájos linkek