156. futár adás

Itt jelzem, hogy ha egy évben ötvenkét hét van, és ez pedig a 156. adás, akkor egy bizonyos számítás szerint most vagyunk három évesek. Almazenekar.

Na de a komoly dolgok. Akik eddig Lackfi János versén háborogtak, azok ezen a héten Varró Dánielt akarták lámpavasra húzni. A jó hír, hogy a költészet igenis érzelmeket vált ki, a rossz, hogy pár verssortól is rendezett, lincselő tömeggé tud összeállni a nép.

varro

El lehet olvasni a Száz szóban Budapest kötetet. Az adás vége után én is találtam benne jót, ami kicsit sem tűnt slampoetrynek.

Dolores Hofmann Umbridge Rózsáról szóló novellával fog lecsapni a Pottermore-ra JK Rowling. 2018 őszén pedig jön az új film is. Kell a pénz kalácsra.

A photo posted by Neil Gaiman (@neilhimself) on

Neil Gaiman, az a szép szélfútta férfi szereti a könyveket. És a könyvtárakat. Szeresd te is őket. Meg Neilt. Ööö izé, valójában azt akartam írni, hogy egy tök jó cikke jelent meg a Guardianben.

Továbbá jön az új Gibson – elfogult vagyok, belinkelem, hogy már fácséja is van a kis Gibson olvasókörünknek – október 28-án angolul és ennek megfelelően jelennek meg a jobbnál jobb cikkek.

Megjelent az új Leiner Laura. Aki lájkot akar, most szelfizzen a kötettel.

(Az ismert gyermekellenes felforgató Varró fotóját a Takarét óvoda Facebookjáról nyúltuk.)

Mit olvastunk:

Gabi kinyomozta, hogy a közelmúltban megszűnt Időfutár rádiójátékból készült könyv jó-e. És jó. Szerepeljen itt a teljes íróstáb: Gimesi Dóra, Jeli Viktória és Tasnádi István.

Nem tudtam megállni, hogy ne ajánljam a Welcome to Night Vale-t és Vida Gabriellát.

Ádám vagyokéshódíta.. és Garrison Keilor Rádiórománcát olvastam, amiről már Balázs beszélt vagy húsz adással korábban. Ez egy nagyon jó könyv. Szerethető, furcsa, széteső rádiós világ. Olyan médiábandolgozós élmény.

Balázs megtalálta a kínai krimit. Kicsit elnyújtott, kicsit sokat koppint talán a nyugati krimiből, de kínai. Az írója Lei Mi és az a címe, hogy Profiler (Fang Mu – Eastern Crimes book 1)

Bájos linkek

133. bonyolult kapcsolat adás

A magyar költészet napja után minden kicsit szürkébb, kicsit üresebb, kicsit ráncosabb, nincs mit tenni, podcastunkkal felcsapjuk a Szavannai Homok kőpudert, kicsavarjuk az Alkonyi Azúr körömlakkot, a Vulkán Szíve rúzst, vannak még színek osztogatni.

Kék Árnyék
Meghalt Sue Townsend, akinek többek között Adrian Mole-t is köszönhetjük.

Bíbor Pillanatok
Ádám felnyitotta szemünket (fülünket) a most befejeződő Időfutár rádiójátékra, melynek 3. kötete a fesztiválra jelenik meg. 400K hallgató, nocsak.

Arábia Aranyai

  • Az Amazon megvásárolta a szívünk szottya ComiXologyt, ebből jó is kisülhet.
  • WH Smith lánc próbál több lábon állni, Magyar Posta feeling, na.
  • Ádám felhozta a NYT Book Review – Julie Bosman búcsúszámot, amelyben sötét felleg B&N pletyka is elhangzik.

Színes Tinták

Neon Éjszakák

  • Már olvasható Hackett új regényének első fejezete – örülünk, hogy már idehaza is bőkezűbbek a kiadók a kóstolókkal.
  • Hamarosan magyarul is megjelenik a Kakukkszó, amit Balázs nem eredeti nyelven is tolerál.
  • Az Ad Astra két címe is kijött, Ádám szkeptikus a Stross könyvvel, tényleg rosszabb tíz éves scifit kiadni, mint negyven évest?

És végül az egész emeletes sminkdoboz szemhéjpúderestül, szájfényestül

  • Balázs szokatlan módon magyar nyelvű papírkönyvekkel készült – csak az alkalom kell hozzá, és elkapja a gépszíj így is. Moldova politikai szatírái ár-érték arányban ugyan nem állnak jól, de orrcsipesszel (akár a szinkronúszók) még szórakoztató lehet a kötet. A Rádiórománc ellenben több mint lehetőség, nagyszerű regény szakmabelitől, mindenkinek, aki szereti a rádiót.
  • Tovább haladtam a fantasy csapáson, a Gyacsenko házaspár trilógiáján. Arszen és a játék hatalma erős olvasmány, felszabadítóan nem angolszász, az összecsúszó világok sablon ügyes frissítése. A Metabárók kasztja szintén jól operál a sablonokkal, ráadásul még vicces is a Vallejo képek mellé, a Dűne filmből még ez is kihullott. (Dokumentumfilm a filmről itt és itt.)
  • Ádám egy röptiben-haiku után még olvasmányélményeiről is mesél, most a Vége a mesének került elő, ami megint egy olyan Korongvilág regény, amely elmesélhetetlen (vagy legalábbis egészen hülyén hangzik két mondatba összefoglalva), ellenben a poénjai idézhetők, akár a szombat esti vicces filmmé Leslie Nielsennel.

Bájos linkek