Ma Az Olvasás Éjszakája zajlik éppen, ennek örömére először a Massolit Könyvesbolt és Kávézó (az esemény prospektusában Dióda utcai) titkos fügekertjében terveztük az adást, mivel bent éppen könyvbemutató zajlott, végül a hideg bezavart minket a Dzzs! Bárba, és ezzel nagyon megkönnyítjük mindenki dolgát, hogy megtalálja a helyet a neten, mert nekem speciel csak a 444 bulitérképéről sikerült, nem hálás dolog egy betűre keresni ám. De mi tagadás, a betűsilabizálás hobbija nem csak podcastot terem, hanem akár modoros mondatokat is. Ilyenek ezek az irodalmi programok, na.
Híreink voltak
- Ádám méregdrága DRM–törő robotokat hozott, örülünk az ilyesminek, lassan nem csak a piros sportautó és a precíziós óra jelzi a mérhetetlen, hanyag gazadagságot, hanem akár ilyen nagyszerű tárgyak.
- Aztán megemlékeztünk arról, miért is egy pubban vesszük fel az adást a vécéajtó ütemes alápontozására, itt sajnos nem tudtuk kikerülni a tényt, hogy újabb esemény kezeli a webet úgy, mint egy faliújságot, ahol az ál “kézzel írott ingatlanoscetlik” is elférnek.
- Aztán elővettük a heti skandallumokat is. A Moly törlések:
Molybalhé kicsiben – Ádám belepofázok editon
My mic sounds nice, check one. A helyszíni felvétel és az idő rövidsége miatt egyszerűen csak clusterfucknak neveztem a Molyt az adásban, de attól tartok, hogy Picidzé nem éri be ennyivel ezért elkanyarítok magamnak egy részt a posztból. Akit nem érdekel, ugorja.
A mostani molybalhé, a megelőzőek és a következőek is egy hibásan megválasztott alapelvre vezethetőek vissza szerintem. Az elv nagyon ártatlannak hangzik elsőre: A Moly békés, különleges közösség.. A gond nem a különlegessel van, hanem a békéssel, ez egyszerűen nem skálázódik. Egy tízfős közösség gondolhatja mindenről ugyanazt, egy százfős megegyezhet hasonló irányvonalakban, a Moly viszont mára egy Tatabánya vagy Kaposvár méretű város a maga hetvenezer felhasználójával. Ekkora méretekben már nem csak egyet nem értés fordul elő, hanem kurvaanyázás is. Ami amúgy jó, szelepként szolgál.
A békés közösség kibeszéletlen és kibeszélhetetlen – a Mollyal való fő kommunikációs mód az Üzenet a Molynak funkció, ami a világ felé nem látszó párbeszéd – problémáihoz jöttek még dolgok. A második legkárosabbnak az tűnik, hogy a Molyról nem csak azzal tiltathatja ki magát az ember, ha a közösségi oldalon megszegi a szabályokat, hanem a saját blogra, Facebookra, bárhova írt megjegyzésekkel is. Ezzel minden más feszültséglevezető eszköz eltűnik a rendszerből.
Az, hogy a mostani vita tulajdonképpen miért robbant ki, és hogyan mérgesedett el, szinte mindegy is. A történetben volt trollkodás, szabálysértés, hibás moderátori döntések sorozata, és korábbi ellentétek is. Nem tiszta az sem, hogy végül törlődtek-e felhasználók vagy csak a nem túl barátságos “el lehet menni” üzenetet kapták meg bloggerek. Már van egy olyan vitaszál, ahol a lehetséges megoldásokon gondolkodnak a felhasználók, ám az égetően szükséges bocsánatkérésekre, és a hibák beismerésére még nem került sor. Illetve a fent említett vita végkimenetele is bizonytalan, egyszer már eltűnt ötszáz komment ebben a sztoriban.
Vissza a műsorhoz
- A Publio elindította PublioBoox szolgáltatását, amiről csak folyosói pletykákat tudunk, miszerint a kiadók egy része nem volt teljesen elégedett az ötlettel, főleg utólag megismerve. Ha bárki tud valami hivatalosat, várjuk az infót, addig hunyorgunk és furcsa hangsúlyt használunk, nudge-nudge.
Mit olvastunk
- Ádám folytatta tovább Richard Kadrey Sandman Slim sorozatát, az újabb darabban a hányatott sorsú hős kikecmereg a pokolból – úgy jár már oda, mintha hazamenne – de még nagyobb baj szakad a nyakába. A Kill City Bluesban is szerepel Kasabian, a levágott fej, akit egy pokolkutya testére applikáltak, Balázsnak ennyi elég is volt, hogy vágyjon a könyvre. Pedig még bele se mentünk a láncdohányos ex-Luciferbe meg a többi szerethető karakterbe.
- Én egy nagyszabású és nagyszerű magyar regényt olvastam, kiélveztem, hogy nem csak a podcast társak, de a könyv is ott van velem, és lehet fedlapot, szerzői fotót mutogatni, no meg ugyanúgy magamhoz rántani a szót, akár az éterben, és minden fontosat elmondani egy hatszáz oldalas regényről, memoárról, korrajzról, pikáns kaleidoszkópról, szívszorító családtörténetről.
- Balázs újabb francia krimivel tett kísérletet, ez alkalommal egy teljes trilógiát hozott, ahogy kiderült, kisebb adagokban nem is lehet olvasni Pierre Lemaitre Camille Verhoeven ciklusát. Az apró felügyelő női sorozatgyilkos ügyében nyomoz, és szerencsére csak díszlet mögötte az ország, közeg, és a történet viszi el a balhét.
Bájos linkek