Hetvennegyedik, “ezt most elsőre” adás

Visszatértünk nyárspolgári életvitelünkhöz, csütörtökön, rendesen, nedvesfésűvel beigazított hajjal vesszük fel az adást, és semmi bohó rárendelés, hogy akkormégegyetmarikámdrága. Kulturáltan, vizespohárral könyökünk mellett beszélünk majd holmi gyilkosokról, gazemberekről, rombuszokról.

Témáink voltak

  • Pazar programok zajlanak így karácsony előtt, vannak például csábító könyvcsomagok, még csábítóbb könyves rendezvények, szóval az alkalom megvolna jó ajándék beszerzésére.
  • Ötletért pedig ne menjetek a szomszédba, kövessétek Facebook oldalunkat, ahol mindenféle erdei és mezei bloggerek, jóemberek adnak tippeket, kinek mit.
  • Ádám érdekes statisztikát hozott, mi pedig megvitattuk, aprókat kortyolva olykor a vízből, miért csökken az e-book readerek eladása.
  • Végül a nevek kiejtésén rugóztunk, mert kaptunk fülest, és ennek örülünk. És persze kérdés, ki az, aki nem olvas arról, amit olvasna, hanem hall?

Mit olvastunk

  • Ádám dimenzióugrást hajtott végre a hidrokulccsal, és Abbott Síkföld könyvét ajánlotta. Őrült beszéd, de van benne rendszer, hogy élen járjak megint a rossz viccekben. Élen. Milyen az élet 2D-ben, és milyen a társadalom? Megtudhatjátok, ha… És van trailer is, ha a film nem is készült el. Ádám novellát is olvasott, Arbeitskraft, steampunk, de nem olyan varázslatos, hanem igazi: Engels, korom, nehéz körülmények.
  • Én P.D.James könyveit dicsértem, A halál jár Pemberley-ben valóban kellemes, de nem ezért szerettem bele a hölgybe. Viszont érezni, hogy más meg ezért fog, szóval igazándiból ajánlottam. Még inkább a klasszikus krimijeit, Adam Dalgleish és Cordelia Gray bármikor jöhet. Ó, el ne felejtsem, és ő írta Az ember gyermeke regényét is.
  • Balázs választása senkit nem fog meglepni, zenéről olvasott, és lassan fest is, hogy minél több médiumot összekapcsoljon. Frappánsan összevágott riportokból kirajzolódik néhány rosszcsont képe, hogy vannak-e jócsontok, ahhoz olvassátok el. Ádám persze rögtön ajánlott még kettőt a témában, de ahhoz meg hallgassátok meg. Az adást. 

Végül bónusz olvasnivaló, megint van jó kis novella az SFmagon!

Bájos linkek

  • Az adás egy egyszerű mp3 fájlban
  • A Hármas könyvelés hírcsatornája
  • ITunes feed, csillagozz!
  •  

     

    Tizenharmadik “fekete macska, kiborult só, keresztút” adás

    A tizenhármat szegényt annyira szerencsétlen számnak tartják, hogy a tőle
    való félelemnek még szép görög neve is van. Aki tart a – nem írjuk le
    mégegyszerr – 12 és 14 közé eső páratlan primszámtól, annak
    triszkaidekafóbiája
    van. (Aki pedig el tudja olvasni ezt a szót, annak nincs diszkexiája.) Az
    általános parázásban nem vettünk részt, a tizenharmadik adásunkat minden
    gond nélkül vettük fel.

    Híreink voltak

    Ezeket olvastuk

    • Mi lenne, ha egy sztoriba írnánk össze a beat írók utazásait és a Chtulhu
      mítoszt? Valami ilyesmi foroghatott Nick Mamatas fejében, amikor elkövette –
      a szó szándékos – a Move Under Ground-ot.
      A regény részben aljas, gyors váltásokból és hosszú tudatfolyam szövegekből
      áll, részben pedig szeretnivaló, őrült dolog.
    • Balázs agyát Moldova György Keserű pohár – Bortenger
      című könyve ette meg a héten. A jó mester olyan negatív képet fest a
      borászatról és a magyar bortermelő vidékekről, hogy még berúgni sincs kedve
      utána az embernek. Jön a következő kötete is, amiben a felkapottabb
      régiókról lesz szó, de nem félünk attól, hogy velük kesztyűs kézzel bánna.
    • Alan E. Nourse Pengefutár
      című sci-fijéből és az ebből készült William S. Burroughs forgatókönyvről
      kiderült a héten, hogy nem túl jók. Tökéletes ajándék azoknak a
      szeretteknek, akiket nem is szeretünk. Sőt.
    • Gabi Herta Müller Lélegzethinta
      című lágerregényét – nem ismertetjük, olvassátok el – és a Maigret
      sztorikhoz fűződő, mélyen megélt szerelmét osztotta meg velünk. Az utóbbira
      az volt az apropó, hogy új, magyarra soha le nem fordított Simenon regény
      jelent meg a héten.

    Szó volt még…

    …a limerikekről és a kecskerímekről, mert az adás felvételének napján vagy
    százötven limeriket olvastam el a netről megvehető remek Magyar Badar című kötetből. És ha
    már ott voltunk, ajánlani kellett a magyar internet legjobb oldalát, a
    mélyen fájdalmas Kecskerím.hu-t, ami napi egy vacak
    verssel ajándékozza meg a látogatókat.

    Bájos linkek