221(B). Baker Street adás

Spoiler, nem spoiler, de elárulom, ezen a héten rendes, tisztes regényt (aka The Novel) csak egyikünk olvasott, lesz itt kisregény, novella, non-fiction, hangoskönyv, már csak a kihajthatós leporelló hiányzik, mondjuk mintha felnőtteknek viszonylag kevés készülne, de cáfoljatok meg.

Ádám Farkas Balázs Lu Purpu kisregényét olvasta, ami a Könyvhétre jött ki, olyan szöveg volt ez, amit csak azért olvastatott el másokkal, hogy legyen kivel beszélgetni róla. Ez ilyen ‘tudd, hogy értsd’, kedves hallgató, én már meghoztam a magam ígéretét. A szöveg egyébként jó, rövid, el lehet benne kicsit bújni, megtette ezt más is a szerző keze nyomán, lehet menni felfedezni, bújócsázni, számháborúzni. Ádám innen ugrott át Neil Gaiman egyik novellájára, aminek cégér ugyan nem kell, de jó elővenni megint vagy végre. Sanszos, hogy ebből az egész novelláskötet elolvasása sül ki.

Balázs fotóskönyvet hozott, a szerző, aki nem fotós, csak szereti a szépet, na, a fotózás történetén igyekezett végigfutni, és ehhez klasszikus toposzokat nézett meg, úgymint üres pad, vak koldus, (halott sirály), és mivel hármunk közül én nem tudok fotózni, nyilván az én képem lesz ehhez most az illusztráció.

 

Balázs meghallgatta még Gibson Alien hangoskönyvét, amiből talán a patinás nevek miatt, talán nem, de kompakt kis hangjáték készült, idegen hörgéssel és eredeti színészek hangjával. Két és fél órára elmegy.

Én egy magyar krimit hoztam, A Sellő titka megjelenésével valósággá tett egy sorozatot, a Prae ezentúl kortárs krimit ad ki, nem csak női szerzőktől. A sorozat immár harmadik darabja remek példa arra, hogy lehet mindennapi emberekből mindennapi hősöket és bűnösöket teremteni, körülöttük ott a történelem és az aktuálpolitika is, és egész Magyarország, ráadásul nem csak a kiadó sorozata, de a címlap szerint a K.É.Z. története is folytatódik. Remélem is!

És amikor már majdnem elhittük, hogy pozitívan, élményekkel gazdagon zárjuk az adást, azért bevillant a Flór Ferenc Kórház, ezzel kívánunk mindenkinek szép hetet!

Bájos linkek

 

219. téglakocka adás

Nemcsak sorozatban a negyedik, de hurráoptimista adást vettünk fel, talán nem nagy spoiler ellőni az elején, hogy mindannyian ajánlottunk könyveket, nem csak beszéltünk azokról.

Mondjuk Ádámnak nem volt nehéz dolga, a Good Omens könyvben már bizonyított, és úgy tűnik, a frissen készült sorozattal is elégedettek a rajongók. Felmerült még, hogy a BBC rádiójáték mit tudott hozzáadni egyszerűen azért, mert élt a rádiózás eszközeivel, szóba került a Cabin Pressure is, benne a méltán híres Bumblesnuff Crimpysnitch, akit akkor még a saját nevén ismertek főleg. Umberto Eco már nem volt ennyire egyértelműen A+-os, okos, de talán egy másik kor okossága az. Szeretjük így is. A harmadik könyv, The Apartment in Bab El-Louk is szép, formabontó és sűrű, Ádám a héten nem tudott mellényúlni, a kiadó oldalát is nézzétek meg.

Én két jó sorozattal készültem, Martha Wells Kritikus rendszerhibája nagyot ment, idehaza is szerették, keveset markol, és éppen eleget fog, a jól kitalált főhős és a magával ragadó történetvezetés éppen elég egy kis regénybe. Talán van remény a kisprózának is. Elena Ferrante viszont nem aprózta el, négy kötetben írta meg két lány barátságának, kapcsolatátnak történetét (köréjük pedig az olasz valóságot), talán saját az élet, ha tudnánk, ki is maga Ferrante, de egyelőre nem fontos, elég a könyvtetralógia, nagyon lehet szeretni, az irodalmi értékén pedig a Grinzingi Borozóban vagy a Kétlyukúban rágódni, és ezzel most súlyosan sztereotipizáltam, holott csak a nosztalgia szól belőlem.

Balázs Karen Thompson Walker könyvét hozta, a The Dreamers nagyon érdekes alaphelyzetet bont ki, előbb egy kisközösségben, majd lassan szétterjedve a világban egyre többen esnek felébreszthetetlen álomba, egyfelől az ébren maradók küzdenek a káoszban, másfelől az álmodók is gyanúsak, szóval szépséges világvége, ahogy szépséges volt a The Age of the Miracles is (adás róla itt, bő hat éve, ótejóég). Szóba került ennek kapcsán, ki hiszi el a borítóra írt szép ajánlásokat – szerintünk van infóéréke, ha nem is úgy.

Egyébkén boldogok vagyunk, hogy nahát, tényleg már a negyedik, és várjuk kedves hallgatóink fotóit (akár selfijeit) a járdaszigeten síró alakról – minderről bővebben az adás végén hallhattok, végső esetben beérjük egy zaklatott járdaszigettel, sőt, istenigazából még pár évaddal is.

Bájos linkek