265. Herkules aranyai

Nem törődtünk semmi mással, csak a beoltott világgal, és szégyelljem magam, szégyellem is. Mindenesetre hoztuk a mostani klasszikus kommunikációs formát, miszerint az oltás és az oltási rekaciók elpanaszolása, a másik megértő hümmögése, laza és laikus elmélkedések a hatásfokokról, egyebekről sok beszélgetés felvezető szakaszát jelentik mostanában. Lesz ez máshogy is, ahogy volt is pár ilyen tendencia, de őszintén szólva bele sem akarok gondolni, inkább nézzünk előre. Vagy legalábbis egy hétre vissza, remek és kevésbé remek olvasmányainkra.

Ádám szemezgetett, jól adagolta, az első története egyiptomi finommechanikus dzsinekről és nyomozókról szól, de ennél sokkal több, és persze éppen erről a sokkal többról beszélt rejtelmesen Ádám, tessék megvenni a Torról. Hozott még novellákat egy téglaméretű kötetből, a Zsiványok már téma volt, de kellően kellemes ahhoz, hogy újra meg újra elővegyük, örömködjünk.

Balázs is novellákat olvasott, de a szerző ugyanaz (Haruki Murakami), cserébe egyik novella jobb, mint a másik, és szégyelljem magam ismét, mert ez azt jelenti, hogy sajnos a másik novella meg rosszabb, és egyik sem elég jó, de ez az igazság. Balázs szerint post it kötet ez, összeszedegetett cédulák, ötletek szerkesztés nélkül, van benne Beatles, baseball, majom (miféle majom??).

Én leszek a felmentő sereg, mert minden kétség, megalkuvás nélkül tudtam rajongani az olvasott műért, Nimona egyszerűen csodás, szívmelengető történet kastélyos, félkarú főgonosszal és kardos, páncélos pozitív hőssel, piacnapokkal és szörnyekkel, tele humorral, üde rajzokkal, katyvasz a világ, de szerethető, főleg mert direkt katyvasz, hogy nevessünk és hogy szerethessük.

És most valami más művészet. Renee Magritte: Faraway looks

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

221(B). Baker Street adás

Spoiler, nem spoiler, de elárulom, ezen a héten rendes, tisztes regényt (aka The Novel) csak egyikünk olvasott, lesz itt kisregény, novella, non-fiction, hangoskönyv, már csak a kihajthatós leporelló hiányzik, mondjuk mintha felnőtteknek viszonylag kevés készülne, de cáfoljatok meg.

Ádám Farkas Balázs Lu Purpu kisregényét olvasta, ami a Könyvhétre jött ki, olyan szöveg volt ez, amit csak azért olvastatott el másokkal, hogy legyen kivel beszélgetni róla. Ez ilyen ‘tudd, hogy értsd’, kedves hallgató, én már meghoztam a magam ígéretét. A szöveg egyébként jó, rövid, el lehet benne kicsit bújni, megtette ezt más is a szerző keze nyomán, lehet menni felfedezni, bújócsázni, számháborúzni. Ádám innen ugrott át Neil Gaiman egyik novellájára, aminek cégér ugyan nem kell, de jó elővenni megint vagy végre. Sanszos, hogy ebből az egész novelláskötet elolvasása sül ki.

Balázs fotóskönyvet hozott, a szerző, aki nem fotós, csak szereti a szépet, na, a fotózás történetén igyekezett végigfutni, és ehhez klasszikus toposzokat nézett meg, úgymint üres pad, vak koldus, (halott sirály), és mivel hármunk közül én nem tudok fotózni, nyilván az én képem lesz ehhez most az illusztráció.

 

Balázs meghallgatta még Gibson Alien hangoskönyvét, amiből talán a patinás nevek miatt, talán nem, de kompakt kis hangjáték készült, idegen hörgéssel és eredeti színészek hangjával. Két és fél órára elmegy.

Én egy magyar krimit hoztam, A Sellő titka megjelenésével valósággá tett egy sorozatot, a Prae ezentúl kortárs krimit ad ki, nem csak női szerzőktől. A sorozat immár harmadik darabja remek példa arra, hogy lehet mindennapi emberekből mindennapi hősöket és bűnösöket teremteni, körülöttük ott a történelem és az aktuálpolitika is, és egész Magyarország, ráadásul nem csak a kiadó sorozata, de a címlap szerint a K.É.Z. története is folytatódik. Remélem is!

És amikor már majdnem elhittük, hogy pozitívan, élményekkel gazdagon zárjuk az adást, azért bevillant a Flór Ferenc Kórház, ezzel kívánunk mindenkinek szép hetet!

Bájos linkek