#251. krimiszent adás

első bekezdés tldr: Régen is voltak jó dolgok, most is vannak jó dolgok.

Bővebben: Ez az adás is úgy készült, mint a Luca széke, szerintem ideje ráállni, és látni fogjuk a boszorkányokat. Igaz, nem annyira időszerű így július közepén, de én már megkaptam az első karácsonyi reklámanyagom, és csak az mentette meg a hírlevelet, hogy én magam iratkoztam fel rá, mert. Mert Playmobil. Igen, ez a nagy helyzet, rajongójuk vagyok. Annak idején, mélységes mély az idő kútja stb., voltak a legós családok, voltak a playmobilosok, és persze sok más család, akiknek egyik sem akadt, akár döntés alapján, akár mert nem volt szabadságukban a döntés. Volt ám magyar Playmobil is, a Schenk. Szerintem nekünk is ebből származott egy királyi párunk, trónnal, hitvesi ággyal, így kétszeresen is megadta az úri élet illúzióját. Node vissza a jelenbe: sajnos továbbra sem tudok ellenállni a két centis xilofonnak, pláne ha még kis ütők is járnak hozzá. Mondjuk egy Luca széke legókészlettel is el tudnék babrálgatni decemberben.

Node a könyvek. Olvastunk is persze, széken, ágyban, ácsorogva és heverve. Balázs krimiket hozott, Martin Walker Bruno felügyelője főz, sőt bevásárol, ellenben nem holmi cozy mistery a krimiszál, sövényvágó ollóval leszúrt patikus, hanem igazi, komoly bűnözés. Ahogy kell. Vagy nem. Mindenesetre működik a könyv, és ez jó hír. Az kevésbé, hogy Perry Mason már nem annyira érdekes, legalábbis időrendben olvasva. Balázs egyébként egy új sorozat végett porolta le a régi regényt, a sorozat egyértelműen modernizált, nincsenek sematikus, úriember figurák, itt rögtön sematikus alkesz a főhös. Ellenben a fotósoknak van benne külön csemege.

Én Nádasdy Ádám novelláskötetéről meséltem, majdnem azt írtam, olyan szeretettel és figyelemmel, ahogy Nádasdy tette ezt a történeteiben, de bár így lenne, bár így lehetne. Meleg emberek történetei, szeretet, szerelem, család, nehézségek és könnyűségek, közösség és eltérés, tudok még sorolni ilyen frappáns párokat, de Nádasdy jó író, olvassátok őt – is. 🙂

Ádám feminista manifesztumot hozott, rövid kiálltvány, ellenben igazán érdekes, el kellene olvasnom, de egyelőre a házimunka lemaradásaim igyekszem behozni (a munkával egész jól állok, azt szeretem, és pénzt is adnak érte), és itt még mindig a manifesztumról beszélek. Anthony Bourdain mesélő könyve már lkevésbé ütött be, úgy tnik, néha tényleg egyszerűen enni jobb, mint olvasni róla, ennek azért van több rétege, de tessék meghallgatni hozzá az adást is. Meg enni. És játszani. Olvasni. Meg minden.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

230. kék mauritius adás (frissítve: most már jó!)

Szerelmes barátaink, úgyis mint ti. Megint van adás. Ráadásul a tömegigényre – úgyis mint Dani kifogásolta kommentben – válaszul most aztán tényleg jól elbeszélgettük az időt. Azt, hogy ez nem egy egymásra csúszó blabla, Balázsnak kell megköszönni, aki áldozatos munkával megvágta. Megmutatom, hogy néz ki ez a végén:

Na ennyit a motorháztető alatti történésekről. Mert amúgy felvettünk egy tök jó adást, és titeket valószínűleg az érdekel.

Balázst jobb meggyőződésének ellenére rábeszéltük arra a megelőző adásokban, hogy novellákat olvasson. Hozott is rögtön egy olyan kötetet, amiben az önmagukat sikeresen felszabadító amerikai rabszolgák városáról szóló hol mágikus, hol scifis sztorik vannak. Sajnos Rion Amilcar Scott nem érezte, hogy elég anyag van a könyvben, ezért a remek novellák mellé járt egy, az akadémiai világot tollhegyre tűző kisregény is, ami sokkal kevésbé olvasható. A kötet címe: The World Doesn’t Require You és aki esetleg beleszeret a szerzőbe, az tudjon arról, hogy van egy előző, realistább novelláskötete is.

Ádám vagyok és megúszósan toltam. Vagy legalábbis beláttam, hogy egy kémregényt nem lehet csak úgy elolvasni. Arra rá kell szánni az időt. Ennek lett az a vége, hogy egy raklap novellát olvastam, amelyek részben a metálról szólnak, részben a halálról – ez a kettő amúgy összefügg – és részben egyikról sem. Az önmagában érdekes, hogy a nagy férfitémák közé hogyan férkőzött be a rockzene is a foci, a gasztronómia meg ilyesmik mellé. Én Cserna-Szabónál találkoztam először a témával (Az üres csizmácskák éjszakája), aztán Dragomán is coming outolt metálosként, amit persze teljesen értek. (Hevimetál, A maidennel csajozni, A szakállas villanyszerelő) Akinek nincsnek rádióból felvett Apocalyptica, Helloween vagy Maiden albumai az valamit kihagyott. Persze ezt is meg lehet írni több módon, Benedek Szabolcs Az első rockere nekem nem ütött akkorát, pedig ismerős is lehet a téma. Aztán a zenerajongás egy másik fajta kifordítása – itt jutunk el a halálhoz – Dragomán Hangdobozok novellája.

A zenés témát pedig el lehet vinni sci-fi irányba is, erre egy másik Benedek Szabolcs szöveg a példa A féreglyuk. De sci-fiben is van verseny. Rögtön tudok mondani három Mécs Anna novellát, amit érdemes megnézni. (Péter atya, Falafelgolyók, Mirabella megállítja Brüsszelt) Sci-fiben megint előkerül viszont Dragomán, akinek a Tarha című cyberpunk színezetű – vagy nevezzük biopunknak? – szövege például, és ilyenkor nehéz nem eszünkbe idézni azt a Határsértők podkaszt adást, amiben Veres Attila azt írta, hogy Dragomán lelépi a magyar sci-fit.

És ha kéne még olvasnivaló, akkor Szabó T. Anna Mangó nevű tán szerelmes novelláját, Cserna-Szabó András Halál a Tiszán (megint metál és halál) és Tiger Tiger szövegeit azért még nézzétek meg.

Gabi pedig elkezdte elolvasni a Nádasdy Ádám által magyarról magyarra fordított Katona József-féle Bánk bánt. Itt jól elbeszélgettünk arról, hogy befogadható-e ma a dráma, mire emlékszünk belőle, és mi fáj a bajszos pocakos Petúr-féle népeknek benne.

Innen meg ugye nem lehet megúszni azt, hogy a kötelező olvasmányok milyensége szóba ne kerüljön. És az is, hogy bezzeg az István, a királyt meg tudja mindenki énekelni, még ha esetenként csak ironikusan, és csak azért, mert hát a szőrösmellű Vikidál ügynök úr.

mogyorók!

Nem csak a nagy, klasszikus magyar regények esetében jöhet el a pillanat, hogy az olvashatóságuk elmúlik. A jómúltkorában épített Ádám térképes oldalt a Nyolcvan nap alatt a Föld körülből, amiről kiderült, hogy valójában ma egy gyereknek már annyira nem érdekes, mint régen. Ide berángattuk a nem túl jó Jackie Chan filmet is, és a 80days című überzseniális játékot.

És végül megünnepeltük azt, hogy Gabi benne van a Gabo 2019 legjobb SFF novellái kötetében.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!