115. Frankenstein adás

Na ezen a héten aztán tényleg minden volt, az adást is úgy kellett összevarrni, mint a címben szereplő Frankenstein szörnyét. Ha legközelebb egy úszó jégtáblán találkozunk a felvétellel, akkor majd tudjuk, hol követtük el a hibát. Vagy ez így már szpojler volt?

Hírünk nem volt sok, de az legalább rossz.

A héten meghalt Balázs tűnt kedvence, Tom Clancy. A vadászat a Vörös Októberre írója fiatalon, 66 évesen távozott, tragikusan rövid betegség után. Valószínűleg azoknak a thriller szerzőknek az egyike, akitől mindenki olvasott valamit. (A pechesek az OpCenter regényeket.)

Meghalt Őz Zsolt is, akinek ugyan van egy könyve, de alapvetően csak a Vidámparkért vagy az Ugatha Christie-ért kellett.

Cezúra

A hét felfedezése – köszi Jezabel és köszi Orosz Peti! – hogy létezik a dinós-erotikus irodalmi alzsáner. A jövő adásban, ha minden igaz, Julis fog beszámolni arról, hogy ez így mégis hogy.

Cezúra

Maszkos irodalmárok fognak megmérkőzni egymással, ha összejön a mexikói Lucha Libre pankrációt lemásoló Maszkírók kezdeményezés. Az elsőre biztos elmegyünk drukkolni, ha ez összejön.

Az adásba nem fért bele, de pont ide tartozik az is, hogy a luchadorokat szintén szerepeltető Middleman képregény folytatására IndieGogón gyűjtenek.

És aztán jött a vendég

Hát ezt nem lehet lejegyzetelni, annál is inkább, mert ezt az adásdarabot a tárgyalónkban vettem fel – emiatt iszonyatosan halk vagyok -, ami úgy visszhangzott, mint egy üres uszoda. Kelenik Éva, magyartanár és alkalmi ivócimboránk volt a vendégünk. Azért hívtuk meg, mert egy könyvesblogos vita kezdőcikkében nagyot csapott az asztalra a kortárs irodalom tanításának témájában. (Igen, tudom, hogy ez akkora képzavar, mint ház. És?)

A beszélgetést kénytelenek lesztek meghallgatni. A linkek viszont itt vannak hozzá:

Mit olvastunk

Na itt már próbáltuk mellőzni a pelenkaöltést – még ha a végeredmény láttán így is kivágnának minket a The Great British Sewing Bee-ből – és szépen összefűzni a témákat.

  • Gabi és Éva China Miéville Kraken című regényét olvasták, ami egy óriási lábasfejű “elhappolipolása” körül forog, és úgy szól egy másik Londonról, hogy az ember még véletlenül sem akar oda átköltözni.
  • Gabi Évátlanul beszámolt még Murakami Haruki Norvég erdő című könyvéről, amit ki se kell nyitni már úgy is lehet róla vitatkozni, hogy az a cím meg mégis hogy sikerült már kéremszépen.
  • Balázs korunk egyik ünnepelt popértelmiségijének, Malcolm Gladwellnek olvasta a legújabb könyvét, aminek az a címe, hogy: David and Goliath: Underdogs, Misfits and the Art of Battling Giants, ami pont annyit ad, mint a címe.
  • Ádám pedig G. Willow Wilson muzulmán hitre áttért amerikai írónő Alif the unseen című könyvét olvasom, amiben van mese és realitás, dzsinnek és számítógépek, és még nagyon nem látszik, hogy mi a tétje ennek az egész kavarnak. Nagyon szerethető.

Bájos linkek

  • Az adás egy egyszerű mp3 fájlban
  • A Hármas könyvelés hírcsatornája
  • ITunes feed, csillagozz!
  • Kilencvenkilencedik “százalék” adás

    Ez már a bitkolbász utolsó pár másoderce, amit az ember akkor is végignéz, ha erős volt, és nem nézte végig az elejétől. Legközelebb százasok leszünk, és az ilyen nagy számok törvénye bizony a mulatozás, készüljetek, mert június 14-én valahol és valahogy, de nagyon.

    Híreink nem nagyon voltak

    Bezzeg akadnak még ünnepeink, mert ma kezdődött el a Könyvhét, és mellette-vele fut a Margó Fesztivál is. Ádám és én is válogattunk érdekes könyvek közül, Balázs pedig frusztrálódott, hogy hiába kívánta meg erőst a művet, nem lehetett egy gombnyomással az övé.

    A listám:

    Ádám meregetése

    És még bónusz: június közepén új Gaiman, augusztusra új Fandorin, ráadásul az SFMag annyi könyvet gyűjtött ki a Könyvhétről, hogy arra elmenne egy Costes vacsora ára négy főre, szóval csak okosan és erős szívvel!

    Hogy oldjuk a feszültséget, kicsit nevetgéltünk a Game of Thrones skandallumon, vagy olvastuk, vagy nem is fogjuk, viszont remek viccek indultak útjukra.

    Mit olvastunk

    Balázs Le Carré utolsó regényét, A Delicate Truth címűt ajánlotta, miközben nehéz olvasásnak (is) bizonyult, már csak a lélekre telepedő komor fellegek miatt, miközben az egész mégis csak egy Le Carré regény, és olyan jó is. Ide passzol az utolsó nagyinterjú is. Mellé volt hangoskönyv is, köszönjük hallgatóinknak, most éppen Julisnak, hogy vannak, és könyveket ajánlanak. A Warm Bodies vicces zombiszerelmi történet, ahol szurkol az ember R-nek, nehogy megint meghaljon Júliájáért. Aki nem hiszi, megnézheti filmen is.

    Ádám a hosszúnevű The Shambling Guide to New York City regényt próbálta méltatni, de hiába a főhős odakeveredése, hogy szörnyeknek készít bédekkert szörnyek közepette, azért az alapötlet mellé kellett volna még valami. Talán a második részben, mert persze lesz az is. Viszont hangoskönyvként is meghallgatható a szöveg egészen addig, amíg le nem zárul a regény, utána még pár nap, és elzárják a csapot, papot.

    Én befejeztem az 1Q84-et, nagyszerű utazás volt, és nem bántam, hogy végül le kellett kászálódnom erről a vonatról, mert van még pár kihagyott Murakami regényem. És jónéhány újraolvasható is. És beszéltem a Boszorkánypörölyről, ami nem jó, de nem úgy, hogy rossz lenne olvasni, hanem szeretnivalóan esetlen, mikor az, és hiába az elrettentő külalak, megérdemel egy próbát.

    Végül szó esett az Audible díjáról, az idei legjobb hangoskönyvről már beszéltünk, Greene regénye ingyen megszerezhető, ha az ember elsüti rá az regisztrációkor járó free lehetőséget.

    És most tánc.

    Bájos linkek