151. rum adás

Felütésnek rögtön valami szívfájdító:

3k

A post shared by Szedlák Ádám Zoltán (@keltoman) on

Ádám itt telepedett le adást felvenni, előtte napfény, mögötte szél, a fügefák, a Massolit, könyvek, házi répatorta és smoothie, Balázs fotó nélkül panaszkodott a pekingi hongkongi őszre, lehűlt a levegő 29 fokra, na. Magam csak annyit tennék hozá, hogy az ablakunkból, ha kicsavarom a nyakam, látszik a főzdefeszt (de nem hallatszik), és ez akkor is irigylésre méltó lehet, ha speciel nem is iszom mostanság alkoholt.

Ráadásul olvasunk is.

  • Heti halottunk Graham Joyce, aki idehaza alig ismert, köszönhetően az igen különösen működő könyvkiadásnak. Az SFmagon tartalmas nekrológot olvashattok róla.
  • Heti trollunk Margaret Atwood, aki egy művészeti happening keretében száz évre titkosítja egyik regényét. Vajon hol 3 nap egy esztendő?
  • Ádám érdekes cikket hozott a versfordítás sanyarú helyzetéről. Logikus, logikus, de ki gondolta volna?
  • A korábban már szóba hozott Könyvmecénás oldal első könyve megjelent, a második kapcsán mecénáskodhattok, ha szerettek elsők lenni a napok óta várakozó sorban.
  • Az Alexandra körül bonyolódó hírekbe bizonyára ti is beleütköztetek, így nem is nagyon ejtettünk róluk szót, még bármi kisülhet ebből.
  • Az új Kindle kollekció is terítékre került, cikk róla az ekönyves blogon, illetve egy ottani komment kapcsán szépen lerendeztük, retro-e az “egybefüggő nagyterjedelmű szövegek” fogyasztása.

Mit olvastunk

  • Speciel nagyterjedelmű egybefüggő szövegeket, már ha 153 + 280 oldal megfelel a definíciónak. A Szívecskéd igazán idegesítő darab, irritáló nézőpontkarakter, csavarodó gyilkossági ügy, azért mégsem hagyja abba az ember, csak a végén, mert jó ez az idegeskedés. A rágógumitolvaj hősei is ügyesen rontják önnön sorsukat, a szerző pedig még ügyesebben állítja fel a tükröket egymással szemben: a regényben egy regény, amiben még egy regény, ami már talán a valóság?
  • Balázs tapasztalta, hogy hiába a terjedelem, ha túlteng benne a gerjedelem – sajnálom, talán a rossz szóvicc után valaki megszánja és megpróbálja mentegetni az Outlandert. A félbehagyott könyvet ellensúlyozta a remek, könyvbemutató nélküli könyv, amely segít a kreatív munkavégzés megvalósításában, és még tudok nagyszerű szavakat (empátia, kollaboráció stb.), ám ironizálásom ne riasszon el senkit, mert Balázs tényleg  jókat mesélt.
  • Ádám második kötetbe vágott bele, méghozzá Mur Lafferty útikalauzának folytatásába, amely New Orleansba vezet, s amelyben dixieland akad, ellenben se temetési menet, se igazán karakteres történet nem található, ám az alapszituáció miatt sok mindent meg lehet bocsátani, és akadnak még érdekes városok Amerikában. (Bónuszkérdés: mi a gyűjtőneve ennek a gyülevész hadnak: az élőhalottaknak, a varázslényeknek és egyéb szerzeteknek?) (Az első rész innen hallgatható meg: The Shambling Guide to New York City – Ádám)

Bájos linkek

113. Lö baszket é lö kaszket adás

Mérő László megmondta, hogy azért kell veszteséges könyveket kiadni, mert Pareto-elv. Illetve hát mert senki sem tudja, hogy mi lesz a befutó. Ezt amúgy a hallgatóink húsz százaléka valószínűleg előre tudta a nyolcvan százalék helyett is. Vagy ez nem így működik?

Mivel Gabi már majdnem szétültetett minket Balázzsal, az meg végképp hülyén veszi ki, ha anyámat is behívatja, ezért inkább elmondtam, hogy a Bookline augusztusi könyves toplistája ugyan csinos, de még jobb lenne, ha lenne egy összmagyar toplista. Kicsit jobban eleresztett kollégáink a New York Timesnál ilyesmiből dolgoznak. De az persze a nyugat, oda születni kell.

Megvan az új Moly.hu szabályzata, rögzíti a kialakult szokásokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tetszik.

Gabi feldobta, hogy a 168 óra cikke kapcsán – majd ezt a kapcsánt amúgy hagytuk a fenébe – beszéljünk a magánkiadásokról. Meg arról, hogy mégis mit lehet csinálni pályakezdő íróként. Van-e értelme a közösségi finanszírozásnak? (Van, Görgey Eta a megmondhatója.) És úgy általában mit érdemes olvasni. Ha tudtok jót, ne tartsátok magatokban.

Olyan olvasnivaló, amit mi nem feltétlenül olvastunk

A kedvenc Tim Maughanem – róla a X és Y adásban volt szó – nemcsak hogy berágta magát egy, a jövő Londonjáról szóló fikciós projektbe, de még novellát is írt hozzá. Arra a figurára figyelni kell.

Futaki Attila pedig, aki eddig sem volt kis férfi, a New York Times egyik cikkét illusztrálta amúgy képregényesen.

Olyan olvasnivaló, amit olvastunk is

Gabi úgy ajánlotta Lauren Beukes Moxyland című regényét, hogy Balázst sikerült elijesztenie közben. Pedig keménynek és kegyeltlennek tűnik, ami egy cyberpunk jellegű regénynek nem árt. Nem volt viszont ennyire kegyes a Hamlet halott kötettel, amit mindannyiunk helyett olvasott el.

Én egyrészt meghallgattam Cippó előadásában Baráth Katalin Függőleges egy novelláját. Van amúgy PDF-es verzió is, meg tán Kati e-novelláskötetében is benne van, de a Cippó-féle verzió annyira, de annyira jó, hogy. Aztán volt Joey Comeau Bible Camp Bloodbath című kisregényét, ami azoknak való, akik szeretettel emlékeznek vissza a Sikoly filmekre, mert milyen viccesek voltak már azok. Végül viszont elolvastam Mur Lafferty Marco and the Red Granny novelláját, ami igazi kellemes, furcsa idegenes klasszikus scifi. Kicsit fáj is a végén.

Balázsnak sem sikerült egyértelműen jól választania – ez egy ilyen hét – David Kushner Jacked: The unauthorised behind-the-scenes story of Grand Theft Auto című könyvét olvasta, ami nem eléggé viszi be az olvasót a kulisszák mögé. Ráadásul még a GTAV-öt sem élvezi, pedig a játék annyit kaszált pár nap alatt, amit mi soha nem fogunk megkeresni.

Bájos linkek