220. AC/DC adás

Ellenálltunk a kínálkozó lehetőségnek, hogy az időjárásra reflektálva a zsidó törzsek bolyongását, Herbert Dűnéjét vagy Arábiai Lawrence összes műveit olvassuk. Pedig indíttatás volt rá.

Balázsnak valahogy nem jöttek be a heti olvasmányok. Kim Stanley Robinson New York 2140 című regénye lassan is indul, lassan is ér véget, közbe pedig néha átmegy véleménycikkbe arról, hogy a klímakatasztrófa rossz. Hát persze hogy rossz, nem véletlenül hívjuk katasztrófának, nem pedig klímamókának. A másik könyve pedig Blake Crouch – akiről már kétszer is beszéltünk – Recursion: A Novel című regénye volt, ami egy terminátoros időutazós nyomozós történet. A tempó rohan, gázpedál a padlóig nyomva, de valahogy karakterekre nem jutott ideje az írónak, úgyhogy mindenki papírmasé.

Ádám vagyok és azon kezdtem el filozofálni, hogy mi lenne ha Kim Stanley Robinson és Kim Ir Szen írásain betanítanánk egy neurális hálót és kérnénk tőle szövegeket. Onnan ugrott be, mert a Year of The Meteorban, ami Robin Sloan havi egy novellás idei projektje, ebben a hónapban egy gép generálta fantasy sztori volt. Viccesebb, mint jó.

Aztán olvastam még Jonathan Stroud A szamarkandi amulettjét, ami első, felületes pillantásra olyannak tűnhet, mint a Harry Potter regények, csak itt van egy világ. Nem a szuperhatalmas varázslótól tart mindenki, hanem van rendes hatalmi vetélkedés a kormányon belül és a birodalmak között is. Mindezt pedig részben egy dörzsölt dzsinn szemén keresztül látjuk, aki a noir belső monológ utáni második legjobb trükköt alkalmazza, lábjegyzetel!

Végül pedig a Fortepan könyvek első kötetéről az Elfelejtett Budapestről is volt pár szó, mert a Fortepan a legjobb dolog az interneten. Régi városfotókat nézni, átalakult helyeket felfedezni eredeti voltukban, az pedig remek szórakozás egy üveg fehérborral magunk mellett a kanapén.

Gabi Moskát Anita új, Irha és bőr című regényét olvasta, amiről elsősorban azt tudtuk meg, hogy a sztorit rém könnyű lenne elspoilerezni, de ennek Gabi hősiesen ellenállt. Mondjuk könnyű dolga volt, olvastunk már Moskát Anitától mást és nem kellett eladni nekünk, hogy remekül tud írni, sőt. Hogy ne tapogatózzatok a sötétben: a könyv alapszettingje, hogy egyes állatok bebábozódnak és félig-meddig emberré alakulva bújnak elő. Az emberiségnek pedig el kell dönteni, hogy akkor ezzel mit is kezd. Meg hát a fajzatoknak is, mert az önrendelkezés hasznos és szép dolog.

Emellett volt még szó Zalka Csenge Virág meséskönyvéről a Ribizli a világ végénről, ami azzal a feltételezéssel mesél el magyar népmeséket, hogy a lánygyerek is ember. Lehet neve, lehet hőse a mesének, nem kő megmenteni. Mindezt úgy teszi, hogy nem szikével szerkeszti bele ezeket az elemeket a sztorikba, mert ott vannak már. Aki nem hiszi, nézze meg a listát és a meséket az író blogján.

(Kép: Hunyady József / Fortepan)

Bájos linkek

182. pislogás adás

Malajziában a könyvekben keresnek menekülést – és ellenzéki gondolatokat – az olvasók, hozta a NYT hírét Balázs. Majd mondott egy olyat is, hogy nálunk az ilyen miatt kijönne a rendőrség. Jó hosszú volt kitalálni, hol van a nálunk.

Volt könyvhét – saját beszámolónk egy linkkel arrébb – aminek kapcsán Weiner Sennyey Tibor írt egy cikket a Drótra [Miért szar a könyvhét](http://drot.eu/article/miert-szar-konyvhet-drot-86uk10 ) címen. Én ebből egy bekezdést emeltem ki adásban, ezt:

Ott áll sorba a ponyvaszerzők pultjánál, meg a politikusok és celebek holnapra szemét könyveiért. A magyar költőknek és íróknak ez nem ünnep. Ez a kőkemény valóság, ami azt mutatja, hogy rátok, ránk itt semmi szükség. Nem érdekes a kortárs magyar irodalom, sem vers, sem novella, az esszé és dráma meg végképp nem. Regényből is csak az, amit agyon-vissza reklámoztak. Hát ezért szar a könyvhét.

de érdemes végigolvasni. Már csak azért is, mert akkor nem csak azt halljátok, hogy mantrázom megint, hogy jó bornak is kell a cégér basszameg.

Közben a Prae más megközelítéssel támadott – Pethő Anitánál találtuk -, csetes bulinaplót rakott ki az eseményről: Csacsacsa meg rock’n’roll.

Én arra jutottam, hogy az év közbeni könyves rendezvények jobb, mint a könyvhét. Kínos, mi?

Volt adásokkal ezelőtt egy Dragomán novella a Dzsudászról. Na a Recorder kétkérdéses miniinterjújából kiderült, hogy tényleg trú arc.

Vége a Constantine sorozatnak. Hát ez nem jött be.

Gabi vacak könyvet kapott egy rossz kérdőív kitöltéséért.

Ellenzéki blokk

Kondor Vilmos Facebookon közölte, hogy a bevándorlós plakátok médiavásárlását intéző cég lapjába ő bizony írást nem ad. Eközben a magyar slammerek azon vitatkoznak, hogy ér-e az Akváriumban estet tartani, mit kell csinálni, ha tudósít a Petőfitévé, és úgy általában, akik benne voltak a tévében, azok eladták-e az egész mozgalmat harminc ezüstért.

Mit olvastunk:

Ádám vagyok és nem volt jó hetem – már könyves szempontból, mert amúgy meg napsütés az élet meg picit olvadt minyon – Janusz Leon Wisniewski Intim relativitáselmélet (itt egy részlet) című novelláskötete csodálatos, csak lehúzza az ember. Pék Zoltán Feljövök érted a város alólja viszont elsőregény az elsőregénység ezer hibájával. Akartam szeretni, de nem ment.

Gabi ehhez képest elolvasta Moskát Anita Horgonyhely című regényét ami anyaságról, helyhez kötöttségről meg mindenről szól, és a végén kijelentette, hogy Anita bármit ír, ő arra vevő. És ez még tök visszafogott, ennél hallottam már lelkesebb dolgokat is Anita kapcsán. Történik valami.

Balázs dedikáltatni nem dedikáltatott Moldova Györggyel, de a könyvét, aminek Fej vagy írás a címe csak elolvasta. Megint Moldovavilágban játszódik, aki az eddigi dolgait szerette, valószínűleg ezt is fogja. Kiderül például, hogy hány kilótól férfi a férfi.

Bájos linkek