182. pislogás adás

Malajziában a könyvekben keresnek menekülést – és ellenzéki gondolatokat – az olvasók, hozta a NYT hírét Balázs. Majd mondott egy olyat is, hogy nálunk az ilyen miatt kijönne a rendőrség. Jó hosszú volt kitalálni, hol van a nálunk.

Volt könyvhét – saját beszámolónk egy linkkel arrébb – aminek kapcsán Weiner Sennyey Tibor írt egy cikket a Drótra [Miért szar a könyvhét](http://drot.eu/article/miert-szar-konyvhet-drot-86uk10 ) címen. Én ebből egy bekezdést emeltem ki adásban, ezt:

Ott áll sorba a ponyvaszerzők pultjánál, meg a politikusok és celebek holnapra szemét könyveiért. A magyar költőknek és íróknak ez nem ünnep. Ez a kőkemény valóság, ami azt mutatja, hogy rátok, ránk itt semmi szükség. Nem érdekes a kortárs magyar irodalom, sem vers, sem novella, az esszé és dráma meg végképp nem. Regényből is csak az, amit agyon-vissza reklámoztak. Hát ezért szar a könyvhét.

de érdemes végigolvasni. Már csak azért is, mert akkor nem csak azt halljátok, hogy mantrázom megint, hogy jó bornak is kell a cégér basszameg.

Közben a Prae más megközelítéssel támadott – Pethő Anitánál találtuk -, csetes bulinaplót rakott ki az eseményről: Csacsacsa meg rock’n’roll.

Én arra jutottam, hogy az év közbeni könyves rendezvények jobb, mint a könyvhét. Kínos, mi?

Volt adásokkal ezelőtt egy Dragomán novella a Dzsudászról. Na a Recorder kétkérdéses miniinterjújából kiderült, hogy tényleg trú arc.

Vége a Constantine sorozatnak. Hát ez nem jött be.

Gabi vacak könyvet kapott egy rossz kérdőív kitöltéséért.

Ellenzéki blokk

Kondor Vilmos Facebookon közölte, hogy a bevándorlós plakátok médiavásárlását intéző cég lapjába ő bizony írást nem ad. Eközben a magyar slammerek azon vitatkoznak, hogy ér-e az Akváriumban estet tartani, mit kell csinálni, ha tudósít a Petőfitévé, és úgy általában, akik benne voltak a tévében, azok eladták-e az egész mozgalmat harminc ezüstért.

Mit olvastunk:

Ádám vagyok és nem volt jó hetem – már könyves szempontból, mert amúgy meg napsütés az élet meg picit olvadt minyon – Janusz Leon Wisniewski Intim relativitáselmélet (itt egy részlet) című novelláskötete csodálatos, csak lehúzza az ember. Pék Zoltán Feljövök érted a város alólja viszont elsőregény az elsőregénység ezer hibájával. Akartam szeretni, de nem ment.

Gabi ehhez képest elolvasta Moskát Anita Horgonyhely című regényét ami anyaságról, helyhez kötöttségről meg mindenről szól, és a végén kijelentette, hogy Anita bármit ír, ő arra vevő. És ez még tök visszafogott, ennél hallottam már lelkesebb dolgokat is Anita kapcsán. Történik valami.

Balázs dedikáltatni nem dedikáltatott Moldova Györggyel, de a könyvét, aminek Fej vagy írás a címe csak elolvasta. Megint Moldovavilágban játszódik, aki az eddigi dolgait szerette, valószínűleg ezt is fogja. Kiderül például, hogy hány kilótól férfi a férfi.

Bájos linkek

161. Fordított Felkiáltójel Adás

Saját karácsonyi tippeket még nem szállítottunk, de a Powells könyvesboltét már megtaláltuk. Olyan arcok ajánlanak könyveket, mint William Gibson.

Kijött a New York Times 2014-es könyvlistája. Balázs szerint a lista is azt mutatja, hogy az idei nem volt egy nagy év. Pedig mi mennyi jó könyvről beszéltünk.

Nem lesz az év találmánya a Booklamp, de biztos akad egy-két ember, aki a kedvenc regényét akarja csillárrá alakítani. (Na jó, nem biztos.)

Varró Dániel – mostantól Dánielezzük, jó! – interjú a HVG-n. Többek között a gyerekversgateről.

Új – ám a szakirodalom számára már ezer éve ismert – Tengerecki Pál verset fedezett fel a 444 nekünk. A legnagyobb királyság.

A gyerekek vicces könyveket szeretnének olvasni. Ha ezt valaki egyszer elhiszi végre, igen vacak napja lesz a szegény Szigeti veszedelemnek.

És volt egy kis Petőfi is.

Mit olvastunk

Gabi úgy beszélt Csurgó Csaba Kukoriczájáról, hogy rögtön két kritikát is hozott róla: a VS-ét és a Librariusét. Mivel a kettő egy kicsit sem ért egyet.

Ádám nosztalgiából – és mert Sharowrun Returns: Dragonfallt játszott – újraolvassa a Robert N. Charrette Shadowrun regényeit. Az a legjobb bennük, hogy olyan címeken futnak, mint például Sose kezdj sárkánnyal. ÉS ha már árnyvadászat, esett pár szó a remek Shadowrun: Crossfire társasjátékról is. Jameg, volt Baráth Kati novella az őszülő mellszőrű vízimentőről: Lamantin popklasszikus.

Balázs pedig visszatért Moldova Györgyhöz, akit megint nehéz kategorizálni, de azt mondta róla, hogy a Zsidómentes övezet című könyve tulajdonképpen szórakoztató a maga görbe tükör módján.

Bájos linkek