Nyár van, alig fürdőruhában, égetem magaaaam, a vér összesül az erekben, a flipflop papucsok beleolvadnak az aszfaltba, aztán az ember is, aki viselte. Lassan jó ötletnek tűnik újraolvasni a Dűnét és tuaregnek öltözve flangálni. Ilyenkor olvas az ember strandkönyveket, vagy megy ki a strandra hőgutát kapni. Mi az olvasást választottuk.
Híreink voltak
-
Voltak halálhírek, hamarosan közlünk nap szépét és felolvassuk a Garfieldet is, és akkor teljesen olyanok leszünk, mint egy regionális napilap.
-
Volt veszekedés. (A regionális napilap hasonlat még tart!) Arról, hogy változatlan kiadás volt-e A nagy Gatsby frissített kiadása. Valamint arról is, hogy benézett-e dolgokat a jó Nyáry Krisztián a könyvében.
-
A Hevesy Iván Filmklub heti műsora (A selyem sikolya, Le cri de la soie, színes, feliratos, francia-svájci-elga romantikus film) helyett arról volt szó, hogy mi lendítheti fel egy könyv népszerűségét annyira, mint a megfilmesítés. Balázs szerint a szerző halála. Ezzel vissza is tértünk a megtört szívvel tudatjukhoz.
-
Sztárhírek, hiszen ezért vesznek minket! Fejős “Csajok; Bangkok, tranzit; Hotel Bali” Éva kiadót alapít. Üzletileg annyira logikus döntés, hogy akár a gazdaság rovatba is kerülhetne a BUX index mellé.
-
Két fesztiválbeszámoló közé be lehet suvasztani egy helyi költő versét, azt kész is van a Kultúra laptükre. Ugye, hogy nem volt nehéz? A heti szerencsés Takács K. János , akiről nem is tudjuk, hogy mit gondoljunk. Már azon túl, hogy Petőfi Gameboy lelkes követője.
-
És hát végül a Gazdaság – ugye hátulról előre lapozunk, ahogy a vidéki lapokat olvasni kell – rovat arról beszélt, hogy a Libri-Shopline házasságnak mi lesz a vége. Illetve a Kreatív írt erről, mi meg beszéltünk róla.
-
Továbbá – mégiscsak magyar ipar – bemutattam pár szóban a Kossuth Kiadó Multimédiaplázáját és azt, hogy hogyan érzik ők magukat a magyar e-könyvpiacon. (Röviden: egész jól.)
Mit olvastunk
-
Gabi elolvasta az új Gaimant és oda meg vissza volt tőle. Még Clive Barkert is felemlegette a regény kapcsán, akiről valamiért ritkán van szó az adásban. Aztán elolvasta Miklya Anna Jonas és a szürke hadseregét, de nem találta annyira vacaknak, mint én. Ellenben nem érezte azt se, hogy tinikhez szólna. Végül pedig volt még ereje Lobo felbújtására elolvasni egy rövid Sherlock folytatást.
-
Balázs, aki amúgy nagyon azért nem szereti a franciákat, beletemedkezett Simenon Maigret történeteibe. Rögtön két könyvet is elolvasott, az egyik a Maigret habozik, a másik a Maigret gyanút fog. Majd pedig hosszasan megpróbálta miért is nagyon jó ez a Maigret. Aki éhes, az ez előtt a blokk előtt azért csak pauzolja le az adást és ugorjon le a sarki giroszoshoz, jót mondok.
-
Magam pedig magyar vámpírokkal töltöttem a hetet. Gaura Ágnes könyveire nem lehet azt mondani, hogy remekművek vagy a szépirodalom meghódíthatatlan Kilimandzsárói, ellenben iszonyatosan szórakoztatóak. Pont úgy lehet beléjük merülni, mint a korai Vavyan Fable regényekbe. A címeik: Vámpírok múzsája és – ez a gyengébb – Átkozott balszerencse.
Bájos linkek
