229. szexi prím adás

Megint patchworkoltunk, vagy ez amolyan potpourri, sőt pemmikán, ami nem vág teljesen ide, viszont nagyon szerettem volna egyszer használni, mármint a szót. Maga a cucc kicsit gyanús, ebben speciel nem hasonlít az adásunkra, ellenben tele van tápanyagokkal, lehet hidegen, melegen tolni, higítani, akár húsz év múlva is fogyasztani – mondjuk hogy podcast lesz-e akkoriban, nem tudom, de a könyv illata ugye, az még minden bizonnyal.

Én pl. jó mélyen beleszippantottam, mert egy egészen régi könyvet poroltam le, az eredeti 85-ös, és nem minden klasszikus ponyvakrimi öregszik szépen. Jonathan Kellerman első Alex Delaware regénye jól csinálta, valószínűleg mert annak idején sem volt az az Johnny Deep, de most már Johnny Deep sem annyira Johnny Deep, az Égszakadást pedig végig lehet olvasni manapság is.

Kelt fotója, szép

Balázs megragadta az alkalmat, és elmesélte saját bűnregény olvasását – ilyen szó használata már spoiler arra nézve, hogy nem lesz itt whodunit, vagy hát ugye a fene tudja, Balázs legalábbis az igazi traumáról nem beszélt. Olga Tokarczuk neve azért mégis valami, és maga a regény is izgalmas, ha nem is a nyomozás az, ami értelmet ad neki. Falusi öregasszony, asztrológia, Blake fordítások, halálesetek a faluban. Ráadásul az írónőnek van novelláskötete is.

Itt visszaszereztem a szót, és meséltem a másik olvasott regényemről: a Frankissstein egyrészt bravúros, mert számos nehezen összepasszintható szálat is gyönyörűen (értsd ügyesen, viccesen, szívmelengetően, szívfájdítóan) egybefont, másrészt meg a szálak, az AI, Mary Shelley, a szexbotok önmagukban is érdekesek, sznoboknak meg ott a hívószó, a Booker longlist. Azért a sok szál összefonódva néha túlsúlyos kötél lett szövedék helyett.

Ádám Michael Lewist hozott, volt már róla szó korábbi adásban, akkor is igen érdekes figurának tűnt, egyrészt hiteles, másrészt pedig nagyon úgy tűnik, jól tud mesélni olyan témákról, amik önmagukban izgalmasak, de valamiért nehéz egy laikusnak átérezni az izgalmát. Értékpapírokkal kereskedni szinte már-már olyan, akár kamionosnak lenni a dicső nyolcvanasokban, Lewis megmutatja (többek között), miért sántít a példa, no meg sok mást is. Lewis eladja a brókereket nekünk, Ádám pedig Lewist és a Villámfiúkat.

Balázs a végén még észbe kapott, és egy klasszik nonfiction művel is előrukkolt (én meg az aha élménnyel, ahogy visszahallgattam, vagy ötvenszer, ezúton is sorry), The Subtle Art of Bot Giving a F*ck selfhelpbook expertünk szerint elég jó, és nem csak azért, mert a csontig rágott esettanulmányokkal gurigázik, hanem mert például azt is elmondja, hogy teljesen jó, ha nem mindig jó.

Bájos linkek

213. izzadt olasz adás

Elképesztő: megy-megy a kis Curiosity3, már lassan egy éve se kép, se hang tőle, de most úgy fest, felszívta magát napfénnyel vagy a fene tudja miféle távoli, légből kapott energiával, mert elkezdett megint adatot sugározni, csak legyen, aki fogja.

Mert az adatbegyűjtés, az olvasás az speciel folyamatosan zajlott, de végül beépült a hétköznapokba, az egyes hétköznapok meg a többi hétköznap közé, ám néhány hallgató olyan kedvesen és kitartóan kérdezte, mi újság velünk, és mikor lesz legközelebb valami adásféle, hogy ugyanezt a kérdést feltettük: ‘tényleg, mikor?’, majd azon kaptuk magunkat, hogy éppen beszélgetünk, ahogy régen, és hopp, már le is van nyomva a Record gomb, Sutrádióbudapest (Hongkong), híreket mondunk.

Állandó eposzi jelzőink azóta sem koptak meg.

Balázs például több self help könyvet is hozott magával (biztos vagyok benne, hogy máskor lesz még zene és A Novel is), nagyszerűbbnél nagyszerűbb alcímekkel, és többé-kevésbé hatékony módszerekkel. Van, ami szerinte jó gyerekes könyv (nem, nem vízzel lenyalt hajú, gumisnyakkendős kisgyerekekről szól, akik egész nap rajzolnak, ellenben kellemesen és kellemetlenül őszinte napló), Michael Lewis: Home Game: An Accidental Guide to Fatherhood, és nem olyan jó (úgynevezett “rossz”) Larry Hagner: The Dad’s Edge: 9 Simple Ways to Have: Unlimited Patience, Improved Relationships, and Positive Lasting Memories, valamint a kóder családoknak könnyebben adaptálható, agilis szoftverfejlesztési módszert alkalmazó, tényleg használható okosság: Bruce Feiler: The Secrets of Happy Families: Improve Your Mornings, Rethink Family Dinner, Fight Smarter, Go Out and Play, and Much More

Burtalista, modern épületek, dzsentrifikáció, jövő városa, ezekről Ádám reggeli alteregója (az a kásás hangú, lassabb csávó) mesélt egy leheletnyit, közben észbe kaptam, hogy Ez Már Az Adás, így aztán

vágás

és a magam megszokott módján ujjongtam, elveszítve-keresgélve a szavakat, micsoda remek könyveket termel ki a magyar kortárs irodalom, de írásban sem tudok mást javasolni, mint hogy tessék elolvasni a Szindbád trilógiát, mert az olyan, hogy megérdemli a sorozat is, az olvasó is. Szóba került egy rendes, becsületes kortárs krimi, egy csodás novelláskötet hospice pillanatokról, és a Strahan féle 2018-as SF válogatás is, ami remek. És egy kis önreklám, azaz még csak dicsekvés, a Gabo 2018-as hazai sf válogatásába, amely nyílt pályázaton állt össze (a módszerről a Facebookon lehet olvasni pl. a F.I.O.K oldalán), én is bekerültem. (És pl. Baráth Kati is!) A hazai irodalmi pályázatokról szerintem megéri még beszélni egyszer, de most lekevertek – éppen időben.

Mert Ádám is jobbnál jobb könyvekkel készült, Michael Lewis nála is megfordult, másik sapkában, amit hordva a Wall Streetről és úgy általában a mocskos pénzügyekről mesélt, és nem vált unalmassá, hanem még filmet is készítettek belőle, no, hát ügyes, még ha kevéssé szívderítő, amit megtudunk tőle. Trenka Csaba sem most kerül elő először adásban, de mindig meleg szívvel ajánlja, csak az ekönyv, az hiányzik, egyelőre? Két nagyvolumenű fantasy is terítékre került. A királygyilkos krónikája legnagyobb hibája az a fránya harmadik rész, ami még nem olvasható, még egy kedves író, akinek egészségi állapotát rajongók hada figyeli, úgy képzelem. Hobb viszont még sosem volt téma adásban, holott alapszerző, csak mi nem vagyunk alapos fantasyolvasók, node majd most.

Bájos linkek