Meglepetésadással jelentkezünk, Gabi beszámolója következik az OSA Archívum porosodó könyvek kiállításáról -Á.

És ilyen aktív az ember, aki könyvmoly és podcaster, ha már jár a szája: nekiveselkedik, és tényleg elmegy kiállításra, főleg ha az a kiállítás a tájékoztató anyag alapján bizony installáció, konkrétan egy fiókkönyvtár installációja. Megtekintésre és kipróbálásra alkalmas könyvtárról van szó, ahol az OSA Archívum olyan, “1945 és 1989 között, Magyarországon, magyar nyelven megjelent, általános érdeklődésre számot tartó” könyveket gyűjtött össze, melyeket 1989 óta egyetlen egyszer sem kölcsönöztek ki. A falakon kisfilmeket lehet megnézni fülessel, rövid riportot Karafiáth Orsolyával vagy éppen Bán Zoltán Andrással kedvenc elfelejtett könyveikről, egyéb könyves installációkról.

A szomorú igazság az, hogy remek könyvek feküdtek Han Solo állapotukban, ugyan feltűntek Leninről szóló verseskötetek és Nemere István, de elém bukkant például Dos Passos, Joseph Heller, Dumas és Nagy László is. A könyvtár olvasóteremként remek, csendes, akár egy kalandfilmben, s habár az elveszett ősi inka portfólióról semmi anyagot nem találtam, de végül letelepedtem az egyik banklámpás asztalhoz Asta Nielsenről olvasgatni, akiről korábban kedvenc kamasz okoskodós könyvemben (Mohás Lívia: Ki tudja, mi a siker?) láthattam remek példákat, és akiről egy bötűt nem olvastam volna, ha nem térek be ide, az installációba. Betettem a könyvjelzőt, mert még folytatom.

Bájos linkek