Címke: Mark Greaney

252. milyen kóla adás

Közzétéve Szerző:
Válasz

A rossz tanuló felel – amennyiben nem csak az adásfelvételt aludtam el (Ádám vagyok), de az adásnaplót is. Most azonban pótoljuk az utóbbit, a felvételnek a végére pedig bekúsztam kávéval kitámasztott szemhéjakkal. Onnan tudom, hogy vannak reggeli emberek, hogy én nem vagyok az, de valakik csak csilingelnek a villamosukkal meg az autójukkal az ablak alatt hajnali tízkor minden nap.

Az élet nem Aperol, de néha keserű (Fotó: Núria CC-BY)

Gabi is a társadalom nagy kérdéseivel foglalkozott, de nem azzal, hogy kik vannak ébren a 11 óra körüli zöldhajnalban. Ehelyett a Nnedi Okorafor A halálmegvető című regényéről beszélt, ami a számkivetettséget, a törzsek közti feszültséget, a középutas lét, női lét, hierarchiák és felnövés kérdései tűnnek fel. És ezek még az egyszerű dolgok, mert hát vannak súlyosabb áldozatok is a regényben. Nem az a léleksimogató olvasmány, amihez időnként kiesik a lapok közül egy Aperol Spritz.

Balázs a rá olyan jellemző ornitológiai vonalat is folytathatta volna, de ehelyett egy negyvenes sérült nőről szóló regényt olvasott. A könyvet Debra Jo Immergut írta és You Again a címe, de közben csak szóba került a Less is, ami a tavalyi év életmegfejtős könyve volt. A You Againben a fiatalkori vágyak és elképzelések megvalósítása kerül a középpontba. Ha eléggé bátrak vagyunk, feltehetjük magunknak a kérdés egy ilyen sztorit olvasva, hogy azok lettünk-e, akik lenni akartunk.

Az adás nem jó könyve Mark Greaney The Gray Man-je volt, amit Balázs hozott. Sorozat is készül majd belőle, de nem nagyon örülünk ennek. Ez ugyanis az emberségétől megfosztott Scott Harvath figura. Pedig hát Scott sem volt az a bonyolult jellem, sőt Jack Reacher sem, és így tovább. Egy jó dolgot lehet elmondani róla: a film készítőinek nem köti meg semmi a kezét.

Ekkor tévedtem be – én, Ádám – halál álmosan az adásba, hogy novellákból készült kisfilmekről beszéljek. Nagyon könnyű lelőni mindkettőben a poént, mert hát novella, abban nincs sok szál egymás mellett. Sem a Fehér Béla Tengeralattjáró Révfülöpön című írásából készült Vendégszeretetben, sem a Parti Nagy Lajos szövegéből született turkálós groteszkben, a Kispárizsban.

Meg persze beszéltem kicsit James Clavell Tajpanjának a hangoskönyv verziójáról. Mert az a könyv az egyik legjobb ponyva, ami valaha született.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

124. “John Cage” adás

Közzétéve Szerző:
4

Megszakítjuk adásszünetünket, hogy idei, illetve egy ideig utolsó adásunkat leadjuk, stílszerűen hétfőn, a szent szünet napján – ugye nem csak én emlékszem még rá.

Rögtön magyarázkodásba kezdtünk, ki miféle új úri passzióval tölti a pár hónaposra tervezett podcast szünetet. Ádám a vs.hu rovatvezetőjeként csinál igazi újságot, kövessétek az oldalt, nem csak Beat Hotel cikkekért, Balázs holmi céges okokra hivatkozva fogja ideje jelentős részét más időzónában és éghajlat alatt tölteni, én pedig a jövő év első napjaiban ikrekkel bővítem a kiscsaládot. Olvasni fogunk, de a közös felvétel időpontjának megszervezése már keményebb dió, ezért előbb rendszert csinálunk az idegeinkből, aztán jövünk.

Híreink voltak

  • Beszélgettünk picit az e-könyves piacon frissen megjelenő Alexandráról és várható sikereiről.
  • Heti Halott rovatunk sajnos most is előkerült: elment Bächer Iván.
  • Heti Krézi rovatunk sem az emberiségbe vetett hitet erősbíti, az Asterix képregények egyik alkotóját saját lánya perli, mert szerinte az új partner bevonásával veszélyezteti a képregény szellemiségét. Kínos.
  • Szóba kerültek az év végén kiadásra kerülő best of listák, például a New York Times és a The Guardian anyaga, Bill Gates 7 kedvenc könyve, végül megállapodtunk abban, hogy az olvasókra bízott szavazás nem vezet jóra, illetve azt szeretjük, ha hiteles személy ajánl nekünk, hát ennyi a különcködésről.
  • Végül Ádám készült kis ajándékkal, pár CC licencű képgyűjteménnyel, mind a British Library, mind Biomedical Scraps gyűjtés csodás, ráadásnak egy magyar galéria.

Mit olvastunk

  • Balázs az az olvasó, akit csábít a tiltott gyümölcs, vagy legalábbis a betiltás valahol, pláne, ha a könyv maga is érdekesnek ígérkezik. Az előző adásban hírként szereplő H W J N kellemes, dzsinnes sztorinak bizonyult, megérte a felhajtás alapján elolvasni. A Threat Vector hozta a szintet, de hogy ne legyen gyanús Balázs lágyszívűsége, lehúzás következik. Crichton korai regénye, a Scratch One (természetesen A Novel) felejtős tucattermék.
  • Én holmi mesékbe menekültem, Az utolsó egyszarvú első olvasatra elbűvölt, nem szabad megijedni a mézes dicséretektől, mázos borítóktól, bár lehet, hogy másnál átlépi a giccshatárt. Krabat a Fekete Malomban pedig sokadik olvasatra is szépséges, akár a magyar kiadása, amit szinte lehetetlen beszerezni. Belevágtam még a Mistborn sorozatba is, a torkomra szorított kés sem tántorított vissza, hogy kicsit kritizáljam, miközben persze nem tudom abbahagyni, fene a jó dolgomat.
  • Ádám befejezte a Krakent, és nagyon szerette. Előkerült egy régebbi szerelem is, Don Camillo kisvilága, amiben az olasz kisvároska kommunista polgármestere és papja csinálja a csetepatét, lehet fogadni, végül ki győzött. A folytatás már nem annyira kötelező olvasmány, ellenben itt egy nagyszerű kép a nagyszívű és bajszú szerzőről.
  • Idén ennyi fért bele, a többi olvasást csak úgy a semmibe eregetjük, de így is kell néha. Igyekszünk azért olykor posztokkal készülni, és a Facebook oldalra ajánlókat, linkeket pakolunk. Ha mégis passzívak lennénk, akkor csakis azért,. hogy átadjuk nektek a terepet.

Bájos linkek