252. milyen kóla adás

A rossz tanuló felel – amennyiben nem csak az adásfelvételt aludtam el (Ádám vagyok), de az adásnaplót is. Most azonban pótoljuk az utóbbit, a felvételnek a végére pedig bekúsztam kávéval kitámasztott szemhéjakkal. Onnan tudom, hogy vannak reggeli emberek, hogy én nem vagyok az, de valakik csak csilingelnek a villamosukkal meg az autójukkal az ablak alatt hajnali tízkor minden nap.

Az élet nem Aperol, de néha keserű (Fotó: Núria CC-BY)

Gabi is a társadalom nagy kérdéseivel foglalkozott, de nem azzal, hogy kik vannak ébren a 11 óra körüli zöldhajnalban. Ehelyett a Nnedi Okorafor A halálmegvető című regényéről beszélt, ami a számkivetettséget, a törzsek közti feszültséget, a középutas lét, női lét, hierarchiák és felnövés kérdései tűnnek fel. És ezek még az egyszerű dolgok, mert hát vannak súlyosabb áldozatok is a regényben. Nem az a léleksimogató olvasmány, amihez időnként kiesik a lapok közül egy Aperol Spritz.

Balázs a rá olyan jellemző ornitológiai vonalat is folytathatta volna, de ehelyett egy negyvenes sérült nőről szóló regényt olvasott. A könyvet Debra Jo Immergut írta és You Again a címe, de közben csak szóba került a Less is, ami a tavalyi év életmegfejtős könyve volt. A You Againben a fiatalkori vágyak és elképzelések megvalósítása kerül a középpontba. Ha eléggé bátrak vagyunk, feltehetjük magunknak a kérdés egy ilyen sztorit olvasva, hogy azok lettünk-e, akik lenni akartunk.

Az adás nem jó könyve Mark Greaney The Gray Man-je volt, amit Balázs hozott. Sorozat is készül majd belőle, de nem nagyon örülünk ennek. Ez ugyanis az emberségétől megfosztott Scott Harvath figura. Pedig hát Scott sem volt az a bonyolult jellem, sőt Jack Reacher sem, és így tovább. Egy jó dolgot lehet elmondani róla: a film készítőinek nem köti meg semmi a kezét.

Ekkor tévedtem be – én, Ádám – halál álmosan az adásba, hogy novellákból készült kisfilmekről beszéljek. Nagyon könnyű lelőni mindkettőben a poént, mert hát novella, abban nincs sok szál egymás mellett. Sem a Fehér Béla Tengeralattjáró Révfülöpön című írásából készült Vendégszeretetben, sem a Parti Nagy Lajos szövegéből született turkálós groteszkben, a Kispárizsban.

Meg persze beszéltem kicsit James Clavell Tajpanjának a hangoskönyv verziójáról. Mert az a könyv az egyik legjobb ponyva, ami valaha született.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

217. testőrcsel adás

Őrült beszéd, és van benne rendszer. Legalábbis úgy tűnik, és igyekszünk megtartani, tekintettel sok külső körülményre, melyek közül én most csak azt emelem ki, hogy mindig esik, és ilyenkor azért mégis népszerűbb az olvasás (vagy a bekuckózás podcasttal, forró csokoládéval és olyan kötött pulóverrel, ami valamiért mindenképpen három számmal nagyobb kell legyen a kicsiny, bögrét szorongató kézhez viszonyítva, arra rálógva).

Ádám annyira be is kuckózott, hogy végül helyettünk (és nagylelkűen helyettetek is) aludt, így később kapcsolódott be az adásba, mi Balázzsal azért tartottuk a hajnal 9-es frontot, és izgalmas könyvekről beszéltünk.

Balázs rögtön egy nagyon csábító, például mert vicces és egyben fajsúlyos-súlyos könyvet ajánlott, lassan ötvenes fickó szembenéz a Dolgokkal, mint párkapcsolat, karrier, úgynevezett mit is értem el eddig, volt már ilyen, lesz is, de Andrew Sean Greer jól csinálja, szóval ajánljuk – no meg Pulitzer-díjat is kapott. Márpedig Balázsnál magasan van a léc, ezt mutatja, hogy Scalzi sf krimije, a Lock In már korántsem aratott akkora sikert. Nem rossz az a könyv, tisztes mestermunka a mestertől, akit azért szeretünk.

Én két kevésbé víg szövegről meséltem, Colm Toibín könyve, a House of Names a görög mitológia egyik történetét mutatja meg újra, hiába tudjuk, hova fut ki a történet, azért (vagy éppen azért) megrendendít. Moshin Hamid regénye, a Nyugati kijárat szintúgy, és a téma sem ismeretlen, két, talán pakisztáni fiatal szerelme, majd menekülése némi mágikus realizmussal megkönnyítve-megnehezítve. És ha már szóba került a menekülttábor, megemlítettem adásban Moskát Anita könyvbemutatóját, csak szőrmentén, az Irha és bőr nagyszerű könyvnek ígérkezik, ha elolvastam, biztosan lesz róla szó.

Ádám főleg képregényeket hozott, az első kupac, 6 füzet az elég jó nevű alkotótól, Mark Millartól érkezett, egy adag elkényelmesedett mágus azzal szembesül, hogy valaki mégsem szereti őket eléggé, sőt vadászik rájuk. A másik, 4 részes szett is hasonló, másik adag szuperhős vs. világégés főgonosszal, ez önmagában nem lenne izgi, de higgyünk Ádámnak, hogy izgalmas, jók a karakterek, és derék dolog, hogy 4 rész alatt lezárnak egy sztorit. Hozott még egy sf kisregényt is, rögtön kettőt (van még, ahonnan ez jött), és a Firefly és Summer Glau neveket dobta be alapozásul, szóval megvan a hívószó a Voidwitch Saga esetében.

 

Bájos linkek