Az úgy kezdődött, hogy Feri, a Szülői értekezlet podcast egyik alkotója (és még számtalan dologé, de azt úgyis tudja mindenki) a Könyvfesztiválon összefutva elmesélte, hogy ő most siet, mert viszi a gyerekeit szexológiai témájú könyv bemutatójára. Mert jó lesz. Persze rögtön megkívántam a könyvet, és ugyan nem a fesztiválon, de meg is vásároltam napokon belül Mester Dóra Djamila: Nő, anya, szerető című művét. Ez volt az első terhességről szóló könyvem még mielőtt terhes lettem volna. Azóta sem fejeztem be, de nem azért mert rossz lenne, hanem mert jó. Nem csak ezzel a könyvvel, de a többivel is úgy bánok, hogy apránként olvasom, mindig annyit, amennyi éppen érint a jelenben vagy a közeljövőben, legyen az az első trimeszter vagy 3 hónapos babák fejlesztése. A Nő, anya, szerető könyv nagyon sok hasznos gyakorlati tanáccsal szolgál a terhességre nézve, mindezt úgy, hogy nem ez a fő célja, hanem a női szexualitás alakulását, működését, működtetését próbálja ábrázolni, segíteni akár a terhesség idején. Írhatnám, hogy szókimondó módon, de inkább úgy fogalmazok, egyszerűen és tisztán ír, ennek kellene az alapnak lennie, ennek a nyíltságnak, őszinteségnek. Számos interjúalanyt kérdezett meg a szerző, az ő élményeik, tapasztalataik különösen érdekesek, illetve ajánlom a blogot is (meg a könyvet) nem csak terheseknek, nem csak nőknek.

Sajnos végül kevesebb hasznát vettem, mint gondoltam volna, az ikerterhesség miatt konkrét kérdéseimre máshol kerestem válaszokat. Ki gondolná, hogy az egyik ikres könyvet éppen Pável blogján fedezem fel. Immár a második darab, amit férfi ajánl. Kiss Noémi Ikeranya könyve nem ismeretterjesztés, hanem olykor erős szépirodalom, néha gyengébb szépirodalmiaskodás, mindemellett a szerző valós története lombikprogramról, problémás terhességről, PIC-ről, mindennapokról. Noémi egyéb (gyakorlatibb) írásai is megtalálhatóak a Bezzeganya közösségi oldalon, vigyázat, harapós kismamák, anyukák!

Az igazán használható ikres könyv, a Hurrá, ikrek! is problémákat generált. A polc.hu-n hamar beszereztem, ám a Kindle olvasómra nem tehetem fel, maradt a képernyőn olvasás a kemény DRM miatt, na persze. A polc.hu kekeckedve érdeklődő levelem tiszta kekeckedésnek vehette, mindenesetre választ nem kaptam, terveznek-e olvasóbarátabb megoldást. Kár, hogy a könyv csak náluk kapható. Ajánlom azoknak, akik szeretik a kemény DRM-et, ikreket várnak, vagy akarnak, és hisznek a bibliai példának, miszerint a foltos kerítést nézve foltos gidát ellenek a juhok.

Kaptam néhány könyvet kölcsön: Gyermeket várunk Rákóczi Istvántól, amely a klasszikus és nem túl reformer sabloninformációkat tartalmazta, valamint egy sorozat három darabját: 365 ötlet, miként nyugtassuk meg síró gyermekünket (szoszo, vannak benne használható dolgok, de azért egynek a 365 közül kicsit erős a popsitörlő kendőt melegítő készülék beszerzése…), Az első 365 nap a gyermek életében (szellős szedés, nagy betűk, javarészt képek, már csak a színezős rész hiányzik belőle, vigyázat, a vonalon belül kell maradni), valamint a Gyermekünk fejlődő értelme, amelybe még nem pillantottam bele, de ahogy a másik kettő, ez is a leegyszerűsített, vázlatos, szellős információhalmazra hajt, így nagy erőfeszítést nem igényel majd a befogadása, ellenben sok esetben hasznos lehet csak úgy felcsapni.

A szülés kapcsán is kaptam címeket, ám a napra pontosan betervezett programcsászár miatt nem néztem ezeknek utána. Álljanak azért itt a teljesség kedvéért, főleg mert gyanús, hogy császár ide vagy oda, haszonnal forgathattam volna ezeket, ha van időm, erőm beszerezni. Gyöngéd születés, A bába válaszol pro és kontra.

Mindemellett roppant hasznosnak bizonyultak azok a kis kiadványok, amit a védőnőtől kaptam az első találkozásunkkor. A magazinformátumú kis füzetek mindent említenek alapszinten, éppen kellő mélység a 12. hetes terhesnek két rosszullét között, a baba első évéről szóló, amúgy célzott reklámokkal telepakolt füzetet nemrég újra elővettem, olyan praktikusan gyűjti össze a védőoltások tudnivalóit. Köszönet az aranyérkrém és a terhesvitamin gyártóinak.

A gyerekek apjának a könyvtárból vettem ki a Kitolást, végül egyikünk sem olvasta el, engem, bevallom fárasztott a sok jelző, hasonlat, viccesebbnél viccesebb fordulat, alapvetően arra jó, hogy az ember elfogadja, mindenki ennyit szív, nem a saját asszony a hisztérika, saját ember a tesze-tosza, nem csak a mi babánk (babáink persze) sír extrém sokat, ürít még extrémebb sokat. Az mindenképpen hasznos információ volt, és ki tudja, honnan jutottunk volna hozzá máskülönben, miszerint a köldökzsinórt elvágni akárha csirke gigáját. Olyan pörcös-roppanós.

Az egyik legizgalmasabb kötetet ajándékba kaptam, Desmond Morris Babafigyelőben című könyve az etológia, antropológia szemszögéből nézve ír le számos fontos és érdekes dolgot a babákról, a szülésről, például megtudhatjuk, miért nagyobb a csecsemők pupillája (mert úgy sokkal cukibbak, márpedig aki magatehetetlen és cuki is egyben, azt nagyobb eséllyel látják el úgy, hogy még a szülő érzi megtisztelve magát, hogy a kis cukiság pelenkázás közben rámosolygott). Itt olvasható néhány részlet belőle.

Gyereknevelős könyvet egyelőre keveset szereztem be, természetesen a kötelező Ranschburg Jenő kötet már megvan, emellé hozzácsaptam Bruno Bettelheimtől Az elég jó szülő című könyvet, amelyről sulemia blogján olvastam jót is, rosszat is, és persze ott várakozik a tudatom mélyén a Suttogó sorozat, már csak azt kellene eldöntenem, pontosan milyen nevelés felé hajlok. 🙂 Hagyjuk sírni, ne hagyjuk, cumi vagy semmi, kendő vagy babakocsi, anyu mellett aludjanak vagy kiságyban, mi a jó módszer, mi garantálja, hogy boldog gyermek lesz a kisdedekből, no meg boldog felnőtt, szép, okos, sziporkázóan szellemes, aki olvas, bármin is szokás 20 év múlva, a maratonra készülve pedig a klímaváltozás megoldásán töri a fejét, és egyik sem állít be kis lepattant ribanccal, buta csinoskával, okoskodó kékharisnyával, és minden, de minden rendben lesz.

Illusztációnak fotó a fiúkról, ahogy első könyvüknek, a Babageometriának örvendeznek 7 hetesen: