184. papirusz nagyapja adás

Semmi pánik, jól vagyunk, csak nyár van meg élet. Még csak azt sem tudom mondani, hogy főlegy az egyik vagy a másik. Mindenesetre harminc fok felett úgyis csak söröscimkét ér olvasni, azt is csak akkor ha rövid rajta a szöveg.

Az íróknak sem tesz jót a felmelegedés. Utoljára a jó E.L. Doctorow halt meg. A Ragtime-ot esetleg a Vöcsök tavat szerintem a többség olvasta tőle, mégiscsak 300 forint az antikváriumban, meg anno ezek nagy könyvek voltak. Ha tudtok többet, ott a kommentdoboz.

Nofene blokk

Tekla megírta, hogy mi kell a könyvesblogoláshoz. Az egyik egészen biztosan a humor, mert vannak kiadók, amik előre el akarják olvasni a kritikát mertkülönben.

Aztán volt egy figura, aki nemcsak hogy elolvasta a Háború és békét iPhone-on. Ezzel egyrészt elérte, hogy halálosan tiszteljem, hogy visszanyerjem egy kicsit a hitemet a mobileszözökben – ugye ti is kikapcsoltatok már minden alertet? – és emellett még mond okosakat.

Továbbá a Facebookon Rómeó és Júlia újraírás is van. Nézzetek be.

Viccös rovat

A The Toaston – amúgy olvasnotok kéne – volt egy remek fiktív sztori arról, hogyan fordítja újra egy Tolkien-nál nyelvészebb, puristább fordító újrafordítja a Hobbitot és A gyűrűk urát. Csodálatos mese az elejétől a végéig.

A kedvenc Laudator blogomnak az írója J.K. Rowlingról írt és arról, hogy mit követett el a latin ellen.

Többékevésbé klasszikusok

Dűne cikk a Guardianon. Megbeszéltük azt is, hogy rég újra akarjuk olvasni, de aztán mindig jön valami újabb, érdekesebb.

A Verge meg közben arról beszél, hogy megpróbálják az új Stieg Larsson könyvet úgy eladni Hatchette Australiáék, hogy egy lányra reklámsárkányt tetoválnak. Ha láttatok már hülye ötletet.

Új kritika a Nógrádi Gergely átlal rövidebbre húzott klasszikusokról. Az utolsó kettő egészen biztosan rosszul sikerült.

Mit olvastunk

Ádám: Elkezdtek izlandi sagákat kiadni, úgyhogy a Völsungával buszoztam munkába ezen a héten. És ha már úgyis van adás, akkor az előző posztban megemlegetett Iterating Grace-et is szóba hoztam.

Gabi: Mit tud megtenni egy író az írásával és van-e benne feketemágia – várjuk Pikszi kommentjét! – valami ilyesmiről szól Guillermo Martíneztől a Luciana B. lassú halála. Aztán meg Kim Stanley Robinson Aurórájáról volt szó, ami az űrhajókban felnőnek a jövő generációk ötletet feszegeti.

Balázs Kubázott, Yoss-tól olvasta az A Planet To Rent című könyvet, amiben egy nagy váciutca lesz a világból. Sőt talán még annál is gázabb. Emellett klasszikusként előkerült Kurt Vonnegut audiokönyv verzióban, a Breakfast of Championst John Malkovich olvassa fel.

És ha már, Kuba, ott is vannak már hipszterek, és gondoljatok bármit, ez piszok jó dolog.

Bájos linkek

Nyolcvanhatodik, “Csernobil” adás

Örüljünk, hogy nem a nukleáris tél jött el, igaz, a hosszúhétvége egyben síszünet is, de ilyenkor fogy legjobban a sorozat, a könyv, a pilótakeksz, a lakossági gáz és áram.

Témáink voltak

  • A weboldal még mindig ormótlan, a galéria kínosan tolakodik, hogy csak őt, csak őt, a zászlók lobognak a virtuális szélben, de itt lesz Houellebecq és Hannu Rajaniemi, szóval XX. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztivál.
  • És még egy hazai téma: az ekönyves blogon érdekes cikk és kommentsereg olvasható a puha DRM alkalmazásról, átlépésről, fenntartásról, az esettanulmány, amelyből ki-ki szemelgethet, az Ad Asta Kiadóé.
  • Node nem csak nálunk rosszalkodnak, az Ádám hozta cikk azt mutattja meg, hogyan is lehet már az első héten listára kerülni nonfictionnal, hgy aztán a Könyvudvarban kössön ki a felvásárolt 2000 darab.
  • És egy címlapra csodálkozás: az idei első Szépirodalmi Figyelő témája a Sci-fi és utópia.

Mit olvastunk

  • Ahogy kell, sci-fit és utópiát, Balázs például 2in1 formában. Kim Stanley Robinson mindannyiunk egyik kedvence, a 2312 legfrissebb regénye viszont inkább futurológia, ami mellé kell a kísérő, különben rögtön fejbe száll és üt. 
  • Én a Csodaidők eposzt zártam le, számat nyalogatva, beugrott egy kellemes regény néhány átlagosan egyedi ember minden futurizmustól mentes, ám így is problémás életéről, és Ulickaja dokumentumfélesége is (az főhős eredetijéről cikk itt), ami szintén tömény, de másképp, mint Robinson.
  • Ádám dicsérni jött, nem temetni, Warren Ellis Global Frequencyje 10 év után, újrakiadva, egybekötve is rendben van, a világot még mindig meg kell menteni, de van mindig 1001 jóember,.Befért az időbe még egy Boing Boing ajánlotta regény is, a B-Spine pontosan azokkal a hívószavakkal (nyomozás egy olajmentes, biológiai erőforrásokra épülő kemény jövőbeli világban), rendelkezik, amitől Balázsnál bekacsol a “Gyűjts össze mind!” üzemmód.

Zárásul Ádám idézetével kívánunk remek hosszúhétvégét, csak hogy lássátok, mit is kell az időbe beleszuszakolni: “Having a computer strapped to your face is the second-greatest geek dream after robot sex.”

Bájos linkek