201. ír dízel adás

Nem jó idők járnak. Meghalt Harper Lee, meghalt Umberto Eco, és hát hosszú hetek óta minden adás halálhírrel kezdődik. Eco kapcsán arról beszéltünk, hogy ki mit szeretett tőle. Valahogy nem az új könyvek kerültek elő.

A hongkongi elrabolt könyvkiadók esete (ez így olyan, mint egy Sherlock-novella címe) sem válik vidámabbá. Megvan hol vannak, Kínában, és már koholódnak az új vádak is.

A hongkongi filmfesztivált pedig nem adja a kínai tévéaminek amúgy szép és nem hagyományos épülete van – mert egy erős, kritikus film is díjat fog kapni.

Emellett van még baj Egyiptomban és Amerikában is. Utóbbi legalább arra ürügy, hogy iderakjak valamit Molly Crabapple-től, például a tavalyi gázai riportjából:

the-oppressive-architecture-of-the-west-bank-body-image-1440384783-size_1000

A fentiek mellett téma volt még, hogy az ember hogyan dob ki, hogyan ad át (el?) könyvet, amire már nincs szüksége. A tippeket várjuk.

Mit olvastunk?

Ádám vagyok és Harry Potter fancitionnel indítottam: a Roxfortba új IT-s érkezik, az ő naplóját lehet követni a Tumblren. Végre eldől, hogy a varázspálca az erősebb vagy az ember, aki le tudja kapcsolni az egész épületben a wifit. Aztán volt egy Laurie Penny novella – The Killing Jar – arról, hogy a Serial és a Making a Murderer után mi a következő lépés a gyilkosos, true crime-os tévézésben. Végül pedig egyetlen igazzy könyvként volt szó Sarah Jeong The Internet of Garbage című könyvéről, ami netről, zaklatásról és ezt lehetővé tévő tényezőkről szól.

Gabi Kazuo Ishiguro mielőtt-híres-író-lett könyvét olvasta a A lebegő világ művészét, ami alapján megint csak arra jutott, hogy nem véletlenül tartjuk jó írónak Ishigurót. Majd az élményt még lenyomatta a Q-ügyosztály két esetével, amelyek könyvben nem olyan nyomasztók, mint filmben, de azért csak skandináv krimikről beszélünk.

Balázs a Tinderen csajozó szabadbölcsészek nyomába eredt Aziz Ansari és Eric Klinenberg könyvével, a Modern Romance: An Investigationnel. Most izgulhatunk, hogy odaadja-e a könyvet azoknak a kollégáinak, akikre ráismert benne! Ha pedig ennyi kontent még nem elég, itt egy remek vizualizáció, hogy az ácsok óvónőket vesznek feleségül.

Bájos linkek

Hetvenegyedik, “rigó” adás

Melyből kiderül, hogy híreink egyre inkább Facebook oldalunkon jelennek meg, természetesen az lebeg szemünk előtt, hogy a hallgató kedvében járjunk – méltóságunk csorbítása nélkül, tehát nem lesz holmi “könyvet sorolsunk ki, ha megosztod posztunkat”, habár valami erős játékot, melynek során be kell járni fél Budapestet, és meg kell inni számos kisfröccsöt/forralt bort, nem tartunk elvetendőnek.

Témáink voltak

  • Egy SFmag cikk kapcsán a gender és a zsáner viszonya, avagy érzékenyebben reagál-e a spekulatív fickió szerzője a társadalmi problémákra, vagy egyszerűen jobb biznisz fenekelős könyvvel kijönni. Felbukkant a feminizmus, mint olyan, és az is, még mindig, már megint, milyen nehéz megtalálni a jó könyvet olyan témában, amivel csak ismerkedik az ember. Ajándék1: fülszöveg azoknak, akik nem hiszik el, hogy egy társadalomkutatáshoz csak ilyen fülszöveg dukál, illetve ajándék2: pc beszédhez iránymutatás.
  • Ádám a színes-szagos könyvek témáját piszkálta, a vesézett cikk diákok olvasási szokásait riportoló e-bookról szól, hova vezet mindez, bezzeg amikor mi kezdtünk el netezni, palatáblára skrajboltunk, és egy cipősdobozban laktunk az úttest közepén. 

Mit olvastunk

  • Ádám kisregényt is tudna írni az Erebosról, ami sanszosan jobb lenne, mint maga a könyv, de ez nem kritika, csak vélemény ugye. Többet és szebbet majd a Kötve-fűzve oldalán keressetek, ott kidomborodnak a pozitívumok is. Nick Carr viszont jól megmondta, a Does IT matter? okés technikailag, holott jóval régebben született, mint a gyerekthriller.
  • Én mindenféle férfimúltelemző regényekkel múlattam az időt, Ishiguro könyve, az Árva korunkban kellemesen WTF (mi a szösz?), és megmutatja, számít az életmű keretében olvasni egy-egy darabot, Nádas könyve egyre jobb, ha valaki ismerkedni akar a szerzővel, nyugodtan csapja fel A családregény végét.
  • Balázsnak is megvolt a maga technológiája és lengyele, McAffee története kész regény, ezt kellene megírnia valakinek (és meg is fogják ezeren), reménykedjünk, hogy nem csak őrültek kezdik el megvalósítani álmaikat 40 felett. Kosinsi Being there regénye pedig mindenkit megvett, a tabula rasa elme és a média találkozása ma is működik, tessék előszedni a filmet is, mi is így teszünk.

Bájos linkek