227. prince of persia adás

Addikt olvasóként jó érzés tudni, hogy egy hétköznapi vasárnap után előre ledolgozott, dologtalan hétfő jön, tehát lehet éjjel sokáig olvasni. És most csak a családosoknak beszélek ki, hogy persze mi tudjuk, mit jelent ez, miben más egy sima, mezei hétfőhöz képest, amikoris az ember órára kel hatkor, hogy legyen fél óra nyugalma, mielőtt nekilát felébreszteni az ivadékokat, amely végül hétre sikerül is. Nem, ez az a békés, óramentes reggel lesz, amikor ugyanaz az ivadék kelti az embert fél hatkor, tehát nyugodtan olvassunk a paplan alatt, azt az örömöt már nem lehet elvenni.

A felnőttélet másik öröme az idióta dolgok könnyű megvásárlása, télire egy ilyen nagyszerű lehet:

Tudunk ehhez ajánlani pár könyvet. Balázs például szintén befejezte a Cormoran Strike széria negyedik darabját, és alapvetően elégedett volt. A regény nem hibátlan, de hát több mint hatszáz oldalon ki nem vét hibákat, például hagy benne kihúzható száz oldalt? Node nem kell mindig küldetést csinálni, néha az ember elkalandozhat Oblivion területein csak úgy (tudom, gémer tapasztalataim igencsak elavultak, de na). És az azért elég sokatmondó, hogy Balázs is várja a következő részt. A másik könyvvel már korántsem volt ennyire elégedett, Anthony Horowitz YA kémhistória, Holmes sztori, Christie hommage után már James Bondot is ír, ha elégedettséget nem is hozott, egy új poént a kockás füzetbe igen: majd megírja Horowitz. Egyébként most nevettünk, de én speciel felírtam a listámra a whodunit regényét.

Vérszemet kaptam, hiszen egy szintén vaskos kötettel tudtam emberi idő alatt végezni – igaz, hogy a kötet válogatott jó novellák gyűjteménye volt, nem befejezni, hanem félrerakni volt nehéz. Az év legjobb science fiction és fantasy novellái 2019 – szerkesztette Jonathan Strahan – olyan kötet, amiben nem minden novella lett a kedvencem, de mindegyikben találtam szeretnivalót (mondjuk engem le lehet kötni történet nélküli kedves jelenetekkel is, ha azok jól vannak megírva, ismét utalnék az Oblivionbéli kis tanyák felfedezésének örömére).( SFMag scifi és fantasy bemutatók.)

Kép innen.

Ádám haladt tovább a Merle sorozattal, hőseink egyetemre járnak, ami éppen annyira ismerős, hogy ne legyen teljesen történelem, lefekvés előtti könyv, jól megírva, ütötte rá a bélyeget Ádám. A másik kötete igazi csemege, japán Amazonról rendelve, tokiói kisboltok festményei, némi (angol-japán) szöveggel, térképpel, a szerző weboldala igen gazdag, animációk, rajzok, egyszóval igazi ‘mindjárt lefekszem olvasni, de előtte még ezt megnézem’ oldal, szóval óvatosan. Döntsetek felelősségteljesen!

Bájos linkek

213. izzadt olasz adás

Elképesztő: megy-megy a kis Curiosity3, már lassan egy éve se kép, se hang tőle, de most úgy fest, felszívta magát napfénnyel vagy a fene tudja miféle távoli, légből kapott energiával, mert elkezdett megint adatot sugározni, csak legyen, aki fogja.

Mert az adatbegyűjtés, az olvasás az speciel folyamatosan zajlott, de végül beépült a hétköznapokba, az egyes hétköznapok meg a többi hétköznap közé, ám néhány hallgató olyan kedvesen és kitartóan kérdezte, mi újság velünk, és mikor lesz legközelebb valami adásféle, hogy ugyanezt a kérdést feltettük: ‘tényleg, mikor?’, majd azon kaptuk magunkat, hogy éppen beszélgetünk, ahogy régen, és hopp, már le is van nyomva a Record gomb, Sutrádióbudapest (Hongkong), híreket mondunk.

Állandó eposzi jelzőink azóta sem koptak meg.

Balázs például több self help könyvet is hozott magával (biztos vagyok benne, hogy máskor lesz még zene és A Novel is), nagyszerűbbnél nagyszerűbb alcímekkel, és többé-kevésbé hatékony módszerekkel. Van, ami szerinte jó gyerekes könyv (nem, nem vízzel lenyalt hajú, gumisnyakkendős kisgyerekekről szól, akik egész nap rajzolnak, ellenben kellemesen és kellemetlenül őszinte napló), Michael Lewis: Home Game: An Accidental Guide to Fatherhood, és nem olyan jó (úgynevezett “rossz”) Larry Hagner: The Dad’s Edge: 9 Simple Ways to Have: Unlimited Patience, Improved Relationships, and Positive Lasting Memories, valamint a kóder családoknak könnyebben adaptálható, agilis szoftverfejlesztési módszert alkalmazó, tényleg használható okosság: Bruce Feiler: The Secrets of Happy Families: Improve Your Mornings, Rethink Family Dinner, Fight Smarter, Go Out and Play, and Much More

Burtalista, modern épületek, dzsentrifikáció, jövő városa, ezekről Ádám reggeli alteregója (az a kásás hangú, lassabb csávó) mesélt egy leheletnyit, közben észbe kaptam, hogy Ez Már Az Adás, így aztán

vágás

és a magam megszokott módján ujjongtam, elveszítve-keresgélve a szavakat, micsoda remek könyveket termel ki a magyar kortárs irodalom, de írásban sem tudok mást javasolni, mint hogy tessék elolvasni a Szindbád trilógiát, mert az olyan, hogy megérdemli a sorozat is, az olvasó is. Szóba került egy rendes, becsületes kortárs krimi, egy csodás novelláskötet hospice pillanatokról, és a Strahan féle 2018-as SF válogatás is, ami remek. És egy kis önreklám, azaz még csak dicsekvés, a Gabo 2018-as hazai sf válogatásába, amely nyílt pályázaton állt össze (a módszerről a Facebookon lehet olvasni pl. a F.I.O.K oldalán), én is bekerültem. (És pl. Baráth Kati is!) A hazai irodalmi pályázatokról szerintem megéri még beszélni egyszer, de most lekevertek – éppen időben.

Mert Ádám is jobbnál jobb könyvekkel készült, Michael Lewis nála is megfordult, másik sapkában, amit hordva a Wall Streetről és úgy általában a mocskos pénzügyekről mesélt, és nem vált unalmassá, hanem még filmet is készítettek belőle, no, hát ügyes, még ha kevéssé szívderítő, amit megtudunk tőle. Trenka Csaba sem most kerül elő először adásban, de mindig meleg szívvel ajánlja, csak az ekönyv, az hiányzik, egyelőre? Két nagyvolumenű fantasy is terítékre került. A királygyilkos krónikája legnagyobb hibája az a fránya harmadik rész, ami még nem olvasható, még egy kedves író, akinek egészségi állapotát rajongók hada figyeli, úgy képzelem. Hobb viszont még sosem volt téma adásban, holott alapszerző, csak mi nem vagyunk alapos fantasyolvasók, node majd most.

Bájos linkek