Címke: Jonathan Hickman

260. susztermatt adás

Közzétéve Szerző:
Válasz

Azért vagyunk a világon, hogy valahol felverjen minket az ébresztőóra, hogy már megint elaludtál, te tróger – ahogy a költő írja. Vagy nem erre futott ki Tamási a végén? Lehet nem, de az ébresztőóra csipogása, az okosóra remegése valahogy közelebb van a mindennapi valósághoz. Amely valóságot persze meg lehet trükközni. Soha nem fogom felejteni, hogy egy barátom időzítős kapcsolón tartott egy kávéfőzőt az éjjeli szekrényül szolgáló hokedlin, amely kávéfőző kávéillattal – meg amúgy egy kész kávéval – ébresztette őt, ha lefekvés előtt nem felejtette el feltölteni a gépet. Ez már az otthonosság maga.

Az otthon az (is), ahol a bögre van (Fotó: goodmami // CC-BY)

Arról meg a 2020-as kovidos év után szerintem nem lehet eleget beszélni, hogy az otthonosság egy otthon fő funkciója. Tautológia? Sajnos nem.

Balázs ehhez a témához hozta az első könyvét, amit Diana Lind írt – leginkább az amerikai – lakhatási viszonyokról. Megoldás volt kiköltözni az agglomerációba? Már tudjuk, hogy nem. De akkor mi a fenntartható, normális és élhető megoldás. A Brave New Home ebben próbál kapaszkodókat nyújtani.

A komoly mellé jutott kevésbé komoly is: Lee Child legújabb (Andrew Childdal “együtt” írt) Jack Reacher könyve, a huszonötödik a sorban, aminek a címe The Sentinel. A childcsere nem tett jót a történetnek, szóval még a childográfia általános értékeléséhez képest is vacak. És a végére még jutott Jonathan Hickman képregény is The Powers of X, amiben van sci-fis időutazásos dolog is, de közösségi kertészetről is szó esik. Vagy legalább is arra nagyon hasonlító dologról.

Ádám novellákat olvasott attól a Vida Gábortól, akinek a regényét – Egy dadogás története – Gabi már korábban ismertette. Vida nagyon tud novellát írni, kapaszkodni kell az olvasós fotel szélébe, annyira. Felsorolás jelleggel a címek: Disznóság, Népviselet és kánkán, Katona és férfi, Dögcédula, Szántás meg a bio. És még hozzácsapta Havarinen-Varga Katalin Utolsó futam novelláját, amiben benne van a kommunizmus alatti nyomor is meg a legendagyártó nagyra vágyás is, mindez ráadásul amatőr motorsportba ágyazva. A válogatás alapját az Azopan – a román Fortepan – képeihez írott novellák adták. Mert a régi képek is jók.

Gabi pedig TsiTsi Dangarembga Booker-jelölt művét ismertette, aminek The Mournable Body a címe és a zimbabwei állapotokat ismerteti meg az olvasóval. Milyen egyedülálló nőnek lenni egy olyan országban, ahol ezt nem tolerálja a társadalom, ahol a nemi szerepek nem az üvegplafonban kristályosodnak ki, hanem valami keményebben és sprődebben. Például vasbetonban. Mindeközben valamiféle fellendülés is zajlik, startupok is vannak.

Erin Morgenstern Csillagtalan tengere nem ennyire jó, vagy érdekes, vagy legalább is nem talált be. Még az m-betűs szó – modoros! – is elhangzik vádként a regény ellen. De hát vannak könyvek, amiket az ember nem fejez be. Kivételt ugye csak a Moonlight Shadow jelent, amit nem szakítunk meg.

Tust húzunk!

És eláruljuk, hogy Gabi novellája ott van Az év magyar SFF novellái kötetben. Mámegint! Rajongói leveleket és drága típusú csokit a művésznő öltözőjébe kérünk. Aszem inkább csokit, mint levelet.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

145. szemét belgák adás

Közzétéve Szerző:
1

Ma zárult a Comic Con San Diegoban, emiatt lépten-nyomon képregényes hírekbe ütköztünk, és lassan minden filmre, élethelyzetre, járókelőre, hentesre és borbélyra rákerül az a szűrő, amitől rajzolt figurává válik – határozottan könnyebb elviselni egy BKV büntetést vagy banki sorbanállást ilyen világmoddal. Egyébként is, amióta a Tükörváros képregényét olvashattam, és szerintem szépséges, azóta nehéz olyan szöveget elképzelnem, amit ne lehetne panelekbe rögzíteni. Ti tudtok?

Témáink voltak

  • Olvasni- és nézegetnivaló éppenséggel akad szép számmal: Transformers és The Walking Dead csomagok.
  • A misztikus Dr. Strange karakterre is filmet alapoznának, Joaquin Phoenix játszaná.
  • Jobbára dicsértük a Szarvakat, ősszel várható a film, főszerepben Daniel Talán Nem Örökre Potter Radcliffe.
  • Mark Ruffalo is tudna mást is, ha esetleg. Mi meg vevők lennénk rá, ha tényleg.
  • Krasznahorkai László kapta az alternatív irodalmi Nobelt, ami tényleg nagyszerű díj, és egy idő után le fog kopni róla a Nobel viszonyítás, az alternatív kínai béke Nobel már nehezen lesz ilyen patinás.
  • Sherlock Holmes és még néhány szereplő, állandó elem immár jogerősen szabad préda.
  • Én pedig néhány fiktív Janus Pannonius verset hoztam, és jövő hétre egy eredetit is, figyelem, szókimondó szövegek.

Mit olvastunk

  • Ádám persze olvasott képregényt, az East of West egy másik Amerikában hozza a világ végét, az apokalipszis négy lovasa közül az egyik éppen szerelmes, mészárlás, scifi, western, és ez csak az első rész. Ádám tovább fogyasztott a Moore életműből, A neccharisnyás papnő pajzán szigete már címével is tiszteletet parancsol, emellett könnyedén indul, ám lassan bekomorodik a különös szigeten.
  • Balázs nagyon jó átkötő szavakat talált, mert a logikátlan és a furcsa az ő könyvéhez is passzol: A Tiger Head, Snake Tails: China Today, How It Got There and Where it Is Heading (csakazértis teljes címmel) alapos, adatokkal alátámasztott, de érdekes is, ahogy belemerül a sztorikba. Emellett befejezte a korábban már említett Saramago regényt, a The Double végül értékesnek bizonyult, a belőle készült film pedig a regény szertefutó hangjaihoz képest csendesnek.
  • Én Galbraith-Rowling első álneves könyvét, a Kakukkszót méltattam, sablon sablon hátán, mégis élettel teli és élvezetes lesz, működik krimiként, regényként, ez a nő valami trükkös varázstollat szedett ki a Potter ciklusból (oh wait, azt már azzal írta, akkor hogyan?).

Bájos linkek