217. testőrcsel adás

Őrült beszéd, és van benne rendszer. Legalábbis úgy tűnik, és igyekszünk megtartani, tekintettel sok külső körülményre, melyek közül én most csak azt emelem ki, hogy mindig esik, és ilyenkor azért mégis népszerűbb az olvasás (vagy a bekuckózás podcasttal, forró csokoládéval és olyan kötött pulóverrel, ami valamiért mindenképpen három számmal nagyobb kell legyen a kicsiny, bögrét szorongató kézhez viszonyítva, arra rálógva).

Ádám annyira be is kuckózott, hogy végül helyettünk (és nagylelkűen helyettetek is) aludt, így később kapcsolódott be az adásba, mi Balázzsal azért tartottuk a hajnal 9-es frontot, és izgalmas könyvekről beszéltünk.

Balázs rögtön egy nagyon csábító, például mert vicces és egyben fajsúlyos-súlyos könyvet ajánlott, lassan ötvenes fickó szembenéz a Dolgokkal, mint párkapcsolat, karrier, úgynevezett mit is értem el eddig, volt már ilyen, lesz is, de Andrew Sean Greer jól csinálja, szóval ajánljuk – no meg Pulitzer-díjat is kapott. Márpedig Balázsnál magasan van a léc, ezt mutatja, hogy Scalzi sf krimije, a Lock In már korántsem aratott akkora sikert. Nem rossz az a könyv, tisztes mestermunka a mestertől, akit azért szeretünk.

Én két kevésbé víg szövegről meséltem, Colm Toibín könyve, a House of Names a görög mitológia egyik történetét mutatja meg újra, hiába tudjuk, hova fut ki a történet, azért (vagy éppen azért) megrendendít. Moshin Hamid regénye, a Nyugati kijárat szintúgy, és a téma sem ismeretlen, két, talán pakisztáni fiatal szerelme, majd menekülése némi mágikus realizmussal megkönnyítve-megnehezítve. És ha már szóba került a menekülttábor, megemlítettem adásban Moskát Anita könyvbemutatóját, csak szőrmentén, az Irha és bőr nagyszerű könyvnek ígérkezik, ha elolvastam, biztosan lesz róla szó.

Ádám főleg képregényeket hozott, az első kupac, 6 füzet az elég jó nevű alkotótól, Mark Millartól érkezett, egy adag elkényelmesedett mágus azzal szembesül, hogy valaki mégsem szereti őket eléggé, sőt vadászik rájuk. A másik, 4 részes szett is hasonló, másik adag szuperhős vs. világégés főgonosszal, ez önmagában nem lenne izgi, de higgyünk Ádámnak, hogy izgalmas, jók a karakterek, és derék dolog, hogy 4 rész alatt lezárnak egy sztorit. Hozott még egy sf kisregényt is, rögtön kettőt (van még, ahonnan ez jött), és a Firefly és Summer Glau neveket dobta be alapozásul, szóval megvan a hívószó a Voidwitch Saga esetében.

 

Bájos linkek

192. mustár és tamarind adás

Szépen felhalmozta az uszadékfát az idő, nehéz is volt válogatni a sok link közül, másrészről viszont remek mintázatokat lehetett így észrevenni.

Például megint téma az oktatás/kötelezők/kortárs irodalomtanítás cudar helyzete. Van, aki egészen jó konstrukcióról mesél, van, ahol számos vélemény előkerül, ráadásul sok-sok komment is. A miénket már sokszor meghallgattátok, persze formálódik, ahogy egyre jobbakat olvasunk – lásd lentebb.

Másik kellemes topik a fordítás, kerül az adásba Nádasdy-interjú, benne félrefordítás és miegymás, illetve szó volt a Leckie széria fordítási nehézségeit taglaló cikkről. Van valaki a hallgatók között, aki nem angolul vagy magyarul olvasta?

Ádám a francia vasúttársaság könyvtáráról hozott írást, koncepció is van, sok-sok ingyen kötet, előfizetés. Hiszen a hely és a rászánt idő már adott, és amúgy is mindenki a kütyüjét olvasgatja.

Balázs is ekönyves területről merített, visszanyalt a fagyi. Az Amazon boltot nyit, egy független boltocska pedig díjat tűzött ki, hogy mire is, arról bővebben az adásban.

Az ultimate altatós könyv kapcsán beszélgettünk hatásos gyerekkönyvekről, éjjeli könyvtárazásról is. Ezt a videót pedig nem tudom kihagyni:

És még startupra is futotta, a közösségi kölcsönzés akár működhet is, ha a közösség működik már, namost ez még a jövő zenéje.

Mit olvastunk

  • Ádám jó kis karcolós képregényeket hozott, a Southern Bastard második adagja viszi tovább a kisvárosi nyomort, a(z ön)sorsrontást, az agressziót, míg a Wicked and Divine másképp kegyetlen. Istenek fiatal sztárként kelnek életre, ám ha lejár a két év, meghalnak, a bontakozás még folyamatban. Balázs még a The Fade Outot is ajánlotta, ha már Image.
  • Ő egyébként már kevésbé volt elégedett a saját olvasmányaival, David Mitchell ijesztgetős regénye laposra és rostmentesre klopfolt novella, persze lehet, hogy nem, de akkor tessék megvédeni. Robert Galbraith írónő harmadik Cormoran krimije már leplezetlenül csajos, nyomokban krimit tartalmaz, persze lehet, hogy nem, de tessék megvédeni őt is.
  • Én nem fogtam mellé, Scalzitól a Bezárt elmék pontosan olyan kellemes, akciós scifi, amilyenre számítottam a leírások alapján, Haddon regénye, A The Curious Incident of the Dog in the Night-Time pedig felejthetetlen és súlyos élmény, más bőrébe bújva rácsodálkozni a világra akkor is tanulságos, ha az a más nem ennyire más.

Bájos linkek