A Balaton, az amúgy is, nem csak most, amikor kissé beszűkültebbek az utazási lehetőségek (a szarvasbogár a Balatonra, az öreg rövidlátó hangya meg Pomázra), éppen most volt egy jó kis cikk a siófoki fenyőkről, van, akinek nem jelenik meg rögtön a kép a déli partról? Szóval ott az aranypart, a miénk, mélyre égetett emlék, akár a három törvény, de a címbéli persze valami más, vagy lehet a világ össze aranypartja, legyünk nagyvonalúak. Egyszer valamelyikre eljutunk. Addig is fejben utazunk, és habár az alkohol is egy lehetséges útvonal, maradtunk a könyveknél.

Balázs a lassan mélyülő vízbe merészkedett, újra beengedte mások drámáját az életébe, Don DeLillo könyve márpedig hozza a drámát, éppen aktuális a téma, mi történik, ha valami történik. Valami nagy, ami miatt az ember inkább ki sem megy a lakásból, vagy éppen ki sem mehet. A könyvben azért az jó, hogy éppenséggel másokkal történik. Oh wait. Maria Jose Ferrada is egy olyan történetet mesél el, ami megtörtént mással, máshol, Chile Pinochet idején nem mindig volt olyan jó hely, és ez egy gyerek szemével nézve is át tud jönni.

Ádám egy lassan kibomló könyvnek veselkedett neki, újabb kém, aki kémekről ír. Mégpedig elég alaposan, ráadásul az N.S.A. olyan téma, ami nem nagyon lett feldolgozva addig. Kódtörők, látványos büdzsé és hatvanezer alkalmazott, azért ez látványos lehet annak idején (ha nem is vették észre sokan). Olyasmi, akár a kettéfűrészelt nő, vajon azt már mindenki tudja, hogy csinálják? És így még van értelme fellépni vele, vagy már lenyomták a mai produkciók és kémek, akikről majd 30 év múlva olvashatunk?

Én egy Maigret regényt hoztam, tessék lehet Párizsba utazni, igaz, egy másikba, de a bisztrókonyha ugyanolyan csábító (és elérhetetlen), a regény pedig csak újabb remek Simenon darab. Sophie Mackintosh regényével már bajban voltam, mert guilty pleasure vagy sem, de bejöttek a hívószavak, a feminizmus, a disztópia, de aztán maga a szöveg nem jött be, egyszerűen nem tudtam szeretni, csak pillanatokra, a szereplőket, legyen az nő vagy férfi, ennyiből megvalósult az emancipáció. Néha meg tudott érinteni, de maradtam távol, itthon. Aki mégis (vagy éppen emiatt) kipróbálná a szerzőt, megróbálkozhat A kék sorsjeggyel is, aztán majd meséljen róla.

Ádám nagy jót tett velünk az adás végén, mert bedobta Alasdair Beckett-King nevét, tökéletes kis videói gyors és mély örömöt adnak, és a végén még azon is elgondolkodhattunk, mit igyunk hozzá. Azért mégis inkább maradjunk a könyveknél, ha már utazni akarunk. (Egyébként az északi parton is vannak fenyők, ott a Folly Arborétum, nyitva ugyan most nincsenek, de bort lehet tőlük rendelni.)

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!