166. éjszakai vezetés adás

Tény és való, feszegetjük a határokat, lassan mindent elfogadunk témának, amihez tartozik betű és/vagy papír, de ki nem tanulmányozta át alaposan olykor a mellékhelyiségben fellelhető reklámújságok után a mosószeres flakon hátoldalát , ki nem olvasta el hatszor az okostelefon, tablet és egyebek ideje előtt, a hosszú vonatút alatt a chipses zacskón található, már egy hónapja lezárult nyereményjáték felhívását (“Roppanj rá a Kanári-szigetekre, ezt a hülyeséget.”). A sor folytatható. Azért igyekszünk nem beszámolni adóbevallásokról, nehezen olvasható orvosi receptekről, kivéve, ha kellően irodalmiak, vagy legalábbis kiadják kötetben.

    • Például meg tudjuk magyarázni, miért esett szó az Exploding Kittens kártyajáték igen sikeres Kickstarter projektjéről: A The Oatmeal régi kedvencünk. A Conan társasnál meg ugye mondani sem kell, hogyan kapcsolódik az irodalomhoz.
    • Találtunk egy újabb listát, úgy döntöttünk, jó lesz, mert több szeretnivaló szerző felkerült rá.
    • James Patterson kellemes reklámot talált ki egyik könyvéhez, a reklám mindenképpen kellemes, ez biztos. Vagy ha nem is biztos, akkor itt egy bónusz videó.

Mit olvastunk

  • Én vastagság alapján választottam, de úgy tűnik, ebben a játékban néha ér, mert jó könyvet dobott a gép: Zuzanna és a világmindenség gazdag történet, néhol egészen elmélyül, néhol sekélyben gázol, mindenképpen javasolt sf.
  • Balázs a régi listáról válaszott megint, ezúttal kevésbé szerencsés kézzel, az indiai bevándorlók szívfacsaró históriája facsargatja a szívet, de ez ma már nem feltétlenül elegendő, így a könyv (The Novel) kevésbé ajánlott.
  • Ádám javított a statisztikán, két ImageComics képregényt hozott, egyik csábítóbb, mint a másik, a Sex Criminals alapötlete remek, a The Fuse klasszikus noir az űrállomáson, és mindkét darab már a 10. résznél jár, el lehet bennük mélyedni, ha úgy adódna.

Bájos linkek

Hatvanharmadik, “sztóner” adás

Ma ismét két-három nagyobb vadra mentünk aprójószág helyett – vérontás nélkül persze, bár a szurkálódást most sem tudtuk megállni. Egyik kedves témánk a könyves rendezvények ideája volt, a Könyvhét vitaest kapcsán magunkba kellett néznünk, voltaképp mit is akarunk mi az élettől. Jó hír, könyv mindenképpen van benne: kaland, játék, kockázat is, ahol a főhős max. Tutajos. Akivel átevezhetünk a másik témára: Ádám feszegette, van-e olyan kötelező olvasmány, ami szabadon örömmel olvastunk. A harmadik örök tárgy a kritika és a magánzó blogger generált vagy valós ellentéte, végül Ádám leszúrta a jószágot: kritikus, aki Fejős Évát olvas. És ez még nem spoiler. Ádám kedves kritikai-kritikusi oldalát ajánlotta, Balázs pedig az iTunes University linkeivel dobott meg minket adás után.

Híreink is voltak –  de csak itt a blogban, mindenki okulására, skriblerünk gyűjtése

 

Mit olvastunk

Ádám a nálunk már többször feltűnt Guy Haley Realm 36 regényét dicsérte, detektív noir a digitális világban, illetve egy jól felfegyverzett valóságban, vagy valami olyas. Daniel H. Wilson könyve pedig textúrájában meggyőző, ráadásul azt firtatja, hol van a tavalyi scifi által megígért jövő, azaz a ma, meg abból a repülő gördeszka.

Én kesztyűs kézzel adtam az irodalmi szalont, Az elveszett délelőtt az a fajta könyv, amiről nem tudtam vágyat ébresztve beszélni, pedig erős. Jacek Dukaj regénye, az Extensa, amiről két, általam követett blogger (Könyvtáros testvér és Acélpatkány) is írt, még erősebb, ráadásul ravaszul finom szálakból szőtt anyag.

Balázs fél könyvvel is meggyőző volt, Michael Chabon Telegraph Avenue regénye eddig éppen az, amiről ha ajánlót írna, egy másik Balázs azonnal megvenné. Voltaképp ez történt, ha nem is éppen így. Mindenesetre van benne számos (pop)kulturális elem és cross over, több generáció összefutó élete, kis lemezbolt és a nagy multi meséje, zene, zene, zene.

Bájos linkek