140. Felkészül Ferenc Ferdinánd adás

Fogadás jobbról! Na jó, vébé van, felőlem fogadhattok balról is, vagy az interneten. Jövő héten kezdődik az első világháború, ez volt az utolsó békés adás. Pár adással korábban úgyis volt szó 1913-ról, ami még békeév volt.

Mindezek ellenére halállal kezdtünk. Amióta nem adtunk elhunyt Daniel Keyes a Virágot Algernoonnak és az Az ötödik Sally írója. Illetve Padisák Mihály, mindenki – aki elég öreg, na – Miska bácsija.

Volt Könyvhét, ahol csak Gabi járt. Találkozott Nagy Bandó Andrásal, Markovics Botonddal, ötszáz forintos könyvekkel. Meg rácsodálkoztunk arra, hogy a fiatal költők úgy nyomulnak, mint a Nohab mozdon. Van Instavers, Búspoéták, és a Valyó-s országjárásukat fel se emlegettük. Pedig.

Linkek:

De azért jött szembe olyan is, hogy beszélgetés a Népszabóban a krimiről.

Folytatása van a Hachette ügynek. Szívás kiadónak lenni az Amazon korában.

Gabi talált Galaktika hangosnovellákat. Nagy mennyiségű meghallgatható anyag. Akkor még holmi mosogatást emlegettem, most azért látszik, hogy ez irreális volt. Majd holnap.

A következő leckénk az átkos kapitalizmusról szól. Neil Gaiman első könyvét pénzért írta. A Duran Duranról. Nevetni szabad.

Van még egy díjnyertes írónk, akit nem ismerünk. Idepattintom a linket.

Mit olvastunk mink?

Gabi Piers Anthony Khtonját olvasta és tulajdonképpen rá is beszélt volna szerintem mindkettőnket, ha nem állna toronyban az olvasatlan. Vannak neki rétegei, mint az ogrés hagymának! Emellett szóba került a Bíbornál is sötétebb, ami egy kellemesen semmilyen Donna Leon krimi.

Ádám M. Nagy Miklós szerelmesregényét, a Ha nem is egy bomba nő…-t olvastam, ami úgy szerelmes, hogy az orosz irodalomról nagyon sok szó esik benne. Az oroszok pedig tudnak szerelmesek lenni. Nagyon. Emellett azok a csodálatos repülős férfiak témában Adam L. Penenberg Cloud Racerséről esett még szó.

Balázs pedig az új Rowling krimit, amit persze Robert Galbraith álnéven írt, a The Silkwormöt olvasta. Egy írót ölnek meg benne, az mindig érdekes!

Bájos linkek

Hetvenkilencedik, “mírp” adás

… melyben egy íjászról sem esik szó, sőt egészen keveset viccelődtünk úgy, hogy közben mégis. És ez így lesz végig, adás során ambivalensek leszünk, nyomor és móka-kacagás között foglaljuk az állást.

Híreink, témáink voltak

  • Lefaragtak a Csodaceruzából (nyomor és móka, mondtam), nem kaptak NKA támogatást, sok-sok (1, 2, 3 és 4) link a nyílt levelezésről, melyből kiderül számos dolog, az igazság több eleme, de egy gyerekmagazin léte talán nem is így fontos. Aki ismeri az újságot, meséljen róla, másodkézből jónak tűnik.
  • Szót ejtettünk a vélemény és kritika valós vagy vélt különbözöségéről, valami kikerekedett belőle, de ez is jó sörözős témának tűnik, addig marad a komment.

Mit olvastunk

  • Ádám egy szövevényes történet során belekeveredett a Szeleburdi család olvasásába, és ott is ragadt, úgy fest, bizonyos gyerekkönyvek később is szórakoztatóak, jó kérdés, hogy csak annak-e, aki már gyerekként olvasta. Mellé csapódott Warren Ellis képregénye is, a Freakangels, na, itt a nyomor, legalábbis posztapokaliptikus, és igen dicsért.
  • Balázs befejezte Junot Diaz könyvét, ami úgy jó, hogy minden szerelem darabokban, szóval ajánlott. És a Brave Story is befejeztetett, de az úgy rossz, ahogy nem volt törvényszerű, és ha tovább folytatom az enigmatikus mondatokat, belátjátok, hogy itt csak az adás meghallgatása segít.
  • Nekem kellemes, bár nem frenetikus élményt nyújtott Rowling Átmeneti üresedése, próbáltam véleményt megfogalmazni, de végül csak kritizáltam. Kováts Judit könyvét viszont nem lehet elfelejteni, nem is szabad.

Mégse legyünk ennyire szomorúak, hát felvetettük Rejtőt, újra fogjuk olvasni becsülettel, és megkeressük benne az örömet, nektek pedig rögtön szolgálhatunk eggyel, a Mese a vakondról, aki tudni akarta, ki kakált a fejére az a történet, amit igazán jól lehet felolvasni magunknak elalvás előtt. Képekkel.

Bájos linkek