Rendhagyó egy cím ez, egyrészt mert nem Ádám csavaroskodta ki, másrészt gyorsan elmeséltem a megfejtést, ami talán csak leheletnyivel érdekesebb, mint egy nyaralási fotósorozat hatodik eleme (tenger, ezúttal az öböl felől), de arra jó, hogy elővegyétek ti is saját fotóitokat és a megfoltosodott, de éppen úgy egész egykori hetykeségeket.
Azért nem mind szép, ami régi, foltos, de azért jó lenne átforgatni a bepenészedő, összeragadó múltat, és tudni. Ha Tar Sándor, akkor Tar Sándor, a Szürke galamb talán nem lesz ettől sem több, sem kevesebb.
Vidámabb téma a magyar játékfejlesztés, lehet támogatni egy hazai projektet, ami Richar Morgan könyvéből merít – ha úgy érzitek, megérdemli.
Szintén vidámság a könyvelvesztés, ha az ember direkt csinálja. Mondjuk az sem elhanyagolható, ha az egyszeri olvasó be tud csatlakozni a folyamatba holmi nyomkövetéssel, de így is szép lehet összefutni valamelyik hazai geeksikerrel.
Ádám kicselezte a Mit olvastunk blokkot, és azt mondta el, mit kellene elolvasnia. Cserélhetünk szerepet, és mesélhettek ti, miféle a könyv.
Mit olvastunk
Mert a blokk örök, és nem is akarjuk kicselezni. Balázs az Oscar kapcsán keresett olvasnivalót, a 45 év eredeti novellája és a gyűjteményes kötet is finoman, gyengéden csap szét, a filmről is ez a hír járja.
Ide be kell vágnom az Ádám előkereste fotót, megfejtés az adásban. És ízlelgessétek a kifejezést: vámpír-mellemelés.
Én újabb Maigret-sztorikkal gazdagodtam, és nem tudom megunni ezeket, A Maigret és a furcsa idegen még nagyon nyers, a másik kötetben minden ott van, amitől olyan gazdag ez a kaleidoszkóp, pedig csak néhány gyöngy, tükör, rácsodálkozás.
Ádám megint a szláv (ezúttal ukrán) lélek felé fordult, a Vorosilovgrád palettájába ott egy megörökölt benzinkút, a maffia és a kelet-európai, ismerős fura figurák, mágikus kanyarok és ekanyarodások egyaránt.
Bájos linkek