Gabi Erlend Loe lehetetlen című Fvonkját olvasta, de szóba került az Észak című film is.
Balázs a Humble Bundle-től indult el, majd Jonathan Hickman – őt már istenítettük korábban – Chew nevű képregényéről mesélt.
Én pedig Ian Mcdonald Brasylját olvastam, majd szóba került egy kicsit Juhász Viktortól a A rádiumember magányossága, és egy mégkisebbet a Magyar Szuperhős Mesékről.
Még szárad a festék a falakon, a bejegyzés megírása után fogok behekkelni egy audiolejátszót a motorba, hogy itt a blogon is meg lehessen hallgatni az adást. De boldogok vagyunk, még ha ugyanaz is a fogmosó meg a borospohár, és dobozból (a szerencsésebbek bőröndből) öltözködünk. A címeink nem változtak, ha változtak volna, felírnánk a postaládára a nevünket, de egészen más ez a hármaskönyvelés.hu, mint az előző volt, higgyétek el.
Meghallgatom márderögtön
Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.
Híreink voltak
Neil Gaiman és Amanda Palmer filmklubot csinált, hogy megmutassák egymásnak a kedvenc filmjeiket. Tök jó címek szerepelnek. Jobb, mintha eldugnának egy rajzot egy kő alá.
Nagy kedvencünknek, Tom Gauldnak megjelent a kötete. A könyvben azokat a karikatúráit lehet megtekinteni, amiket már mi is iszonyú gyakran linkeltünk. Ez a fickó egyrészt remek poénokat talál ki, másrészt nagyon ügyesen rajzol belőlük egyszerű rajzokat. Erre van a blogja.
Gilian Flynn nagyon érdekeseket mondott a Guardiannek adott interjújában a gonosz nőkről és a női szerepekről.
Volt szó a feldolgozásokról. Én szerettem a Hugh Jackmannel és Russel Crowe-val forgatott Nyomorultak musicalfilmet, Gabinak nem tetszett az Anna Karenina a színházban. Hogy legyen valami egyértelműen bazári, nézzetek meg egyszerre 17 Jean Valjeant a színpadon.
És ha már. Picidzé küldte azt a PR-cikket, aminek egy Robin Cook regényre kéne felhívni a figyelmet, de eléggé bénán teszi. (Disclosure: a Life.hu-t is kiadó Origónál dolgozom, a véleményem nem tükrözi a munkáltatómét.)
Ádám: végre nekiálltam elolvasni Ian McDonald Dervisházát, amitől egy kicsit elijesztett annó a kritika. Pedig hát hülye voltam, a könyv remek. Olyan igazi beköltözős fajta.
Balázs: Neil Gaiman Anansi boysát olvasta, majd azon morfondíroztunk, hogy a trickster istent hogy mondjuk magyarul. A másik könyve – M. H. Baylis A Death at the Palace – pedig a Londonba bevándorlókról szóló krimi. Nekik szól levezető zeneként Hó Márton és a Jégkorszak.
