Ötvenötödik “corintusi” adás

Ismét ötven fok van árnyékban (plusz öt az adás kedvéért), ismét szorgos hétköznapjaink közepette tudósítunk olvasmányainkról, az adást, sőt a posztolást is szoknya viselésével tiszteltem meg, és habár ez tagadhatatlanul ritkán fordul elő velem, de mégsem vagyok sem Ádám, sem Balázs.

Híreink voltak

  • Remékelték a Tüskevárat, trailer már megtekinthető, felmerült a kérdés, kell-e új verzió, szerintem még bármi lehet.
  • Barabási Albert-László crowd sourcingban fordíttatja angolról magyarra legújabb, még folyamatban lévő művét, a dicsőségért be lehet csatlakozni.
  • Ha már fordítás, Rowling felnőttkönyvénél megpróbálják kordában tartani a fordítást, sok sikert nekik természetesen, nincs más hozzáfűznivaló.
  • Ha már Rowling, fent van a második Harry Potter kötet a Pottermore-on, lassan mi is mind kipróbáljuk.
  • Ha már kipróbáljuk. Ja nem, ez most más. Az idei JAK-tábor tematikája az irodalom és a digitális kultúra, ebből is lehet bármi, szigligeti nagyvilági élet biztos.
  • Balázs a maga romantikára fogékony lelkével ismét remek botrányt hozott: Jonah Lehrer, a korábban már adásban is szóba hozott Imagine: How Creativity Works könyv szerzője valóban érdekesen dolgozik, saját maga fabrikálta esettanulmányokkal könnyedén alátámaszthatta mondanivalóját. A könyvet visszahívták, ő meg lemondódott a The New Yorkertől.
  • A Facebookon mindig van valami szép, most például hc grunge zenészféle írók tetoválásait lehet megtekinteni. Bőrkötésben. (Elnézést. Mondhattam volna, hogy tinta, tinta, de végül mindkettőt elsütöttem.)

Mit olvastunk

  • Ádám szigorú, de igazi kritikus volt Lauren Beukes Zoo City-jével. Azért azt is mondta, hogy jó könyv, és hármunktól szép átlagot kapott. Ezen felül egy kellemes képregényt is bedobott a köztudatba, Kieron Gillen Phonogramja esszével és zenével az igazi. Tovább majszolta a OMW univerzumot is, de a The Last Colony (hogy kell ezt írni, ha már van egy angol névelő az elején, segítsetek) két fél könyvből áll össze, sajnos nem ugyanazon könyv két feléből.
  • Balázs teljes életet élt (plusz x gyerek, y kutya, feleség), mert nekivágott a Red Lantern olvasásának holmi űroperett iránti vágyból, és a filmnél többre értékelte. Emellett pedig egy könyv kíséretében nézte végig a Stalkert Tarkovszkijtól, úgy tűnik, immár pénzért meg lehet vásárolni a mozipénztárnál mögötted álló okoskodót is. No persze ennél Geoff Dyer sokkal jobb.
  • Én Ádám után szabadon olvasgattam, és higgyetek neki, mert jó könyveket ajánl. A kétbalkezes varázsló Békés Páltól igazán remek, és van rá esély, hogy ma is friss, de majd teszteltetem gyerekkel. (Itt meg a MEK linkje.) Stephensontól pedig a Snow Crash ütött agyon, van benne minden, mint a bucsuban, jó kis csattogós lepkék sumér mintával meg mézeskalács nyaklánc nyomtatott áramkörökkel, de tényleg elképesztő egy darab, kötelező. Volt még HP 6 meg 7, de az majd legközelebbi sörözéskor bukkan fel.

Bájos linkek

Ötvennegyedik “Gabi nyaral” adás

Szervusztok! A sörözés utáni héten Gabi mindenkit azzal kínzott, hogy holmi rántott kecsegékről, harcsákról meg balatongyümölcseiről beszélt, amikor nem könyvekről volt szó. Egy komolyabb hobbiakváriumot ki tudtam volna kanalazni az adás végére.

Juteszembe, ismét én, Ádám vagyok a Hármas könyvelés blogjának a magyar hangja. Már ha valakinek nem tűnt volna fel a lelki csipkék mintegy teljes hiánya.

Híreink voltak

  • Örkény párkockásokból – megképregényesített egypercesekből nyílt kiállítás a Hadik/Szatyor bárban. A cikkből nem derül ki, de szeptember másodikáig tart a kiállítás.

  • Papp Imi, a Deveraux képregény elkövetője Kickstarter kampányt indított a képregény angol kiadására. Aki nem ismerni, az legalább a négy képkockás blogját nézzze meg.

  • Sabolc a Japánban (is) lakó magam sem tudom mi kimerítő posztot írt az ottani ekönyvpiacról. Nyomonként hasonlít a magyar helyzetre, nyomokban – például abban, hogy óriási konszernek vannak – pedig teljesen más. Nagyon izgalmas, olvassátok el.

  • Van Facebookunk. Gyere, lájkolj. Ennél direktebben nem tudom megfogalmazni.

Botrány

A dögunalmas nyárközepét egymás froclizásával tölti a magyar kulturális élet. A hét első felében azon kellett felháborodni, hogy a világ legsemmitmondóbb videóját le akarta tiltatni az Irodalmi Jelenen Tóth Kriszta írónő. A második felében pedig Tótisz András, A szürke ötven árnyalatának magyar fordítójának Könyvesblogos interjúján lehet háborogni, illetve az erre adott mémmé váló válaszokból.

Mit olvastunk

  • Gabi – keszegezés közben – elolvasta az ötödik Harry Potter regényt, amiben pofozná a tiniket, elolvasta Tar Sándor Szürke galambját és Camilleri Az agyagkutyáját, amiben megintcsak halakat esznek. Ez egy ilyen halas hét.
  • Balázs John Scalzi Redshirts-ét olvasta, ami a scifi sztorik ágyútöltelékeiről szól és M. J. Rose In Session című könyvét, amiben híres nyomozók kerülnek pszichológushoz.
  • Magam pedig – aki itt kapcsolódik be, Ádám vagyok – Iain M. Banks Anyag című scifijét ajánlottam felszívásra, belövésre.

Bájos linkek