236. dácsia adás

Még le se esett a hó, de a mi adásunk úgy csúszott, mint nyári gumis autó a latyakon. Elhivatottságunk azonban ettől egy cseppet sem csökkent.

Van, hogy az ember csak úgy nézne ki a fejéből

Ádám hangoskönyveket hallgatott leginkább, mert megfázva fekve azt lehet a legjobban. Anthony Bourdain Kitchen Confidential-je nem egy új könyv, ellenben még mindig nagyon szórakoztató. Vannak benne nappal dolgozó éjjel magukat szétcsapó szakácsok, iskolát teremtő séfek, egy év alatt csődbe menő nyugdíjas fogorvosok és rendkívül sok dolog a főzésről és az ételről. Jön is egy szakácskönyv az Abebooksról.

A másik könyv olvasós volt, John Scalzi The Human Division-je, ami a Vének háborújának a sokadik folytatása. Végre viszont nem csak szuperkatonák és mégszuperebb katonák szerepelnek benne, hanem diplomaták, idegenek, szóval csupa olyasmi, akikre eddig maximum lőttek a regénysorozatban. És milyen jót tesz ez neki!

Gabi Annie Proulx The Shipping News című könyvéről beszélt, amiben annyi szörnyűség történik a cselekményleírás szerint, hogy nehéz elhinni, hogy maga a könyv jó. Pedig annak tűnik, csendes óceánba bámulással meg egy csomó hajózási kifejezéssel, amiket az ember vagy megtanul, vagy úgy kezel, mintha vers lenne és elfogadja a létezésüket.

Valahogy szóba kerültek itt még a Helka-történetek és Gerry bácsi is, aki léghajóval körüli meg a világot a gyerekkönyvben. És mennyire jó gyerekkönyvek azok.

Balázs pedig nagyjából huszonkét regénnyel van Hollywood előtt, már ami a Jack Reacher könyvek elolvasását illeti. Ami azért meglepő, mert közben pörög az élet: munka, vendégek, Hongkong, és még mellette valami kikapcsolós hobbit is próbál üzemeltetni. Senki ne csodálkozzon, ha ezek után az amerikai fociról is lesz szó néha!

Mindezek közben a Blue Moont olvasta, amiben Reacher, megy tovább az életében senkihez és semmihez nem kötődve. Rágógumi? Az persze, de mindenkinek van olyan könyve, amit rágóguminak olvas. Igazán elmondhatnátok vagy itt vagy a Facebookon, hogy nektek mi a kikapcsolós olvasmányotok.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

Kilencedik “vendégeskedős” adás

A kilencedik adásunkra – mert az olyan szép kerek szám – vendéget is
hívtunk, Tündét, aki az Olvasónapló
könyvesblogot írja. Twitteren panaszolta, hogy a műsorba nem lehet
beleszólni, pedig olyan szívesen fűzne néhány témához megjegyzést, mi pedig
kapva kaptunk a lehetőségen.

Volt szó a…

Könyveink voltak

Podmaniczky Szilárd Védőszent című
novellája, és az Irodalmi jelenen megjelenő, Onagy Zoltán által írt,
időnként bicskanyitogató arcképcsarnok. Valamint a Szépirodalmi Figyelő című
lap, és Csabai László egy novellája is megemlíttetett.

Kazuo Ishiguro Ne engedj el
című könyve, amelyet annyira nem akart elszpojlerezni Gabi, hogy a
végletegkig csigázta a kíváncsiságunktat, mégse tudjuk miről szól.

Vendégünk, Tünde női irodalmat – ezért majd jól megdobálnak karalábéval –
hozott, J. D. Robb harmincvalahanyadik köteténél tartó, jövőben játszódó
krimisorozatának egyik regényét, a Halálos képzeletet. A fegyverek
nélküli jövőben játszódó könyvben egyszercsak lefejeznek egy
játékfejlesztőt, és nem csak az a kérdés, hogy ki tette, de az is, hogy
hogyan.

Szó esett még Audrey Nifffenegger The Night Bookmobile
című grafikus novellájáról, amely a hős összes olvasmányát tartalmazó
rejtélyes mozgókönyvtárról szól, és különlegessége, hogy a szerző rajzolta a
képregényt is hozzá. Valamint szóba került Miklós Ágnes Kata Bűnös szövegek
című krimiesszé gyűjteménye, amit én nagyon szerettem, Tünde viszont
egy-két ponton beleakadt a blogján.

Balázs megpróbálta magát megtéríttetni ateistának – nem feszegettük, hogy
sikerült-e és egyáltalán kellett-e téríteni – és elolvasta Penn Jillette
God, No!
című könyvét.

Én pedig Gerald Durrel Vadászat felvevőgéppeljét olvastam újra,
rájőve, hogy Durrel az emberekről még sokkal jobban írt, mint az állatokról.
És, hogy ami gyerekkoromban elvarázsolt a könyveiben, az a mai napig bennük
van. (Továbbá wombatok is vannak benne!) Emellett nagyon ajánlom, nagyon
ajánlottam Bruce Schneier, a felesleges pénzköltést, a hatástalan biztonsági
intézkedést nagyon utáló biztonsági guru könyvét.
Scheier nagyon jó stílusban mondja el, mik számítanak reális félelmeknek, és
miért nem szabad hollywoodi fenyegetések kivédésére akár egy fillért is
költeni. Részben kijózanító, részben aggasztó olvasmány.

Bájos linkek