Huszonhatodik “isten neve” adás

A huszonhatodik “Isten neve” adás a wikipédia ismertetésével
kezdődött, de hát megérdemeltem, ha már ilyen unortodox adáscímet
találtam. A szám és a név úgy függ össze, hogy a JHVH, azaz a
tetragrammaton betűinek összege 26.

Emellett szó volt még arról, hogy Cory Doctorow szerint a sci-finek
abszolút nem dolga megjósolni a
jövőt.

Meg arról, hogy míg a Galaktika és a Booker egy egészen durván égő
könyvnyerős játékot

indítottak el, addig az SFsignalon lehet két jónak tűnő kisregényt
nyerni.

Azt olvastuk hogy…

Én vadul lelkesedtem Láng Benedeknek A rohonci kód című
könyvéért, ami a Rohonci kódex eleddig megfejtetlen, száznál is több
jelet használó titkosírásáról szól. Illetve húztam kicsit a számat Tim
Maughan Paintwork-jének első két novellája miatt, de a harmadikat
majd a következő adásban szénnédícsérem.

Balázs végigolvasta az 1Q84-et becsületesen, és jobbnak tartotta,
mint az új Eco regény volt. Egyértelmű istenítés azért nem volt.

Gabi befejezte Alvtegen utolsó kötetét, az Árulást, amit kevéssé
szeretett, mint az eddigieket, belekezdett van Vogt A Nulla-A
világa
című regényébe, ami több mint hatvan éves, de állítólag nem
poros. És végül talált egy Maigret regényt, ami nem jó.

Bájos linkek

Huszonötödik “ezüstpodcast” adás

Kérdéssel indítunk – bár tudom, hogy azt a poszt végére illik, nagy
ö-betűs Önökkel – ti követtek twitterező írókat? Ha igen, akkor kiket?
Illetve, ha már úgyis twittereztek, nem osztanátok meg ezt a posztot,
hadd tudják a népek, hogy megjelentünk.

A csizma úgy kerül az asztalra, hogy a műsor első témája a twitterező
írók voltak. A New York Times közölt róluk hosszú
cikket
,
mi meg megbeszéltük Balázzsal, hogy kiket követünk. A konszenzus
valahogy úgy nézett ki, hogy én őrülteket, ő olyanokat, akik az
életükről írnak, és egyikünk sem szereti, ha az író csak a marketinget
tolja mikroblogban.

Borongással váltakozó optimizmus volt a folytatás. Gabi szerint jót
tenne a magyar scifinek a rendes kritika – idézte is Jud Lorin
isszonyatosan hosszú
morgolódását

– szerintem inkább egy atombomba vagy egy tartály napalm kéne, de
biztos velem van a baj. Mindenesetre az íróktól elvárjuk a
remekműveket!

És végül Lackfi János egy percben ajánl könyveket a Duna
tévén.
Lapzártáig nem kerestük
meg az MTV csodálatos rendszerében a műsor archívumát, de meg fogjuk.

Mit olvastunk

Sztahanov üzemmódban volt mindenki, úgyhogy felsorolás jelleggel
záporoznak a címek:

Balázs:

  • Elen DeGeneres: Seriously… I’m Kidding
  • Murakami Haruki: 1Q84

Gabi:

  • Clive Barker: Abarat (második kötet)
  • Karin Alvtegen: Kitaszított
  • Simeon: Maigret és a halott gyémántkereskedő (bár mintha erről nem
    esett volna szó, de akkor zúgott a legjobban a fülhallgatóm)
  • és az Agatha Raisin sorozat nem túl jó második kötete.

Én:

  • Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika
  • Matt Ruff: Bad Monkeys (tényleg megéri azt a 99 centet, amibe
    mostanában kerül az ekönyvesboltokban)

Bájos linkek