224. villámcsapva adás

Kilencedik adást vesszük fel amióta újrakezdtük a podkasztolást. Lassan megszokássá válik megint, és ennek nagyon örülünk. Reméljük ti is. Van ezzel kapcsolatban egy kérésünk: legyetek olyan jók, csillagozzátok meg a Hármas Könyvelést az iTunes-ban, ha olyanból hallgattok. Ha meg máshol értékeljetek ott.

Emellett nagyon örülnénk kommenteknek, hogy mit olvastatok el vagy vettetek meg azért, mert mi az elmúlt kilenc adásban ajánlottunk. Az erre válaszolók között kisorsolunk Balázs fotó zine-jeiből párat. Én láttam már képeit, örülnétek neki, higgyétek el!

Na eddig a népszerűsködés. Most mondjuk, mit olvastunk.

Balázs talált egy olvastlan Asimovs’s magazint, benne pedig egy Cixin Liu novellát. Aki egyrészt a kínai sci-fi ünnepelt sztárja, másrészt pedig kisablak, amin keresztül rálátunk arra, hogy a – és itt nagy közhely jön – az individualistább nyugati nézőpontból olvasva egy kollektivistább kínai sci-fi maga a kegyetlenség. A szintin Liu novellájából készült The Wandering Earth-ben lényegében lábjegyzetben hullanak el emberek milliárdjai, de a most olvasott Sea of Dreams- et sem úsznánk meg áldozatok nélkül.

Aztán volt még szó a Bauhausról, amiről nagyon sok dicsérő szó esik így a századik születésnapján. Tényleg nagyhatású iskola volt, de ez sem lehet mentes a kritikától. Szerencsére Tom Wolfe megírta helyettünk, Balázs pedig elolvasta a From Bauhaus To Our House című írását. Ajánlja is!

Ádám vigyorgott, mint a tejbetök, mert szóba került a hobbiprojektem, a Rakasz hírlevél – feliratkozni ér, sőt köszi! – és mert beszéltünk arról, hogy a fotó kinyomtatva érzi jól magát. Portsmouth Sith-bázis alakú, azóta lebontott bevásárlóközpontjáról, a Tricorn-ról, például csodás kisnyomtatványt vettem az Etsyn. Tom Benjamin fotóstól remek ötlet, hogy ezt megcsinálta.

A heti olvasmányom viszont nem ez volt, hanem Tim Wu amerikai jogászprofesszor antitröszt-ügyi eszmefuttatása a The Curse of Bigness. Akit esetleg nem érdekel az, hogy a nagy cégek feldarabolása jó ötlet-e, az azért nézzen bele, mert a szereplők John D. Rockefellertől, Roosevelten át egészen ifj. George Bushig vagy Bill Gates-ig terjed. Benne van a huszadik század teljes technológiatörténete, még ha csak egy nézőpontból vizsgálva is.

Gabi a fellélegzés az adás végén, ő olvasható dolgokat hozott. Egyrészt Andrea Camilleri Montalbano: Egy hónap a felügyelővel nevű novelláskötetét, ami azért működik leginkább, mert már ismerjük a nyomozót regényekből. Egy ismert figurának pedig a szeme rezdüléséből, a félmondataiból is tudunk következtetni.

Aztán egy másik jól ismert felügyelő, Maigret következett. Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég című regényében megintcsak novellák szerepelnek, amelyek megint elegendőek ahhoz, hogy beleéljük magunkat a szokott atmoszférába.

Aki pedig bolondságra vágyik, nos annak Erwin Moser teljesen elképesztő meséit ajánlja Gabi a Fantasztikus jóéjtmesék kötetből. Teljesen eszméletlen dolgok vannak benne, a felnőttek is meg fognak rajta lepődni.

Bájos linkek

202. miszk adás

Rendhagyó egy cím ez, egyrészt mert nem Ádám csavaroskodta ki, másrészt gyorsan elmeséltem a megfejtést, ami talán csak leheletnyivel érdekesebb, mint egy nyaralási fotósorozat hatodik eleme (tenger, ezúttal az öböl felől), de arra jó, hogy elővegyétek ti is saját fotóitokat és a megfoltosodott, de éppen úgy egész egykori hetykeségeket.

Azért nem mind szép, ami régi, foltos, de azért jó lenne átforgatni a bepenészedő, összeragadó múltat, és tudni. Ha Tar Sándor, akkor Tar Sándor, a Szürke galamb talán nem lesz ettől sem több, sem kevesebb.

Vidámabb téma a magyar játékfejlesztés, lehet támogatni egy hazai projektet, ami Richar Morgan könyvéből merít – ha úgy érzitek, megérdemli.

Szintén vidámság a könyvelvesztés, ha az ember direkt csinálja. Mondjuk az sem elhanyagolható, ha az egyszeri olvasó be tud csatlakozni a folyamatba holmi nyomkövetéssel, de így is szép lehet összefutni valamelyik hazai geeksikerrel.

Ádám kicselezte a Mit olvastunk blokkot, és azt mondta el, mit kellene elolvasnia. Cserélhetünk szerepet, és mesélhettek ti, miféle a könyv.

Mit olvastunk

Mert a blokk örök, és nem is akarjuk kicselezni. Balázs az Oscar kapcsán keresett olvasnivalót, a 45 év eredeti novellája és a gyűjteményes kötet is finoman, gyengéden csap szét, a filmről is ez a hír járja.

Ide be kell vágnom az Ádám előkereste fotót, megfejtés az adásban. És ízlelgessétek a kifejezést: vámpír-mellemelés.

Én újabb Maigret-sztorikkal gazdagodtam, és nem tudom megunni ezeket, A Maigret és a furcsa idegen még nagyon nyers, a másik kötetben minden ott van, amitől olyan gazdag ez a kaleidoszkóp, pedig csak néhány gyöngy, tükör, rácsodálkozás.

Ádám megint a szláv (ezúttal ukrán) lélek felé fordult, a Vorosilovgrád palettájába ott egy megörökölt benzinkút, a maffia és a kelet-európai, ismerős fura figurák, mágikus kanyarok és ekanyarodások egyaránt.

Bájos linkek