223. ég a város, ég a ház is adás

Kalandosan indultunk neki ennek a felvételnek, és az ugyan tény, hogy a végén nem fogpiszkáló lett belőle, de nem ez lett volna a legrosszabb eshetőség. Mondok párat. Csupa elharapott félmondaton, senki más számára nem ismerős, nem is érthető könyves viccen vihogunk hosszan, elfulladva, horkantva. Csak siralmas, rosszul sikerült könyv kerül terítékre, így hosszan, csendben nézünk és hümmögünk, bólogatunk, ráadásul ez nem is látszik, csak a zizegés, szuszogás, néha kortyolás, ahogy valaki iszik a kitett vízéből. Vagy egy utolsó: nem is lesz adás.

Jó hírem van, víz nem volt, horkantva nevetés akadt, rosszul sikerült könyv is mértékkel, egyszóval adás, az lett.

Én gyorsan letudtam a rosszul sikerült darabot, A lány a vonaton sajnos ilyen lett, pedig olyan jó könyvnek indult, csupa kitűnő alsó tagozatban, de aztán elkutyulódott. Ha bárki tud valamit a filmről, meséljen, hátha. Viszont akadt jó könyv is, sőt egy egész sorozat, Tana French egy nagy rácsodálkozás, köszönet a Goodreads whodunit listájának. A Dublin Murder Squad minden darabja más, másképp jó, és ha néha hibázik is a szerző, az ember megbocsátja, és várja a következő darabot. Mivel olyan sok kötete még nincs, szintén a hallgatói tudásbázishoz fordulok, ki tud még hasonlóan jó krimiről és szerzőről?

Balázs pallérozni próbálta elméjét, de a hangoskönyv mély bölcsességei felszínes kocsmai bölcselkedéssé változtak át, csak az akcentus miatt. Unfu*k yourself, hát ez most így, ebben a formában jött össze

Viszont a Polar című képregény, amit hozott, elég varázserővel bírt ahhoz, hogy Ádám éppen be tudjon csatlakozni, és elég hangulatos ahhoz, hogy lenyomja az ember torkán gyógyszertári ostyába csomagolás helyett fekete cupcake-be sütve, fehér-piros cukorszórással, hogy azért itt a megszokott klisék (mondjuk én speciel egy bérgyilkost sem ismerek, nemhogy klasszik nyugdíjast, de erre most ne jelentkezzen senki a hallgatóságból) vannak nagyon ügyesen összeillesztve. Filmen ez sajnos nem igazán működött.

Ádám igazán jó anyagokkal készült, mesélt Barukhról, aki Facebookon osztja meg prózaversféle írásait (igen, tényleg tud működni az, ha az ember elkezdi törni a sorokat), a Könyhét idején még estje is volt Budapesten, egyébként külhonba szakadt. A világ másféle felmérése a A tegnap holnapja blog, szerzője a Galaktika megjelent számait olvassa át és véleményezi, itt lehet a Facebookon követni. Végezetül Ádám feldolgozta Farkas Balázs Eddigi Összest, és nem bánta meg, engem már berántott, így meg tudjuk lobogtatni, hogy nemsoká, amikor már senki sem számít rá, hirtelen lesz még vélemény róla. Addig lehet tőle szemezgetni novellákat is, remek a biblográfiája is a weboldalán.

Bájos linkek

222. árnyas páncélos adás

Nyár van, ami nem azzal jár, hogy alig fürdőruhában égetjük magunkat a napon, hanem hőgutát kapunk. Emiatt multikulturális ajánló lett a mostani adásból.

Ádám elmenekült szombat este szefárd szerelmes dalokat hallgatni, mert a Dömörkapu Rengetegben legalább hűvös van. Mint kiderült szúnyogok is voltak ezerrel, de kisszerű ilyesmin fennakadni.

Aztán Farkas Balázs 2016-os Ismétlés című novelláskötetéről beszélt, amiben a weird már ott van, de még helyenként bátortalanul. Hát ki nem beszél láthatatlan emberekhez néha? Nem rossz kötet, csak a Lu Purpu miatt tudjuk, hogy ez ez sokkal jobb is.

A melegre foghatjuk, hogy a The Training Commission eddig nem hangzott el az adásban. Ez a közeli jövőben, a ludditák háborúja után játszódó emailregény azt fejti meg, hogyan lehet emlékezni egy algoritmusok által ellenőrzött, erősen szabályozott jövőben. És hogy hogyan küzd meg az ember azzal, hogy át kell értékelnie a legközelebbi hozzátartozóit is.

persze rosszul emlékeztem, Gary Oldman a sátán, Marilyn Manson csak cameo szerepet kap.

Végül pedig az Amerikai Porsche Klub képregényt rendelt a Polart is megíró alkotócsapattól. Holnap indul, trailer már van, ha csak fele olyan jó lesz, mint a BMW pénzéből forgatott The Hire, akkor megérte.

Balázs a vezetésről és a sikerről hozott könyveket, köztük ráadásul olyat is, amit igazzy katona írt. De kezdetnek azért arról beszélt, hogy a magyar-amerikai kutató, Barabási Albert László The Formula: The Universal Laws of Success című könyvében mit mond a siker titkáról. (Magyarul a könyv A képlet – A siker egyetemes törvényei címmel jelent meg.) Nem minden megállapítása hatalmas meglepetés – például, hogy az embernek használnia kell a hálózatát, nem csak dolgozni kell bomolva – de jó ezeket egy helyen olvasni.

A másik könyv pedig Stanley McChrystal négycsillagos amerikai tábornok írása arról, hogy egy növekvő szervezetet hogyan lehet üzemeltetni. A figura az Irakban állomásozó erők parancsnokaként volt kénytelen megoldania a problémát, mert a gerillaharcosok ellen máshogy kell harcolni, mint a csata helyszínén szép téglalap alakú alakulatokban felvonuló hagyományos katonák ellen. (Jó, tudjuk, ilyen egy ideje nincs.) A könyv címe: Team of Teams: New Rules of Engagement for a Complex World. Akinek esetleg ráadás anyagra van szüksége, McChrystalról hosszan írt a Katpol blog.

Gabi saját bevallása szerint képeskönyvet hozott, de aztán két mondaton belül kiderült, hogy Simon Stalenhag Elektronikus államának megfejtésébe bele kell tenni az energiát. A korábban festőművészként ismert svéd első regénye valamikor a világ vége után játszódik, amikor élet még éppen van, de minek.

Erről rögtön beugrott a Signal from Tölva.

Gabi másik könyve, a Nyulász Péter és Ritter Ottó páros által írt Az ellopott Mikulás-szán pedig gyerekeknek szánt nyomozós sztor antropomorf kutyákkal. Nem mondunk nagyot, ha közöljük, hogy a Geronimo Stiltonnál sokkal jobb, már ezért is megéri megvenni.

Végül még megünnepeltük, hogy az Ida és az aranygyapjúból jön a hangjáték. Majd hagytuk Balázst elmenni ebédelni a Maxwell Food Centre-be.

Bájos linkek