254. higanygőz adás

Szerelmes barátink, közönségszolgálati nagyon hosszú adást vettünk fel. Már persze magunkhoz képest, de tényleg rendesen delelőre szaladt a nap mire leraktuk a mikrofonokat. Mindezt azért, mert egyikőtök feltett egy tök jó kérdést. De előtte volt persze beszámoló arról is, hogy mit olvastunk. Mert olvasni kell, ez legalább olyan parancs, mint hogy írni kell. Szövegekben élünk, ha tetszik, ha nem.

Gabi adta meg az adás alaptémáját azzal, hogy egy Mostly Hero című könyvről beszélt, amelyet Anna Burns írt. A szuperhősös és majdnem képregényes sztori annyira műfajparódia, hogy a hőst hősnek hívják de még a femme fatale-nak is valami ilyesmi a neve. Ennek ellenére – vagy pont ezért – nagyon ajánlott.

Balázsnak is volt hősös könyve, ez azonban James Bondról szólt. A karantén hónapjai alatt újranézte a franchise filmjeit, elolvasta a könyveket és utánaolvasott az egésznek a Some Kind of Hero: The Remarkable Story of the James Bond Films című kötetben, amelyet Matthew Field és Ajay Chowdhury jegyez.

Azért volt ázsiai téma is. Han Kang The Vegetarian című regényében egy olyan kattanás kerül elő, amivel Európában nem nézik ki az embert a társaságból, de van még ahol igen. A hősnek egyszer csak undora támad a hústól. Aki meg akarja próbálni az érzést, nézzen állatvédős videókat. Vagy persze olvassa el a könyvet.

Ádám pedig levette a polcról a szégyenteljesen régen ott száradó Máglyát Dragomán Györrgytől, aminek a mágia tán a legkevésbé érdekes vonulata, mert azt is fel lehet fejteni, hogy az egyéni és a közösségi emlékezet, a történelem megteremtése, a rendszerváltozások utáni együttélés hogyan működik. És persze kinek kell hinni, ha az emlékezés vérre megy.

A korábban beharangozott nagy kérdés pedig az volt, mikor van nekünk időnk olvasni. Nos, nem olyan választ adtunk erre, amilyet a Harry Potter adott volna.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

243. Pince köz adás

Igen, valóban kint van már egy ideje az adás, napló viszont csak most készül, ez most így alakult. (Egy barát mesélte egy barátjáról, és most én is elmesélem a legjobb elkésős szöveget: “Ne haragudj, hogy elkéstem, de sajnos későn indultam el otthonról.” Így járt ez a napló is.) Kérdés, ti hogyan követtek minket, mindig a legfrissebbnél jártok, vagy van azért egy kisebb-nagyobb puffer? És mi az első, a napló vagy maga a hanganyag? Velünk lehet alkudozni – aka frappáns átkötő szöveg, merthogy….

Balázs olyan jó témát és könyvet hozott, amely trükkösen egyszerű, de mégis húsba vágó, egy hivatásos tárgyaló (túsztárgyaló?) vezet be a tárgyalás, az alkudozás témájába, amely nem csak akkor hasznos, ha az ember éppen az FBI-nál dolgozik, de a személyes helyzetekben is. Eleve: alkudozni ér.

Én egy Aegon-jelölt kötetet olvastam, Harag Anita kúlarc vagy én nem is tudom, mi, egyébként tényleg remek olvasni, és van eszköztára is, és megérint, mikrorealizmus és minimál mondatok, de az a nagy helyzet, hogy aki utána látta Kuszma Goodreads értékelését, sajnos rá kell jöjjön, hogy 1. milyen igaz. 2. mennyire rohadt jó írás, és 3. talán jobb is?

Ádám novellákat hozott, azaz egy novellaciklust, amelyben lassan rakódik össze a világ, de egy Dragomán fikcióban ez sokszor meg sem történik, dolgozzon csak a nyájas olvasó. Krusovszky története már direktben küldi be a gyomrost, tényleg igazi iskolai darab, azaz ajánlott, ha a téma a bullying – van már erre jó szó magyarul? Maradjon az iskolai terrorizálás? És a Caffeine hozzá is eljutott, de nekem sajnos már bevésett valamit a Viharsarki Kattintós, hát tessék:

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!