230. kék mauritius adás (frissítve: most már jó!)

Szerelmes barátaink, úgyis mint ti. Megint van adás. Ráadásul a tömegigényre – úgyis mint Dani kifogásolta kommentben – válaszul most aztán tényleg jól elbeszélgettük az időt. Azt, hogy ez nem egy egymásra csúszó blabla, Balázsnak kell megköszönni, aki áldozatos munkával megvágta. Megmutatom, hogy néz ki ez a végén:

Na ennyit a motorháztető alatti történésekről. Mert amúgy felvettünk egy tök jó adást, és titeket valószínűleg az érdekel.

Balázst jobb meggyőződésének ellenére rábeszéltük arra a megelőző adásokban, hogy novellákat olvasson. Hozott is rögtön egy olyan kötetet, amiben az önmagukat sikeresen felszabadító amerikai rabszolgák városáról szóló hol mágikus, hol scifis sztorik vannak. Sajnos Rion Amilcar Scott nem érezte, hogy elég anyag van a könyvben, ezért a remek novellák mellé járt egy, az akadémiai világot tollhegyre tűző kisregény is, ami sokkal kevésbé olvasható. A kötet címe: The World Doesn’t Require You és aki esetleg beleszeret a szerzőbe, az tudjon arról, hogy van egy előző, realistább novelláskötete is.

Ádám vagyok és megúszósan toltam. Vagy legalábbis beláttam, hogy egy kémregényt nem lehet csak úgy elolvasni. Arra rá kell szánni az időt. Ennek lett az a vége, hogy egy raklap novellát olvastam, amelyek részben a metálról szólnak, részben a halálról – ez a kettő amúgy összefügg – és részben egyikról sem. Az önmagában érdekes, hogy a nagy férfitémák közé hogyan férkőzött be a rockzene is a foci, a gasztronómia meg ilyesmik mellé. Én Cserna-Szabónál találkoztam először a témával (Az üres csizmácskák éjszakája), aztán Dragomán is coming outolt metálosként, amit persze teljesen értek. (Hevimetál, A maidennel csajozni, A szakállas villanyszerelő) Akinek nincsnek rádióból felvett Apocalyptica, Helloween vagy Maiden albumai az valamit kihagyott. Persze ezt is meg lehet írni több módon, Benedek Szabolcs Az első rockere nekem nem ütött akkorát, pedig ismerős is lehet a téma. Aztán a zenerajongás egy másik fajta kifordítása – itt jutunk el a halálhoz – Dragomán Hangdobozok novellája.

A zenés témát pedig el lehet vinni sci-fi irányba is, erre egy másik Benedek Szabolcs szöveg a példa A féreglyuk. De sci-fiben is van verseny. Rögtön tudok mondani három Mécs Anna novellát, amit érdemes megnézni. (Péter atya, Falafelgolyók, Mirabella megállítja Brüsszelt) Sci-fiben megint előkerül viszont Dragomán, akinek a Tarha című cyberpunk színezetű – vagy nevezzük biopunknak? – szövege például, és ilyenkor nehéz nem eszünkbe idézni azt a Határsértők podkaszt adást, amiben Veres Attila azt írta, hogy Dragomán lelépi a magyar sci-fit.

És ha kéne még olvasnivaló, akkor Szabó T. Anna Mangó nevű tán szerelmes novelláját, Cserna-Szabó András Halál a Tiszán (megint metál és halál) és Tiger Tiger szövegeit azért még nézzétek meg.

Gabi pedig elkezdte elolvasni a Nádasdy Ádám által magyarról magyarra fordított Katona József-féle Bánk bánt. Itt jól elbeszélgettünk arról, hogy befogadható-e ma a dráma, mire emlékszünk belőle, és mi fáj a bajszos pocakos Petúr-féle népeknek benne.

Innen meg ugye nem lehet megúszni azt, hogy a kötelező olvasmányok milyensége szóba ne kerüljön. És az is, hogy bezzeg az István, a királyt meg tudja mindenki énekelni, még ha esetenként csak ironikusan, és csak azért, mert hát a szőrösmellű Vikidál ügynök úr.

mogyorók!

Nem csak a nagy, klasszikus magyar regények esetében jöhet el a pillanat, hogy az olvashatóságuk elmúlik. A jómúltkorában épített Ádám térképes oldalt a Nyolcvan nap alatt a Föld körülből, amiről kiderült, hogy valójában ma egy gyereknek már annyira nem érdekes, mint régen. Ide berángattuk a nem túl jó Jackie Chan filmet is, és a 80days című überzseniális játékot.

És végül megünnepeltük azt, hogy Gabi benne van a Gabo 2019 legjobb SFF novellái kötetében.

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek