Címke: Dragomán György

259. német pofon adás

Közzétéve Szerző:
Válasz

Itt az ideje elrendezni a tavalyi dolgokat, hogy ez a szép új év ne hurcoljon maga után holmi veres vagy egyéb farkat, madzagra kötött konzervdobozokat, vagy Örkény után szabadon a saját beleit, bármi egyebet, ami egészen mást jelent, és azért illeszkedik ide, mert nem is illeszkedik.

Ún. hangulatfestés

Szóval ezt még decemberben vettük fel, taknyosan, betegen, ami a mostani-akkori pandemikus időkben különösen kivetett páriává teszi az embert. Mert ugye ki meri elköhinteni magát bárhol, lesz-e ideje bármi igazolást előrántani ártalmatlanságáról, mielőtt a feldühödött tömeg kesztyűs kézzel elbánik vele.

Bezárkózva, szakítva az emberiséggel olvastunk, ráadásul egészen jó dolgokat.

Balázs Matthew McConaughey naplóját, mosócéduláit hozta, és az a helyzet, hogy habár a fecnikre firkált bölcsességek összekeverhetőek bármely pálmafás, lemenő napos megosztott képpel, de szerencsére ott van mögötte egy nagyon érdekes, kalandos élet, amelyről történeteket kapni viszont megéri. (Azóta már magyarul is kiadták.) És milyen jó, hogy leporolta a világ egyik leghátborzongatóbb-gyönyörűbb főcímzenéjét (szubjektíve persze).

Ádám hármunk közül aktívabb életet élt, azaz most csak novellák fértek be, cserébe kis gyöngyszemek, mondjuk eleve olyan szerzők, akik örök hívei vagyunk, és ezt az állítást simán beássuk időkapszulába a kert végében a törött tengelyű matchbox-szal és a barbiruhákkal. Baráth Katalin két remek novellája került elő, az egyik még simán el is érhető, ennek kapcsán némi hazai krimizgetés, déli végek elmélkedés is jutott, valamint ha már novella és Ádám, akkor nyilván Dragomán.

Én hazai scifit olvastam, igen elégedetten, némi kritikát is megfogalmazva, úgy tűnik, Botond könyve a hibái mellett, ellenére vagy éppen azok miatt nemcsak jó élmény, de hálás vitatéma is, hosszan tudtam ecsetelni, és hosszan tudtunk elmélkedni róla, valami mindig eszünkbe jutott (pl. Ghandi). Ez elég jó eredmény, minden kedves könyv ismerősünknek hasonló jókat kívánunk.

És ez még nem az év vége, hamarosan azt is pótoljuk. (Nálunk úgy van a mese, hogy a mi három napunk bizony egy év hosszú olykor.)

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!

255. délre néző szekér

Közzétéve Szerző:
Válasz
Innen: http://fortepan.hu/?image_id=96253

Ez most egy olyan adás, hogy nem fogjátok elhinni, mit meg nem teszünk nektek, helyettetek, miattatok. Veletek. Eleve ez a cím, már ez olyan szép, és Ádám még fotót is keresett hozzá, sőt Wikipedia cikket is, hogy első lépésünk a labirintusba gyors legyen és táncos. Tessék, innen lehet átbillegni a következő lépőkőre.

Szóval mit meg nem teszünk. Gondoltátok volna, hogy Balázs nem restell nekilátni a tizenkilencedik Scot Harvathnak is? Márpedig nem restellt, nem átallt, és ez is egy lépőkő, nem tudni, merre, de remek igék felé, mindenesetre a tizenkilencedik regény kevésbé remek. Írói munkát is tartalmaz, erre Balázs egyértelműen rá tudott mutatni nem egy oldalon. De azért csak az álljon neki, aki maga is kellően könyv OCD-s. (Minden bizonnyal van ilyen jelenség, ugye?)

Ádám is megtette a magáét, ő normális könyvet olvasott, amennyiben normális az, hogy a katonaságról szól, és besorolhatatlan, hogy ez most esszé vagy élménybeszámoló vagy napló, szépirodalom vagy tényirodalom, vagy mind egyszerre. Beszélhetnék a katonaságról is, de nekem szerencsére kimaradt, habár elég öreg vagyok, hogy még emlékezzem a szovjet laktanyára a gödöllői kastélyban, illetve arra, hogyan próbálkoztak felnőtt emberek mentális problémákat felmutatni, vagy eladni magukat dupla időbe polgári szolgálatosnak, csak a katonaság ne. Ádám bedobott ide még pár címet, nevet, mint a Kiskirályok mundérban, Josef Skvoreczky vagy a Svejk, amúgy hirtelen egy rakat jó kis spekulatív irodalom jutott eszembe. Nektek van kedvenc katonáskodós könyvetek?

Én is hoztam áldozatot, azaz ki tudja, áldozat-e. Sok veszett oda, míg olvastam, leginkább én magam egy kicsit, de még többel gyarapodtam, ugyanis egy különös író nagyon-nagyon fájdalmas regényét hoztam, és szólok, hogy habár szépséges, és mélyre visz, de nem tudom, kinek való vidék. Az biztos, hogy a narrátor inkább gyerek, mint Grecsó Verája, és ezzel még tényleg nem mondtam sokat. Felüdülésnek elolvastam Dragomán legújabb Qubit tárcáját is, szerettem ezt a szöveget, mert ott van benne a szerző tudása, finomsága, és az is, hogy azért neki sem megy minden csukóból, hanem összejön a klisé, a giccs (szerintem). Ugye, hogy néha könnyebb szeretni a hibákat?

Bájos linkek

Az egész adás egy csinos mp3-fájlban
A Hármas könyvelés hírcsatornája
ITunes Feed, csillagozz!