#215 Jézus kémcsőben adás

Rendszert csinálunk az idegeinkből, olvasunk, beszélgetünk, eddig semmi csoda nincs, node hogy ezt rögzítjük, posztoljuk. Jó, az sem csoda, csak csodálkozás, hogy nekünk ez milyen jól esik így 35 fokban, hétvégén reggel vagy délután, akár egy párás pohárra bajuszt rajzolni.

Balázs ha éppen nem utazik, hát nagyszerűen imitálja reptéri ponyvák folyamatos beszerzésével. Hinnétek, hogy Scott Harvath sorozatban már 18. alkalommal kemény, mint a vídia, és jelzi a szélirányt, akár egy piros-fehér légzsák, tele jófajta levegővel. Most éppen az oroszok, na. Meg a Wikipédia search.

Én Moskát Anita novelláját követve jutottam el a PIM online kiadványáig, az Utopia 501 érdekes, ha az “érdekes” szó alatt azt értjük, amikor összeolvasva egy kupac (Morus művétől szabadon elrugaszkodott) novellát alapvetően nem vagyunk csalódottak, sőt némi örömöt is megéltünk, de azért gyanús, hogy néhány szerző egyszerűen csak elsütött valamit a fiókból, ami voltaképp a jövőhöz kapcsolódik. Én most ezt. Kóstolgatni hazai szerzőket azért jó.

Ahogy Dragomán A fényes jövő sorozata a Qubiton, szerintem ez az egyik legjobb, mi az SF-fel történhet, persze van sok legjobb még.

Beszéltem még Mán-Várhegyi Réka regényéről is, tartok tőle, sokkal kevésbé derült ki, mennyire tudtam szeretni, mint az, mennyire voltam kritikus vele. Akkor most leírom: jó kis szöveg az, ha nem is regény nekem.

Ádám viszont teljesen tematikus volt, adásban már többször beszéltünk Penumbra úr nonstop könyvesboltjáról, Robin Sloan nem csak egyszer rúgott labdába, ellenben itt van még két kisregénye, az egyikben Penumbra még Ajax és nem úr, ellenben első útját teszi éppen San Franciscoba, 1969, elég menő egy év, a másik valami egészen más, misztikus téren nyomozó nyomozó és vállán kamerázó famulusféle szerver – ez azért elég más. Illetve Sloan íróköre kapcsán előkerült még egy szöveg, amely online terjesztődik, de nem olvasódik, szépen-trükkösen ki kell nyomtatni. És még csak most jön a regény, amellyel kapcsolatosan számos kenyeres viccet lehetne elsütni (sütni, hahaha, ez jó!), de maradjon inkább Sourdough (Ádám idevágó hírlevele itt, feliratkozás a hírlevélre itt), ahol a kenyérkészítésről is kiderül, nem csak a szaga jó, de olvasni is róla, pláne, ha a szerző saját technológiát és népzenét is kidolgoz.

Bájos linkek

185. véres homok adás

Ádám szerint valami római história a névadó, szerintem meg nem kell messzire nézni, mindenki lépett már kagylóba, ennyit az emberi léptékről meg a nyárról.

  • Bár emberi lépték azért marad, pl. egy érdekes blogposztot Umberto Eco érdekes beszédéről.

  • Beszélgettünk arról, hol a határ a betű megsemmisítésében, hol kezdődik a barbárbárság, meddig tart a szabadság.
  • Ha már filozofálgatás, Balázs Matthew McConaughy hangoskönyves felolvasását ajánlotta.
  • Ádám pedig Warren Ellis blogját és hírlevelét, ahol olyan híreket találni, miszerint készül egy új Bond képregény, illetve kis írást a Soylentről és egyebekről.
  • Kondor Vilmos megint jófej, mi meg csak annyi morzsát teszünk hozzá, hogy ajánljuk, vegyétek ti is a most kiadott, Artemisszió Alapítványt támogató e-könyvét.
  • Ádám meglepve olvasott a Napi Gazdaságban kínai scifi íróról, osztjuk, meglepetését is.
  • Végül két felhívás, csapjatok bele. Röviden a 100 szóban Budapest pályázata vár, hosszabb lére eresztve az V. Fantasztikus kéziratok éjszakája.

Mit olvastunk

  • Ádám nem aprózta el, oh wait. Szóval egy szekérderéknyi novellát hozott, jobbnál jobbakat. Pl. ez a hét sem telt el Dragomán nélkül, Eggers sem először szerepel az adásban, nem véletlenül (Itt a novella hangos verziója.). Feltűnt még Lousie Erdrich, Tim Maughan és Bruce Sterling is, szintén nem ismeretlen nevek az adásnaplóban (sem). És ahogy állnak a dolgok, jönnek még novellaajánlók, de erről majd legközelebb, mindenesetre Bacigalupi neve be van dobva, ez egy ígéret, ugye.
  • És hát – Ádám vagyok és belebeszélek – volt egy Chew is, amit elfelejtettem felvinni az adásnaplóba, de szó volt róla!

    chew

  • Én egy igen kellemes krimikötettel indítottam, igaz, Balázs anno már ajánlotta, de neki könnyű, ő ott él, azokat eszi, látja, ismeri immár, amelyek feltűnnek A feng shui detektív lapjain. Ám távolról nézve-szagolva is kellemes kis kötet ez, hogy is szokták, ja igen, szóval strandtáskába ajánlott, filcborításban. Per Petterson regénye sokkal nagyobbat markol, de magához mérten kevesebb sikerül, igaz, a szépségből, erős pillanatokból így is jut az olvasónak, de a darabolt, átrendezett történet túl sokszor vált át megfoghatatlanból érdektelenné.
  • Balázs két fél könyve sem ad ki egy egész, épkézláb darabot, a China Rich Girlfriend egy darabig élvezetes tud lenni, aztán elfogy az ember levegője, és csak feljön a felszínre, hogy vissza már ne merüljön – bár könnyen lehet, a mű kategóriájában remek. Bezzeg Grant Blackwood kötete, amelyben Jqack Ryan, Jr. a hős, nos, elég legyen annyi, hogy a 4 csillag mellé sem tudtak igazi dicséretet írni az olvasók, hát még ha kevesebbet adtak.

Bájos linkek