2023. áprilisi adás

Innen: https://www.flickr.com/photos/kelt/32607558137/in/album-72157707806925894/

Sziasztok! Kiszabadultunk egy kicsit a Ruggyanta Hulladék Feldolgozóból és felvettünk egy adást. Régen volt ilyen, nem is nagyon ígérjük, hogy a régi rendszerességhez valaha visszatérünk, de néha csak kell könyvekről beszélni.

Balázs Harnan Diaz Trustját olvasta, ami ugyan nem gazdasági könyv, de akad benne gazdasági világválság bőven. Ráadásul a narrátornak még csak el se hihetjük, amit mond. Bezzeg Greg Prato Lanegan könyvének elhitte, hogy ez a számára fontos énekes-dalszerző a démonai (és a drog) által űzött igazi szemét ember volt. És ha már a drognál járunk, Steve Malins Depeche Mode – The Biography könyve is arra utal, hogy amit nem lehet belőni, azt még mindig fel lehet szívni. Így belegondolva az utolsó könyve, amit Ádámnak ajánlott is drogos a maga módján, de csak úgy, hogy érintve van benne az ópiumháború. Ez Sarah Rose For All the Tea in China: How England Stole the World’s Favorite Drink and Changed History című történelmi munkája.

Gabi is Hernan Diaz Trustjával kezdte a beszámolót, de ő nem a regénynek a gazdasági oldalát domborította ki. Minden olvasás értelmezés, sőt ha nagyon belemegyünk a hermeneutikába, akkor olvasás nélkül nem is nagyon létezik a szöveg. Aztán a lelkünkre tett kövek Olivier Bourdeaut Merre jársz, Bojangles? című könyvével folytatódtak, amit be se linkelünk, mert már a Moly is elspoilerez egy csomó dolgot belőle. Fogadjátok csak el azt, hogy jó. Végül pedig Hanya Yanagihara To Paradise három évszázadot átölelő nagy amerikai családregényét hagyta. Amely ráadásul zsánerregénynek is olvasható, mert az utolsó száz év egészen 2093-ig tart.

Ádám újraolvasással kezdte. Egyrészt felnőttként megbarátkozott Fekete István Tüskevárjával, amiben fel is fedezett olyan szálakat, amikről általános iskolában nem szoktunk beszélni. Aztán levette a polcról Vavyan Fable Vis Major regényeit, amelyektől azt várta, hogy jó kis 80-as évek VHS-es akciófilmes nosztalgiát árasztanak majd. De jobb lett volna őket a polcon hagyni, mert igen rosszul öregedtek. A jó regénye Travis Baldtree Legendás lattékja volt, ami cosy fantasy és arról szól, hogy egy legendás harcos ezer csata győztese szögre akasztja a kardot és nyit egy kávézót. Szemben Cory Doctorow Red Team Blues-ával, aminek a hőse, egy törvényszéki pénzügyi szakértő próbál nyugdíjba menni, de “akárhányszor megpróbálja, mindig visszahúzzák”.

Az adás erre található. Illetve megjelent DC-n és kazettán.

209. római diszkó adás

Ha másodjára csináljuk, az már szokás, ugye? Az akarat megvan, az olvasmányok is, és most, hogy egy újabb rövid, igaz, esszenciális, magas könyvtartalommal bíró adást felvettünk, sőt immár posztoltunk itt is, ott is, könnyen fogadkozunk. Vegyétek úgy, hogy toljuk ki a töményet, okosan, rutinos ivóként adagoljuk, szóval van bennünk spiritusz, most kísérőnek olvassatok egyedül, társaságban, kajakban és villamospótlón, ahol csak hagynak.

Íme néhány könyv, amit ajánlunk vagy nem is tudjuk, ajánlunk-e. Ti ajánlanátok?
Ádám már megint megtalálta a módját, hogy lehet eladni egy témát, ami addig nem is érdekelte annyira az embert: előszed egy könyvet (A Burglar’s Guide to the City), ami szintén megtalálta ennek a módját. Cory Doctorowot pedig nem kell eladni, csak letölteni.
Balázs hozott egy Murakamit, ami nem A Novel, ellenben van benne macska, zene, varázslat, futás, nem mintha bármelyikkel gond lenne.
Én kér fél sciti hoztam, a Távolvíz sokat ígért, és egy részét be is tartja, a többit még számon fogom kérni újabb nekifutással. A Háromtest-probléma pedig üdítően nem angol hard sf, miközben azért nem annyira idegen, hogy ne nyerjen egy Hugot (igaz, akkor és úgy, ahogy, de azért vissza nem kérném tőle).

Bájos linkek